A Tiszatáj folyóirat júliusi számát szinte teljes egészében kortárs, fiatal szerb költők bemutatásának szentelte. Mi is adunk ebből egy kis ízelítőt, a teljes anyag pedig a folyóiratban, illetve a Tiszatáj Online-on érhető el.
MAJA SOLAR:A költészet új terei
Szerbia költészeti színtere az utóbbi egy évtizedben igen dinamikus és heterogén képet mutatott. Ha nagyjából a posztjugoszláv korszakba helyezzük ennek a színtérnek a genezisét, megfigyelhetjük, hogy a kilencvenes években és a kétezres évek elején szélcsendes időszak köszöntött be, a költészet marginalizálódott, azután pedig a poézis új tereinek differenciálódása következett be. Bár továbbra is az irodalom leginkább marginalizált területe maradt (a költészet jelenleg is a legkevésbé jelenlevő műfaj a könyvkiadásban), olyan jellegű változásokon esett át, amelyek lehetővé tették, hogy más formában is teret kapjon. A nyilvános felolvasások, a költészet előadása, a blogok és az internetes közösségi hálók egyre népszerűbb kultúrája, a zenecédék, a csapatmunkával létrejövő költészet és hasonlók kiépítettek egy új költészeti mezőt, amely egyre nagyobb teret hódít, és amely nem csupán a könyvtől mint médiumtól függ. Az új költészeti színtér három olyan aspektusát emelném ki, amely erőteljesen strukturálódott az utóbbi néhány évben: internetes portálok, nyilvános felolvasások és irodalmi csoportosulások.
Van olyan internetes költészeti színtér, amely lehetőséget nyújt mindenki számára, aki verset vagy prózát ír, ilyen például a Bundolo elnevezésű honlap (http://www.bundolo.org), amely már 2005 óta sikeresen összegyűjt igen sok, nickname-ek mögé rejtőzködő írót s író-nőt. A portál szerkesztői a honlapon megszervezett szavazás alapján válogattak a szövegek közül, s megjelentettek három Bundolo-gyűjteményt (az elsőt önállóan finanszírozták, a másik kettőre anyagi támogatást kaptak). Ezen a honlapon egymás mellett szerepelnek a befutott és a teljesen ismeretlen szerzők, s érdekes lehetőség, hogy minden feltöltött szöveget kommentálni lehet (ezáltal lehetőség nyílik a szövegek átalakítására közös kommentárok, ja-vaslatok és megoldások által, és teret kap a nyílt kritika is), s itt van még az intertextuális írás lehetősége (egy-egy szöveget több szerző is írhat, folytatásokban). A legjelentősebb irodalmi portálok közé sorolható az Agon is (http://www.agoncasopis.com/). Ezt az online folyóiratot a kortárs költészetnek szentelték szerkesztői: Vladimir Stojnić és Bojan Savić Ostojić költők, valamint Jelena Milinković kritikus. 2009-ben jelent meg az első szám, azóta az Agon húsz számmal jelentkezett, igen színvonalas fordításokat, verseket, esszéket, interjúkat és tanulmányokat közöl három állandó rovatban (fordításköltészet, költészet, a költészetről). A szerb szerzők és szerzőnők mellett az Agon szisztematikusan bemutatta a kortárs francia, német, görög, orosz, lengyel, brit, amerikai és szlovén költészetet, számos figyelemre méltó alkotót vonultatott fel. Megemlíteném, hogy ennek a portálnak nincs semmilyen anyagi támogatottsága. A jelentősebb internetes irodalmi honlapok közül kiemelném még a Male novine portált (www.malenovine.com), amely „irodalomról, politikáról és más világmegváltó dolgokról szó-ló elektronikus folyóirat”. A Male novine 2010 óta létezik, szerkesztői Dragana Mladenović, Slobodan Bubnjević és Bazil Baraban. Ők is sikeresen összegyűjtöttek figyelemre méltóan sok szerzőt. Emellett még számos irodalommal, s főleg költészettel foglalkozó honlap és blog létezik szerb nyelven.
