A Pázmányon, egy lengyel nyelvi órán foglalkoztunk Krúdy lengyel fordításával. A lengyelül megjelent kötetből választotta ki lektorunk a Pest című novellát, és kiadta feladatként, hogy keressük meg magyarul. Csakhogy közel sem volt olyan könnyű megtalálni. Némi hiábavaló fáradság után a novella egyetlen szereplője alapján kezdtem keresni, így találtam rá a Sneider Fáni című elbeszélésre. Összehasonlítottam, és majdnem teljesen ugyanolyan volt a szöveg. A fordító változtatott volna rajta? Vagy a szerkesztő? Mint kiderült, egyik sem, a fordítás egy 1958-as kiadás[1] alapján készült, ahol a novella címe Pest, és a fordítás természetesen ennek megfelelő, a változások tehát Krúdytól erednek.
A két szöveg szinte ugyanaz. Nagyrésze szóról szóra egybe esik, viszont az egyik 1913-ban, a másik 1918-ban született a kötetek tanúsága szerint. Az egyik hosszabb, a másikból kimaradt több bekezdés is, főleg a végéről. És persze a cím elég szembe ötlően különbözik. A Sneider Fáni volt előbb, az a hosszabb is, és a Pest keletkezett 1918-ban.
Sneider Fáni ikonikus alak, még most is sokaknak fülükbe csendül név hallatán a - már az első világháború előtt is ismert - nóta: Sneider Fáni de azt mondta, nem kell néki piros szoknya. Van azonban még egy előzménye Krúdy Sneider Fánijának. 1908-ban jelent meg Lux Terka könyve: Budapest – Schneider Fáni regénye címmel. „Az ő főhősnője Schneider Fáni, Budapest szimbóluma, akinek alakját az írónő egy városi kuplé szövegéből teremtette meg. A város multietnikusságának megfelelően félig német, félig szlovák, munkáscsaládba született. A rendkívüli szépségű Schneider Fáni örök életű nagyvárosi életformát jelképező könyörtelen, hideg, számító, pénzéhes „magyar kokott”.”[2] Ő lenne tehát a budapesti femme fatale, ő maga Budapest. Ez érdekes kontextusba helyezi a Krúdy novellában megjelenő visszafogott, ábrándozó, nagyon romantikus, de természetesen szintén gyönyörű Snieder Fánit. Krúdyra jellemző, hogy a Pesttel ismerekedő fiatal hősöknek van egy tapasztalt vezetőjük, aki megismerteti velük a várost (és az irodalmat). Ezek tapasztalt férfiak mellett sokszor nők, sőt, „a Krúdy-regények többségében egyedül ők a tisztánlátók, minden pesti titkok tudói”[3]. Sneider Fáni is ilyen a novella elbeszélőjének. Az alapján, amit Lux Terka könyve és a sikamlós kuplé hozzátesz a Krúdy által megteremtett alakhoz, nem kételkedhetünk Fáni rátermettségében
Vajon más-e attól a novella, hogy Sneider Fáni elveszti kiemelt szerepét? Igen, más. Amikor nem szerepel a címben, csak Pest múltba révedő romantikájának megtestesítője; bárhogy máshogy is hívhatnák. Bár a novella főszereplője így is - úgy is maga Pest, Sneider Fáni a címben többletet jelent: Budapest egy gyönyörű, vonzó, de kegyetlen és könyörtelen nő képzettársítását kapja. Ez által a cím által lesz több a szöveg korképnél, leírásnál – Budapest megszemélyesül.
Az is változtat a novella értelmén, hogy más a vége. Már önmagában véve az komoly különbséget jelent, hogy míg a Pest azzal fejeződik be, hogy „A szívek itt oly szomorúak!”, addig a Sneider Fáni utolsó mondata: „Ezentúl majd lesz éjjeli zene az ablakok alatt.” Ez a bizakodó szemlélet, ami az utolsó mondatból sugárzik, arra enged következtetni, hogy a kimaradt bekezdések is ilyen bizalommal telítettek, és a háború utáni letargia húzatta ki Krúdyval őket, de nem. Nem sokban különböznek a korábbi részek hangulatától, inkább az az enyhe gúny az érdekes, amivel Krúdy ír aktualitásokról, Szemere Miklósól, a polgármesterről, aki kétszer is szóba kerül a Sneider Fániban. Ez a Pestből mindkét esetben eltűnt. Hozzá is aktualitások kapcsolódnak: az első gól, iskolák építése és pénzhiány. Az éhség és a hideg közeledtével is táncolnak a hölgyek és az urak, és Sneider Fáni is megszólal még egyszer, aki még holtában is visszavágyik a múltba, amikor „még tudtak szeretni a férfiak”. Pest nem törődik a jelennel a háború előestéjén. Ez indokolhatja a gúnyt. Viszont még nem is tört ki a háború. Ez indokolhatja a bizakodást. 1918-ban már nincs miben bizakodni.
A város élete azonban sem a múltba temetkezéssel, sem a háborúval nem bevégzett, a hősök, „az emlékezők, az értelmezők tudják, hogy a város (akár az élet) őnélkülük is létezik majd”.[4] De nem kell nélkülük léteznie, hiszen még száz évvel később, még ma is él Budapest és Sneider Fáni.
Szesztay Anna
[1] Krúdy Gyula, Pest-budai séták, Magyar Helikon, Budapest, 1958.
[2] https://moly.hu/konyvek/lux-terka-budapest 2020.09.29.
[3] http://www.krudy.hu/Szakirod/FabriAnna/FAMe_13c.pdf 2020.09.29.
[4] http://www.krudy.hu/Szakirod/FabriAnna/FAMe_13c.pdf 2020.09.29.