Nemrég egy új lengyel-magyar jazz formáció megalakulására lettünk figyelmesek, ők az igen beszédes nevű Bratanki Orchestra. A hat tagot számláló együttesben három magyar (Komjáti Áron-gitár, Csizmás András – nagybőgő, Szabó Sipos Ágoston-dob) és három lengyel zenész (Tomasz Wendt- tenorszaxofon, Maurucy Wójciński-trombita, Dominik Mąkosa-zongora, billentyűs hangszerek) játszik, akikben az a közös, hogy – saját bevallásuk szerint – a munkájuk a hobbijuk, illetve, hogy mindannyian beszélik a jazz nyelvét. A fiúk két koncertet is adtak az elmúlt pár napban Budapesten, a Jurányi Inkubátorházban, illetve a Budapest Music Center Opus Jazz Clubjában. Az utóbbi fellépés előtt beszélgettünk velük.
- Legelőször beszéljünk egy kicsit arról, hogyan jött létre a zenekar, kinek az ötlete volt az egész?
Szabó Sipos Ágoston: Az egésznek az volt az alapja, hogy kimentem ösztöndíjjal a Zeneakadémiáról Lengyelországba, Wrocławba. Ott, az iskolában találkoztam a srácokkal, akikkel aztán persze előbb-utóbb össze is barátkoztunk. Mikor egy év múlva visszajöttem, azon kezdtem gondolkozni, hogy akkor ez most ennyi volt, vagy lehetne-e valahogy folytatni. Megláttam, hogy van egy pályázat, hogy meg lehet hívni külföldi művészeket, és gondoltam, lecsapok erre a lehetőségre.
- Akkor gyakorlatilag már Lengyelországban is együtt zenéltetek?
Sz.S.Á.: Igen, rengeteget zenéltünk együtt jam sessionökön, és koncertek is voltak.
- Aztán egyszer csak lett egy zenekar?
Sz.S.Á.: Végül is igen. Magyar részről mi sokat játszunk így hárman együtt, és gondoltam, a kettőt össze lehetne hozni, ki lehetne egészíteni a zenekarunkat még három taggal, és meghívtam a fiúkat, hogy rakjunk össze számokat. Hiszen nekik is vannak számaik, amelyeket játszanak, meg nekünk is, illetve vannak feldolgozások is, főleg kortárs jazz zeneszerzők darabjai. És az a cél, hogy ez ne rekedjen meg.
- Hogy néz ki mindez technikailag? – fordulok a lengyel tagok felé. – Ha jól tudom, ti Lengyelországban éltek.
Maurycy Wójciński: Igen, ott lakunk, de annyi szerencsénk azért van, hogy egy városban, és így például most is együtt tudtunk jönni kocsival. Technikailag meg úgy nézett ki, hogy bepakoltunk az autóba, és jöttünk. Itt aztán voltak próbák, Ágoston intézett hozzá helyet, és most meg már, látod, koncertezünk.
- De nem nehéz ez így, hogy nem tudtok rendszeresen próbálni?
Szabó Sipos Ágoston: Mivel mindannyian beszélünk a jazz nyelvén, nem különösebben nehéz, és egy-egy ilyen rövid próbafolyamat után is nagyon jól tudunk együtt játszani.
Csizmás András: És az is fontos, hogy nagyon gyorsan egymásra találtunk a srácokkal. Nyilván Ágoston sem véletlenszerűen hívta meg őket, hanem már tudta, hogy jól lehet velük játszani.
- Hogy tervezitek, Lengyelországban is lesznek koncertek?
Dominik Mąkosa: Nagyon reméljük. Természetesen szerepel a tervek között, de még semmi konkrétummal nem szolgálhatunk.
- Ki írja a számokat, ki szerzi a zenéket?
Szabó Sipos Ágoston: Most egyelőre megpróbáltunk a már meglévő számokból összerakni egy repertoárt, Tomasznak, Maurycynek és Dominiknak is van egy-egy szerzeménye, én is írtam egy számot, illetve, ahogy már mondtuk, vannak a feldolgozások. Szóval ez a műsor most inkább lengyel szerzeményekből áll össze, ők hozták a dallamot, az akkordokat, aztán együtt meghangszereltük, összetettük a szextett-hangzást.
- Milyen feldolgozások vannak?
Sz.S.Á.: Van például egy Medeski Martin&Wood szám, amelyet már nagyon régen szerettem volna eljátszani - abban vannak például fúvósok is - , azt meghallgattuk, magunkávé tettük.
-Csak jazzt játszotok, vagy mondjuk inkább úgy, hogy az a fő csapásirány, és más vonalak is bekapcsolódnak?
Csizmás András: Mondjuk úgy, hogy nem szving.
Tomasz Wendt: Én azt mondanám, modern, nemzetközi jazz. De sokféle hatás ér minket, és a zenénket is, vannak rockos, vagy groove-os elemek például.
Szabó Sipos Ágoston: Végül is jazz-harmóniákkal dolgozunk, és az improvizáció része is ehhez a stílushoz húz, de a hagyományos szvinghez nem sok köze van.
- Ha már itt tartunk, szerintetek létezik olyan, hogy magyar, lengyel vagy európai dzsessz?
Szabó Sipos Ágoston: Szerintem tutira van olyan, hogy európai jazz. Vagy ti mit gondoltok?
Tomasz Wendt: Igen, mondhatjuk, hogy létezik.
Maurycy Wójciński: A jazz egy olyan fogalom, amelyet manapság nagyon nehéz osztályozni szerintem, mert az embereknek eléggé különböző elképzeléseik vannak arra nézvést, hogy mi jazz és mi nem jazz. Mintha két tábor jött volna létre, az amerikai és az európai jazzé. Az előbbi az, amelyik erősen kötődik a gyökerekhez, a hagyományokhoz, míg az utóbbit sokkal több külső hatás érte, a klasszikus vagy a népzene például. A jazznek rengeteg árnyalata van, szerintem legalábbis, és nagyon könnyű interakcióba keveredni más zenei stílusokkal.
- Mik a távlati terveitek?
Maurycy Wójciński: A zenélés. Jó lenne, ha Lengyelországban is össze tudnánk hozni koncerteket.
Szabó Sipos Ágoston: Az a cél, hogy ebből évi, vagy félévi rendszerességgel lehessen ilyen sessionöket csinálni, hogy találkozunk egy hétre, készítünk egy új repertoárt, vagy a régit felújítjuk, átdolgozzuk. Szóval, hogy élő együttműködés legyen.
Csizmás András: És persze néhány ilyen alkalom után jó lenne egy lemezt is kiadni.
Szabó Sipos Ágoston: Aztán bejárjuk Magyarországot, Lengyelországot, és még ki tudja.
Fotó: Ficsor Zsolt
Németh Orsolya