Több évtizedes elmaradást kíván pótolni A sárkány szemébe nézek, és vállat vonok címmel megjelent antológia, mely harmincegy kortárs lengyel költő műveiből közöl válogatást. A gyűjtemény különlegessége, hogy olyan költők verseit tartalmazza, akiknek még nem jelent meg önálló kötetük magyarul.
A négy nagy, 1930 előtt született lengyel költő, a Nobel-díjas Wisława Szymborska és Czesław Miłosz, valamint Tadeusz Różewicz és Zbigniew Herbert neve ismert a magyar olvasóközönség számára, hiszen költészetük jelentős része magyarul is olvasható. Utánuk, hosszú kimaradás után legközelebb a ’68-as költőnemzedék néhány tagjának költészete jutott el hazánkba, többek között Adam Zagajewski, Ewa Lipska, Bohdan Zadura és Julian Kornhauser kötete jelent meg magyar fordításban.[1] A most megjelent antológiában az 1950-60-as években született költők közül csak olyanok szerepelnek, akik 1990 körül kezdték pályájukat. Ugyanis az 1990-es év korszakhatár a lengyel irodalomban: az ezt követő három évtizedet tekintjük a lengyel irodalom legújabb korszakának.[2] Az 1970-80-as években született, tehát a mai 30-40 éves korosztály mellett a kötetben helyet kap a legfiatalabb költőnemzedék, az 1990 után születettek is, akik a kétezres évek elején kezdték pályájukat. Ilyenformán egyedülálló betekintést enged a napjaink lengyel költészetében zajló folyamatokra, kulturális és társadalmi tendenciákra, sőt a határokon átlépő, globális problémák hatásai is nyomon követhetők benne.
A kötet további érdekessége, hogy fontos szerephez juttatja a kortárs lengyel költőnőket. Tizenhárom nő versei olvashatók benne, egyszóval igen szép számban képviseltetik magukat. Szerencsére ma már egyre több lengyel írónő munkássága jut el hazánkba, magyar fordításban olvashatjuk többek között a Nobel-díjas Olga Tokarczuk munkáit, valamint Sylwia Chutnik és Magdalena Parys is megjelent a magyar könyvpiacon. Mindhárman rendkívül egyedi hangjai a kortárs irodalomnak, érdemes megismerkedni velük.
Az antológia lineáris felépítésű, a költők születési sorrendben követik egymást: az 1959-ben született Andrzej Sosnowski nyitja a kötetet, zárásként pedig az 1995-ös születésű Radosław Jurczak mutatkozik be. Milyen szép keretet ad a gyűjteménynek az ötvenkilenc és a kilencvenöt számmisztikája. Egy antológia szerkesztésekor igen sokféleképpen lehet sorba rendezni a szerzőket; véleményem szerint ennek a kötetnek kifejezetten jót tesz az életkor szerinti lineáris elrendezés, hiszen így olvasóként jól nyomon követhetjük, hogyan alakul-változik az írói beszédmód, a lírai énnel való kapcsolat, a nyelv mint költői eszköz használata az évek során, 1990-től napjainkig. Egyetlen apró hiányosság, hogy a kötetben nincs feltüntetve az egyes versek keletkezési ideje. Véleményem szerint ez segítene tágabb kontextusba helyezni, jobban megérteni a műveket, és jobban átlátni a költészetben zajló folyamatokat.
