A Moszkva – A határ Jiří Weil harmadik magyarul megjelent műve a Mendelsshon a tetőn és az Élet csillaggal után. A regényt a Park Kiadó adta ki 2018-ban, Varga György kiváló fordításában. Elképesztően érdekes könyv, a szó lehető legtágabb és legszertágazóbb értelmében.
Persze már maga Weil élete sem volt éppen hétköznapi, és a Moszkva – A határ erőteljesen önéletrajzi ihletettségű is. „Jiří Weil (1900–1959) baloldali irányultságú újságíró, aki a harmincas évek elején Moszkvában dolgozik, ahonnan kitelepítik a Balkas-tóhoz. Ezekről az élményeiről a Moszkva – A határ és a Fakanál című regényeiben számol be, a világon szinte elsőként ábrázolva a sztálini világot. 1935-ben, hazatérésekor, máig sem tisztázott okokból kizárják a kommunista pártból. A német megszállás alatt, zsidó származása ellenére, sikerül elkerülnie a koncentrációs tábort, Prágában rejtőzik a háború végéig. Az 1948-as államfordulat után megfosztják minden publikálási lehetőségtől. A szilencium 1957-ig tart.” – olvashatjuk a Park Kiadó honlapján.
Mindezek ellenére nem egy klasszikus önéletrajzi prózával állunk szemben, a saját életéből merített ihlet sokkal inkább abban nyilvánul, ahogy bemutatja a harmincas évek Szovjetuniójának világát. Ez a világ a külső szemlélő, a mai olvasó, vagy bárki számára, aki akár térben, akár időben távol van tőle, teljességgel értelmezhetetlennek, hihetlennek, irracionálisnak tűnik. Noha mindannyian tanultunk a Szovjetunióról, annak létrejöttéről, az ötéves tervekről, az élmunkásokról és sztahanovistákról, a párt vezető szerepéről és a párthűségről, vagy akár a sajátosan értelmezett szovjet hazaszeretetről, az, ami Jiří Weil regényéből elénk tárul, valószínűleg sokunk fejében gyökeresen megváltoztatja, de minimum árnyalja a képet.
A három nagy egységre tagolodó mű három figura köré szerveződik, akik mindannyian külföldiként érkeznek a Szovjetunióba. Az ő példájukon látjuk, mire képes a Birodalom, hogyan édesget magához, ölel a kebelére, fal fel, tesz magáévá, de, ha arról van szó, minden további nélkül szétmarcangol, megrág és kiköp. Hiszen a haza minden előtt, éljen a párt! A három főhős rögtön három szovjet életút lehetőségét is bemutatja. Lehet az ember nyugati úrinőből szemináriumokat tartó élmunkás (Ri), a munkásokat oktató párttag-fordítóból kiátkozott áruló (Jan Fischer), előzőleg megkínzott szakszervezeti bizalmiból nemzeti hős (Rudolf Herzog).