Volt olyan zenekar a Szigeten, amely képekkel illusztrált ismeretterjesztő előadással kötötte össze a fellépését, a Hartyga koncertjén viszont végig ugyanazt a szinte már az absztrakcióig stilizált totemisztikus madárábrázolást láthattuk. Csak a színe változott állandóan a halványsárga és a vörös között, mintha azt fejezné ki, hogy az izzás milyen fokára jutottunk. A lófejes gitárt nyűvő tuvai sámánivadék pedig megosztotta velünk a sztyeppei eksztázis élményét.
A világzene hívei meg vannak győződve arról, hogy a világ bármelyik táján nagyon jól beilleszthető ebbe a műfajba a folk. Ti viszont nem ezt az utat választottátok, hanem pszichedelikus etno-rockként határozzátok meg a zenéteket, vagyis a rock zenével hozzátok össze a folkot, ami ma már ritkább, nehezebb is és nyilván nem alkalmas erre bármilyen népzene. Miért pont ezt az utat választottátok?
Nacsin Csoreve: Legfőképpen azért, mert ez tetszik nekünk. A hagyományos tuvai zenéből indultunk ki, szeretjük ezt, szívügyünk, hogy megmaradjon, átadhassuk a következő nemzedéknek, akár ebben a formában is. Már a barátaink és a bátyáink nemzedéke is sajátos szintézist hozott létre ebből a két zenei világból, nagy hatással volt ránk a Jat-Ha és Albert Kuvezin, akivel nemrég közös albumot adtunk ki.
Mit jelent a Hartyga. Azt találtam az interneten, hogy sólymot.
N.Cs.: Igen, sólyom, de ennek totemisztikus jelentése van. Gondolj bele, mi repülhet magasabbra a sólyomnál? Megjegyzem, Dzsingisz kán toteme a sólyom volt, nem pedig a farkas.
