Ahogy a színpadra lép, már pusztán törékeny, valahol gyermeki, de mégis kiforrott lényével betölti a teret. Nem beszélve arról, amikor énekelni kezd, majd hegedűje is megszólal. Iva Bittovà legújabb, Iva Bittovà című lemezét (ECM Records, USA, 2013) mutatta be a Művészetek Palotájában. Sokan keresték, keresik a választ arra a kérdésre, hogy milyen stílust képvisel a cseh művésznő, választ azonban még senki nem talált, és jó eséllyel nem is fog. Iva Bittovàra elég csak ránézni, és egyértelmű, hogy beskatulyázhatatlan, felcímkézhetetlen, ő maga is, és az is, amit csinál. Már a koncert közben kifejti – mintegy megelőzendő a fölösleges kérdéseket –, hogy nem az a lényeg, milyen stílusban énekel és alkot, mert „minden hang zene, és csak rajtunk áll, mit alkotunk belőle”; a zene valami olyan, ami fölötte áll mindennek, és arra hivatott, hogy egy másik univerzumba repítse a hallgatóságot. A négy oktávot kiéneklő énekesnő is egy ilyen utazásra invitálja a közönséget, ahonnan aztán igencsak nehéz volt a visszatérés.
- Hogy érzi magát, milyen volt a koncert?
Iva Bittovà: Nagyon jól éreztem magam. Számomra nagyon fontos, hogy tudjam tartani a kontaktust a közönséggel, és erre itt volt lehetőség. Bár persze az, hogy el tudom-e repíteni valahova az embereket, attól is függ, hogy ki mennyire nyitott és érzékeny a zenémre.
- A koncert a legújabb lemezének bemutatója volt, amelyen az összes szám címe Fragment, egytől tizenkettőig számozva. Miért?
Mickiewicz utca
Iva Bittová új lemezét érkezik bemutatni a Művészetek Palotájába, ahol ezt a Bridging Europe Fesztivál keretében teheti, mely idén Csehországra fókuszál. 
Szeptember 10-én (kedden) este hat órakor mutatják be a Wiktor Woroszylski válogatott verseit és prózáját tartalmazó kötetet a Lengyel Intézetben. Woroszylskit az annak idején szamizdatban többször is megjelent, 1956-ra reagáló Magyarországi Napló kapcsán ismerheti a közönség. 
A szeptember 11. és 19. között, a Művészetek Palotájában megrendezésre kerülő Bridging Europe-Európai Hidak fesztivál célja az, hogy egy-egy európai országot a kultúráján keresztül mutasson be a hazai közönség számára. A fesztivál keretein belül ki-ki megtalálhatja a maga ízlésének megfelelő programot, a gyermekoperától kezdve a komoly- és világzenei koncerteken át egészen az Ahoj Teraszig. Mi pedig beszámolókkal, interjúkkal jelentkezünk fesztivál után. 
Az utolsó pillanatban szólunk: szeptember 5-én, 6-án és 7-én látható Zsámbékon (pontosítunk: Zsámbéki Színházi Bázis, és 19:00) a Visegrádi alap támogatásával megvalósuló White Coffee c. előadás cseh-szlovák-lengyel együttműködéssel.