Augusztus 15-én, életének 83. évében elhunyt Sławomir Mrożek, a világhírű lengyel író, gondolkodó, a XX. századi lengyel irodalom egyik legmeghatározóbb alakja.
Sławomir Mrożek nevét Magyarországon is jól ismerték, drámáit előszeretettel mutatták be magyar színházak, alkalmazták színpadra magyar színházi alkotók.
Sławomir Mrożek utoljára 2007 telén volt a Lengyel Intézet vendége, azután, hogy a Gárdonyi Géza színház meghívására Egerbe látogatott, ahol Tangó című, Magyarországon talán legismertebbnek számító drámáját mutatták be Radoslav Milenkovic rendezésében.
Mrożek ebben a régióban, azt lehet mondani, a lengyel irodalom kultikus alakja. Neve –a magyar-lengyel kulturális kapcsolatok történetében is meghatározó jelentéssel bír, egyfajta kapcsolódási pontként, hivatkozásként szolgált. Ha egy magyar alkotó, vagy akár átlag magyar ember a lengyel kultúráról, irodalomról, vagy ismert lengyelekről nyilatkozott, Mrożek neve biztos, hogy felmerült. Fájdalommal és humorral teli művei kegyetlenül pontos, és találó korrajzok, melyek univerzális igazsága, nemcsak hazai, de világirodalmi szinten is a XX. századi irodalomtörténet legnagyobbjai közé emeli ezt a kivételes alkotót.
Darabjait rengeteg színház műsorára tűzte, írásait az európai szellemi, irodalmi, színházi közeg ismerte és befogadta, révén, hogy művei viszonylag könnyen dekódolhatók voltak, hiszen ismerős állapotokról, a mindnyájunkat körülvevő abszurd valóságról meséltek nekünk, közép-kelet-európaiaknak.
Sławomir Mrożek (1930 – 2013)
Krakkóban újságíróként, humoristaként kezdte pályáját az ötvenes évek elején. Az évtized végén Varsóba költözött, ekkor már drámaíróként is ismert volt. A hatvanas évek elején írt mítoszromboló, groteszk egyfelvonásosai máig sem vesztettek népszerűségükből. 1963-ban Genova környékén telepedett le, pályája a Tangó sikere után teljesedett ki. 1968-ban nyilatkozatban ítélte el Csehszlovákia megszállását, válaszul a lengyel hatóságok nem hosszabbították meg az útlevelét. A Párizsban élő szerző ekkor politikai menedékjogot kért. Járta a világot, részt vett bemutatókon, gyakran rendezőként is közreműködött. 1987-ben feleségül vette Susana Osario Rosas mexikói rendezőnőt. 1989-ben Mexikóban, a Los Flores ranchon telepedtek le, ez hamarosan új nevet kapott: La Epifania. 1990-ben, hatvanadik születésnapja tiszteletére emlékezetes Mrozek-fesztivált tartottak Krakkóban, a drámaírót a város díszpolgárává avatták. 1996-ban hazatért, és feleségével egészen 2008-ig Krakkóban laktak. 2008-ban a házaspár Nizzába költözött. Utoljára 2013 júniusában járt hazájában, a Karnawał, czyli pierwsza żona Adama (Farsang, vagyis Adam első felesége) című legújabb darabjának premierjén, a Teatr Polski w Warszawie színházban (varsói Lengyel Színház). Ő lett volna a Big Book Fesztivál díszvendége, de egészségi állapota már nem tette lehetővé, hogy részt vegyen a rendezvényen.
Forrás: Lengyel Intézet
Fotó: Ducki Witek
