Szerencséje van a Sziget negyedik napját nyitó cseh Čankišou zenekarnak, és persze a közönségnek is, hogy előbbinek nem tűző napon kell játszania, utóbbi pedig nem rekkenő hőségben hallgathatja. Rendkívül erős a kezdés, rögtön tömegek is jelennek meg a Világzenei Nagyszínpad előtt, és végig is tomboljuk a cankik nyelvén alapuló, veretes rézfuvósokkal kísért banda koncertjét. A koncert után az énekessel, Karel Heřmannal beszélgettünk.
Most vannak először Magyarországon?
Nem, már sokszor voltunk. Nagyjából már legalább tízszer.
Itt a Szigeten is?
A Szigeten ma zenéltünk másodszor. Három évvel ezelőtt voltunk itt.
Az öltözetnek amit visel, van kiemelt jelentősége, vagy csak showkellék?
Természetesen van. Ezek kosztümök, és felfogható színházi kosztümökként is, mindenkinek a saját fantáziájára bízzuk. Mi a közönségnek egyfajta játékot, imaginációt akarunk közvetíteni, és ők vagy belépnek ebbe, vagy nem.
Honnan a Čankišou név?
A Čankišou név... hát ez bonyolult. Nos, elsősorban a čank azt hiszem oláhul, vagy valamelyik cigány nyelven lábat jelent. Tehát úgy gondoltuk a Čankišou a Féllábú show. Aztán elkezdtünk manipulálni az egylábúak népével, míg a másik oldalról is elkezdtük megközelíteni, Umberto Eco, és más... (itt Heřman úr felesége gratulált éppen Heřman úrnak a koncertért, mivel nem vette észre, hogy interjúvoljuk). Amúgy ez a ChunkyShow egy hongkongi játék neve volt, amit a totális financiális kényszer keretei között árultunk a basszusgitárosunkkal Karácsony előtt valahol egy sátorban Brnoban. Grogot ittunk, mert hideg volt, és az jutott eszünkbe, hogy a Čunkišou jó név lenne a zenekarnak. Aztán ez a zenekar 14 nap alatt összeállt, a nevet meg meghagytuk.
Egész híres bandának számítanak Csehországban, meg világszerte is. Nem tűnt egy kicsit meglepőnek, hogy ethnoval ilyen szépen sikerült befutni?
Naná, hogy annak tűnt. Ez a zenekar mindenféle ambíciók nélkül jött létre. Nekünk tényleg nem voltak elképzeléseink ezt az egészet illetően. Csak próbaszerűen zenélgettünk, és mivel eredetileg mind rockerek voltunk, sőt, van köztünk, aki élő rocklegendának számít Csehországban, mint Zdeněk Kluka, a dobosunk, aki '63-óta dobol, szóval 50 éve játszik dobokon. Na, és mi máshogy akartuk megközelíteni ezt, elhagyni az angolszász sablont, amit mindenki követ, és valami mást csinálni. Úgy kezdtünk el ethnot meg világzenét játszani, hogy azt sem tudtuk mi az. Két évvel a nagy európai világzenei bumm előtt kezdtünk el zenélni, aztán már csak tovább lovagoltunk ezen a hullámon. Amúgy mindenki mondogatta, hogy milyen hülyeségeket játszunk, aztán ez is elkezdett valahogy kikristályosodni. Tulajdonképpen a rock elemeket elismerjük, de azért otthagytuk nyomaiban a szabad gondolkodásra való hajlamot is. Kicsit próbálunk védekezni a direkt kirakatba tett folklór elemek ellen, és megkerülni azokat, de azért azok is ott vannak. Szeretnénk, ha más dolgok is hatnának ránk, nem csak azok, amik amúgy mindenkire.
Ha nem tévedek, akkor nem énekelt sokat csehül.
Egyáltalán. Mindennel együtt három számban énekeltünk csehül. És azt az elmúlt 15 évben. Egy gyerekeknek szóló albumra vettük fel az egyik dalt, de az is félig čankul van. Aztán csináltunk még egy feldolgozást, ahol csehül éneklünk, meg filmzenét, de ott megkaptuk előre a szöveget.
Miféle nyelv ez a čank?
Ez egy olyan nyelv, amelynek semmilyen más nyelvre nem szabad hasonlítania. Engem szórakoztat a játék a fantáziával, hogy mindenki, aki hallgatja a zenénket, azt képzeli, hogy arról éneklünk, amiről ő éppen akarja. A mi példánk hasonló: nem tanultunk meg egy ideig angolul, a mi generációnk még oroszul tanult az iskolában, szóval az angol az egy elég távoli dolog volt, és ez elképesztően kiszínezte nekünk azt, amiről a Deep Purple vagy a többi angolszász zenekar énekelt, mielőtt valakivel lefordíttattuk magukat a szövegeket. Teljesen el voltunk varázsolva, hiszen a fantáziánk nekünk dolgozott, és azt láttunk bele a szövegbe, amit akartunk. Mi a zenénkkel hozzájárulunk az emberi szabadság kiteljesedéséhez, vagy ezt szeretnénk. Még ha el is ismerem, és szeretem az olyan zenét, ami a szövegre alapoz, és imádom a jó dalszövegeket, vagy a jó verseket, de személy szerint én nem tudnék ilyeneket írni. Meg azt is gondolom, hogy ez így nagyobb teret ad a szabadságnak és sokkal demokratikusabb. Minket sehol a világon nem értenek ugyanúgy.
Nem gondolja, hogy ez Csehországon kívül, mint mondjuk itt, működhetett volna a csehvel is?
Úgy gondolom, hogy ez teljesen mindegy. Ha csehül énekeltünk volna itt, néhányan értették volna, de a maradék ugyanúgy nem.
Tehát a fantázia felszabadítása a fő ok, amiért az ethno és nem a cseh folk mellett döntöttek?
Morvaországból származunk, úgy vagyunk összerakva, hogy bennünk van a folklór. Morvaországban a folklór az nagyon-nagyon fontos, és mindent átszövő, minden morva zenész mögött ott van. Nálunk is ott van, igaz, egyáltalán nem tervezetten, és nem elsődlegesen. Inkább a háttérben húzódik meg, mint a morva folklór harmóniája. És rengeteg ember észre is vette ezt. Például amikor Réunionon játszottunk, egy zlíni hölgy aki már harminc éve Réunionon élt odajött,, és azt mondta, hogy ő hallja a zenénkben ott a morva elemeket, ha jól szétbontja. Tudom, hogy ott vannak, de hát ezek a gyökereink.
Hanzelik Gábor
Az interjú létrejöttéért külön köszönet Marton László Távolodónak.