Ugyan ma megint nem nekem kellene írnom, de nem tehetek róla, mindenhol ott a szlávia. Na, most vajon hol?
Ezt a félévet Firenzében töltöm, és itt találtam meg Tarkovszkij egyik lakását – a hotelem mellett.Nem, nem fogok fél évig hotelben lakni, csak hát ami Csehországban magától értetődőnek tűnt mindig, az Olaszországban nem az, ezért az itt nem létező kollégiumok helyett hotelből kell albérletet keresnem. De az legalább Tarkovszkij lakása mellett van. A másik oldalról meg jó Spritzet mérnek.
Gondolom, ez az egész azért lehet, mert a csehben kétféle jövő idő is van, és használják is mindkettőt, az olaszban viszont csak egyről tudok, de még azt sem igazán hallottam. Ezért aztán az ember egy cseh ösztöndíjjal már a kiutazása utáni másnapon is pontosan tudja, hogy mikor mit fog csinálni a félévben, az olasz ösztöndíjak kicsit amolyan ’abban hisznek, akit megesznek’ típusúak, ezért csak abban lehetek biztos, hogy ebben a pillanatban még van hotelszobám meg féltucat megkezdett albérlet-alkudozásom. Lehet, ha én rendeztem volna a Sztalkert, egyszerűbben menne. De jó az irány, ma reggel azt mondta a kávéfőzős bácsi a bisztróban, hogy orosz akcentussal beszélem az olaszt. Még szerencse, hogy nem a csehet.
Hanzelik Gábor
