Miután bemutattuk a Sziget Világzenei Nagyszínpadán fellépő szláv zenekarokat, és helyszíni tudósításainkat is olvashatták az érdeklődők, a fesztivál végeztével a világzene színpadának művészeti vezetőjét, Marton László Távolodót kérdeztük az együttesek kiválasztásának okairól, a színpad működéséről és utólagos benyomásairól.
Fotó: Vermes Kata
- Az összesen huszonegy fellépőből idén kilenc együttes volt szláv. Mi alapján válogattad ki őket?
Marton László Távolodó: Arra a helyzetre, hogy radikálisan megcsappant a Sziget magyar közönsége, és a látogatók 80-90%-át külföldiek teszik ki, kétféleképpen lehet reagálni, már ami a szervezést illeti. Az egyik lehetőség az, hogy ha sok mondjuk a holland, a francia, vagy akármilyen nemzetiségű vendég, akkor az ő kedvenceiket kell meghívni, mert arra biztosan eljönnek. Ez egyfajta hozzáállás, de van más megoldás is. Ugyanis, ha idejönnek a nyugat-európai fiatalok, nem arra lesznek kíváncsiak, amit otthon is megkapnak, hanem arra, ami valamiféle újdonsággal, felfedezéssel szolgál, érdekes lehet számukra ennek a régiónak a kultúrája. Ezt a nézőpontot erősítették meg azok a fesztiválszervezők is, akiket direkt meghívtunk, mert kíváncsiak voltunk a véleményükre. Ebből aztán azt szűrte le a Sziget, hogy egy „Balkán-központú” világzenei színpadot kell csinálni, amitől én először jól meg is ijedtem, mert hiába lehet nagyon erős balkáni színpadot csinálni, az nem biztos, hogy meg fog felelni annak az elvárásnak, hogy pörgős bulizene legyen, amire kedvére mulathat a fiatalság. Így maximum azt lehetett volna csinálni, hogy meghívunk húsz zenekart, mindenki eljátssza a Bubamarát, ez viszont már az a szint, amiről úgy gondoltam, hogy nem tehetem meg. Így jött az az ötlet, hogy akkor maradjunk meg a szórakoztatásnál, de csináljunk egy olyan programot, amely nagymértékben Kelet-Európára fókuszál. És akkor most már válaszolok a kérdésre is, hogy hogyan válogattam ki őket, egyszerűen úgy, ahogy mindig is szoktam válogatni, hogy kik azok, akik nekem fontosak.