Augusztus 11-én, szombaton a Sziget világzenei színpadán fellépett a Mr. Žarko. Balkáni alapok, jazz-, rock-, tangó-, és a jó ég tudja még milyen körítés. A koncert után a frontember Žarko Jovaševičcsal és a dobos Philip Bernhardttal beszélgettünk.
Ha jól vettem észre, a zenétekben megjelenik a surf rock. Pont a koncertetek közben kaptam egy üzenetet, hogy Dick Dale-nek új albuma jelent meg (Megj.:mint utólag kiderült ez természetesen vaklárma volt), és erről eszembe jutott, hogy megkérdezzem, hogy amit csináltok, az a surf rock újrahasznosítása, vagy inkább a népzenén keresztül foglaljátok vissza a surf rockot? Figyelembe véve, hogy például a Miserlou is egy görög népdal felturbózása...
Žarko Jovaševič: Amit Dick Dale csinált a hatvanas években, például a Miserlouval, az számomra már eleve két zenei világ fúziója. Én ennél tovább szeretnék fuzionálni, és például rézfúvós elemeket keverni a zenébe, ahogy a legutóbbi albumunkon, a Balkan Herbal Clinic-en is. Nagy surf rock rajongó vagyok, imádom ha egy gitár képes a twang-re, de amikor ezt a hangzást keverik a balkáni rézfúvósokkal, akkor abból disszonáns, és fura, ugyanakkor gyönyörű dolgok keletkeznek. Olyan ez, mintha ellenpontoznák egymást, és két különböző dolog keveredéséből egy teljesen őrült dolog keletkezik.
Ezt ti találtátok ki, mármint a twang és a rezesek keverését, vagy hallottátok valahol?
Ž.J.: Szerbia azon a részén nőttem fel, ahol a rezes tradíció nagyon erős volt. Úgy nőttem fel, hogy a rezesek hangját hallottam, és ezt ott általában nem kíséri dob vagy gitár, tehát a zenekarom küldetésként fogta fel, hogy ezt a két világot összehozza. Tehát volt egy eredeti rezesbandánk, mondjuk a legutóbbi albumon kilenc szerb srác, és voltak a berlini zenészek, akik eleve különféle –jazz, rock, pop – háttérrel rendelkeznek, és ezt kevertük.
Philip Bernhardt: Az a legnagyobb kihívás, hogy nem akarunk balkáni tribute-banda lenni, mert rengeteg ütős zenész csinálja ezt, de igazából ugyanazt az anyagot hallod tőlük állandóan. Ha ismersz néhány számot, egy idő után ismered az egészet. Mi azt csináljuk, hogy vesszük az alapötletet, aztán arra építünk új elemeket. Nem csak surf rockot, de mindenfélét, amit ma nem is játszottunk, hiszen hatvan percünk volt. De mi egy berlini, mondhatni német csapat vagyunk. Žarko előbb Berlinbe költözött, és akkor kezdett visszatérni a gyökereihez, és megfogalmazni azt, hogy „hé, hát én Szerbiából származom, rengeteg izgalmas zene van arrafelé is, de most Berlinben élek, itt vannak ezek a srácok, mit tudunk ebből összehozni?” Berlin régebben ketté volt osztva, de most egy kétirányú kilátó. Sőt, 360 fokban tökéletes kilátást biztosít, ahonnan ugyanúgy lehet inspiráció után nyúlni keletre, nyugatra, délre vagy északra. Az aztán a nagy kihívás, hogy hogy lesz ez a zenei anyag organikus, úgy, hogy legyen neki valami íze is. Ha csak önkényesen összedobálunk dolgokat, akkor az nem feltétlenül működik. Most Žarko gitározik, szereti a surf rockot, rendben, de ez nem egy exkluzív módon surf rockra építő zene, mint azt olvastam valahol.
