A júliusi, szerb költészettel foglalkozó szám után a Tiszatáj folyóirat az augusztusi lapot teljes egészében a kortárs orosz irodalomnak, illetve annak magyar fogadtatásának szentelte. Az alábbiakban ebből olvasható a szerkesztő, Bagi Ibolya bevezető tanulmánya, Andrej Rogyionov két versét, illetve néhány részletet Marina Visnyeveckajától. A teljes anyagot keressék a folyóiratban és a Tiszatáj Online-on!
„Kézbe adható” orosz irodalom
„Azon töprengtem, hogy manapság nagyon kevés olyan prózai művet írnak, amit az édes-anyám kezébe adnék, hogy olvassa el, és kevés olyan verset, amelyiket szívesen tanulnék meg kívülről. Igaz, napjainkban is nagyon sok kitűnő prózai alkotás születik, s számos valódi, igen tehetséges költőnk is akad. De ha az édesanyám egy jó könyvet kér, belegondolok: á, ezt a mániákust biztos nem adom oda neki, ez meg lehangolja, ettől meg egyszerűen rémálmai lesznek, ez a kollégám meg tisztára beteg elméjű… No, és jómagam is, finoman szólva… Végül is, anyám, olvassa el újra a Csendes Dont. Ha pedig egy verseskötetet olvasok, azt gondolom: lám, micsoda mester, lám, micsoda rímei vannak! Vagy éppen ellenkezőleg: lám, micsoda mester, még rímekre sincs szüksége! De ritkán fordul elő, hogy szeretnék együtt is élni ezek-kel a versekkel.” – írja Zahar Prilepin.
Az ismert író szkeptikus véleményének eleven cáfolata lehet számunkban közölt lírai hangvételű, mitologikus színezetű, finom humorral átszőtt elbeszélése. Natalja Ivanova, az el-ismert kritikus is nem egyszer pesszimistán nyilatkozik az irodalmi élet fonákságairól, a nem igazán megnyugtató távlatokról, az értékzavarról. Ugyanakkor szenvedélyesen veszi védelmébe az általa valóban tehetségesnek ítélt szerzőket, tartozzanak bármilyen korosztályhoz, képviseljenek bármilyen stílust vagy irányzatot. Ha Natalja Ivanován múlna, Ljudmilla Petrusevszkaja például már régen Nobel-díjas író lenne.
El tudunk-e tehát igazodni valamennyire is ebben a többféle értékrendszer mentén formálódó, zaklatott irodalmi világban, ahol a legkülönfélébb esztétikai elveket valló, politikai hitvallású, más és más hagyományhoz kötődő szerzők művei a múlt és a jelen (vagy éppen a jövő) súlyos kérdéseivel szembesítik az olvasót? Válogatásunkban csak arra törekedhettünk, hogy egy rövid körképet adjunk néhány olyan mű közlésével, melyek bepillantást engednek ebbe a nagyon is heterogén kulturális közegbe, az egyszerre egyetemes, ugyanakkor sajátosan nemzeti problémákat feszegető orosz irodalmi valóságba.