Miután bemutattuk a Sziget Világzenei Nagyszínpadán fellépő szláv zenekarokat, és helyszíni tudósításainkat is olvashatták az érdeklődők, a fesztivál végeztével a világzene színpadának művészeti vezetőjét, Marton László Távolodót kérdeztük az együttesek kiválasztásának okairól, a színpad működéséről és utólagos benyomásairól.
Fotó: Vermes Kata
- Az összesen huszonegy fellépőből idén kilenc együttes volt szláv. Mi alapján válogattad ki őket?
Marton László Távolodó: Arra a helyzetre, hogy radikálisan megcsappant a Sziget magyar közönsége, és a látogatók 80-90%-át külföldiek teszik ki, kétféleképpen lehet reagálni, már ami a szervezést illeti. Az egyik lehetőség az, hogy ha sok mondjuk a holland, a francia, vagy akármilyen nemzetiségű vendég, akkor az ő kedvenceiket kell meghívni, mert arra biztosan eljönnek. Ez egyfajta hozzáállás, de van más megoldás is. Ugyanis, ha idejönnek a nyugat-európai fiatalok, nem arra lesznek kíváncsiak, amit otthon is megkapnak, hanem arra, ami valamiféle újdonsággal, felfedezéssel szolgál, érdekes lehet számukra ennek a régiónak a kultúrája. Ezt a nézőpontot erősítették meg azok a fesztiválszervezők is, akiket direkt meghívtunk, mert kíváncsiak voltunk a véleményükre. Ebből aztán azt szűrte le a Sziget, hogy egy „Balkán-központú” világzenei színpadot kell csinálni, amitől én először jól meg is ijedtem, mert hiába lehet nagyon erős balkáni színpadot csinálni, az nem biztos, hogy meg fog felelni annak az elvárásnak, hogy pörgős bulizene legyen, amire kedvére mulathat a fiatalság. Így maximum azt lehetett volna csinálni, hogy meghívunk húsz zenekart, mindenki eljátssza a Bubamarát, ez viszont már az a szint, amiről úgy gondoltam, hogy nem tehetem meg. Így jött az az ötlet, hogy akkor maradjunk meg a szórakoztatásnál, de csináljunk egy olyan programot, amely nagymértékben Kelet-Európára fókuszál. És akkor most már válaszolok a kérdésre is, hogy hogyan válogattam ki őket, egyszerűen úgy, ahogy mindig is szoktam válogatni, hogy kik azok, akik nekem fontosak.
R.U.T.A. (PL)
- Akkor ez gyakorlatilag egy teljesen szubjektív döntés?
M.L.T.: Abszolút. Húsz éve foglalkozom ezzel a dologgal, és még sosem csalt a szimatom. Tudom, hogy ha egy zenekarra azt mondom, hogy tuti, akkor az a műfaján belül néhány éven belül csúcsra fog jutni. Itt van például az ukrán DakhaBrakha, akiket megláttam egy évvel ezelőtt, szerelem volt első látásra, most meg is hívtuk őket, és meggyőződésem, hogy nemsokára a világ számára is ki fog derülni, mennyire fantasztikusak. Ilyenkor mindig nagyon büszke vagyok, hogy mi voltunk azok, akik lehetővé tették egy bármekkora közönség számára, hogy ezt megismerjék. És voltak is olyan felfedezések, amik aztán engem igazoltak.
Tako Lako (SRB-DK)
- Tehát nem faktor az, hogy mondjuk kit ismer már a magyar közönség, vagy bármiféle kereskedelmi szempont, hogy mi az, ami be fog jönni?
M.L.T.: Nem, mert úgyse ismerik ezeknek a zenekaroknak a nagy részét, vagy hát ismerik mondjuk a Kusturicát.
- Őket például miért hívtátok meg? Szerintem egy kicsit kilógtak a sorból a színpad felhozatalát és színvonalát illetően.
M.L.T.: Ez mindig úgy van, hogy a Sziget Fesztivál mint megrendelő megmondja, hogy ki az a három-négy zenekar, akiket mindenképpen szeretnének, de úgy gondolom, huszonegyből három-négy még bőven belefér az elegáns kompromisszum kategóriájába. Kusturica zenekara adta a tavalyi fesztivál egyik legsikeresebb koncertjét, de ettől még persze nem lettek jobbak, de hát nem én vagyok a célközönség. De visszatérve a válogatás kérdésére, a szerint választottam, hogy találkoztam-e olyan együttessel, aki izgalmas, friss, és van annyira intenzív, hogy meg tudja szólítani délután öt órakor azt a közönséget, amely még nem ismeri őket. Úgyhogy ez egy ilyen kirakós játék.
Leningrad (RU)
- Mi van, ha nem tudja megszólítani, az csalódás, akkor van olyan érzésed, hogy esetleg mellényúltál?
M.L.T.: Az jobban fáj, ha nekik csalódás, mintha nekem, ez hatalmas felelősség, nem csak a közönség felé, hanem a zenekarok felé is. De a külföldi együtteseknek talán már fontosabb maga a tény, hogy meghívást kaptak a Szigetre, mint hogy hogyan sült el a dolog, ez már önmagában presztízs értékű. Még csak arra sincs garancia, hogy ami az egyik évben működik, az a következőben is fog, rengeteg mindentől függ, onnantól kezdve, hogy milyen az időjárás, egészen odáig, hogy a többi színpadon éppen kik játszanak. Buktam már olyan dolgokkal, amikről azt gondoltam, hogy halál tuti (sőt, most is azt gondolom), és nem volt sikeres a koncert, de volt olyan is, hogy nagyon féltem, mi fog belőle kisülni, és bejött.
Warsaw Village Band (PL)
- Az idei válogatás bejött?
M.L.T.: Nagyon sajnáltam a Warsaw Village Bandet, egyedül akkor éreztem azt, hogy kevesebben vannak annál, mint amennyien kellene, hogy legyenek. Furcsa, hogy amikor teljesen ismeretlenként jártak nálunk hét-nyolc évvel ezelőtt, nagyobb közönség előtt játszottak, mint most, kvázi világsztárként. De erre mondtam az előbb, hogy kiszámíthatatlan, és azt se felejtsük el, hogy aznap délután öt órakor embert és istent próbáló hőség volt a színpadnál. De a többi szerintem működött, izgultam például, hogy mi lesz a DakhaBrakhán, de ott voltak emberek, és akik ott voltak, elájultak ettől a zenétől. Nekem ennyi elég.
DakhaBrakha (UA)
- Melyik volt a legsikeresebb koncert?
M.L.T.: A szlávok közül egyértelműen a Kusturica.
- És a legjobb?
M.L.T.: A DakhaBrakha. Nem kérdés.
Németh Orsolya
A Sziget Világzenei Nagyszínpadának szláv fellépői 2013-ban: Tako Lako (SRB-DK), Dubioza Kolektiv (BiH), Warsaw Village Band (PL), DakhaBrakha (UA), Šhutka Roma Rap (MK), Emir Kusturica & The No Smoking Orchestra (SRB), Čankišou (CZ), Leningrad (RU), R.U.T.A. (PL).