A másik aspektus, amely meglátásom szerint meghatározó szerepet tölt be az új költészeti színtér létrehozásában: a nyilvános felolvasások fenoménje. Szerbiában a költészet már néhány éve nyitott költészeti rendezvények által létezik a legintenzívebben, melyeken a költészetet felolvassák, előadják (gyakran performanszok, zenei kíséret melletti felolvasások, a költészet dramatizálása, a költészetre épülő videók bemutatása stb. keretében). Belgrádban a Pesničenje elnevezésű rendezvény a legnépszerűbb, de létezik még néhány efféle (a Poezin és a Totalno Argh). Újvidéken ezt a szerepet korábban a Poezija u kući töltötte be (Jelena Anđelovski költőnő és aktivista szervezésében), most pedig a Poetarium nyújt a szerzőknek bemutatkozási lehetőséget (Bojan Samson és Nikola Oravac költők szervezésében). Az új-vidéki előzmények sorában megemlíteném a különböző kávézókban megszervezett slamversenyeket, és a Lilitiranje költőnőinek a fellépéseit. A költészetet elsősorban előadóművészetként megalapozó intézmények pillanatnyilag a poézis legnépszerűbb megjelenési formái Szerbiában, mind ennek a formának a szórakoztató jellege, mind a klasszikus irodalmi kánon határvonalainak az elmozdulási lehetőségei miatt. Bár az efféle rendezvényeken a különféle poétikák igazán széles spektruma jelenik meg, úgy tűnik, a leginkább domináns kifejezési forma az urbánus és narratív poézis. A szóban forgó rendezvények némelyike kézzelfogható formát is ad ennek a színtérnek: saját kiadású könyveket jelentet meg. Például a Pesničenje a felolvasásokban részt vevő költők alkotásaiból saját kiadásban számos versgyűjteményt jelentetett meg, a pénz a rendezvényre eladott belépőjegyek árából jött össze.
A csapatmunka nem minden szerbiai költő számára jelenti a vers létrehozásának tipikus módját, de mindenképpen azon jelenségek egyike, amelyek jelentős szerepet játszottak az új költészet egyértelműen felismerhető áramlatainak megjelenésekor. A csapat a költészetben avantgárd irányultságra utaló jelenség, általa dekonstruálódik a klasszikus feltevés, miszerint a költészet kizárólag az individuális lírai szubjektum által nyilvánul meg, emellett olyan jelenség is, amely kreatív műhelymunkákra és a szöveg írására tett közös erőfeszítésre épül. Tehát a költőcsoportok nem feltétlenül experimentálisak, képesek az írás klasszikus ideológiájának is megfelelni. Itt mindössze két, egyenként más-más jellegű csoportot emelek ki, melyek hozzájárultak néhány fontos szerzői-költői hang létrehozásához, de új költői irányzatok létrejöttéhez is – ezek az újvidéki Neolit és a belgrádi Ažinova škola poezije i teorije. Utóbbi Dubravka Đurić költő, teoretikus, performer szervezésében igen világos paradigmát alakított ki, melyben a költészet intellektuális, autoreflexív praxisként való értelmezése valamint a feminista szerepvállalás dominált, jellemzői voltak továbbá az erőteljesen experimentális textuális gyakorlatok. A Neolit viszont heterogén csoportosulás, nem rendelkezett letisztult költészeti-elméleti paradigmával. Az Ažin csoportot 1997-ben alapították, és tevékenysége során a szervezet több fázison ment keresztül. Megjelentette a Diskurzivna tela poezije – Poezija i autopoetike nove generacije pesnikinja (2004) című antológiát, amely az experimentális áramlathoz tartozó költőnők új generációját vonultatja fel (Danica Pavlović, Ljiljana Jovanović, Natalija Marković, Snežana Žabić, Ivana Velimirac, Tamara Šuškić, Jelena Tešanović, Dra-gana Popović, Ksenija Simić, Sanja Petkovska, Jelena Savić, Snežana Roksandić és Ana Seferović). Másrészt, a Neolit inkább közvetítő szerepet töltött be az irodalomban: összegyűjtött és népszerűsített számos különböző szerzőt 2005 óta, s ez az újabb újvidéki költészet antológiá-jának (Nešto je u igri, 2008) megjelentetésében csúcsosodott ki. A Neolit tagjai Siniša Tucić, Bojan Samson, Dragoslava Barzut és Maja Solar költők voltak. A Neolit jelentős szerepet töltött be Újvidéken, mert ez a csoport volt az úttörő az új költői és prózaírói színtér létrehozásában, és teret adott a fiatalabb szerzőknek. Az Ažin és a Neolit mellett kisebb csoportok, költői duók, performer társulatok és hasonlók egész sora létezett és létezik még ma is, de ezt a két csoportot kulcsfontosságú viszonyítási pontként kezelem, melyek nyomán (és ellenében) artikulálódtak az új költészet különböző irányzatai. Érdekes, hogy mind az Ažin-iskola, mind a Neolit tevékenysége során létrejövő szövegtestek a közös írás termékei voltak – és hogy azokat egyes költők és költőnők mégis beiktatták saját versgyűjteményeikbe (például Bojan Samson a Superblues című gyűjteménybe beiktatta a Dušan Pržulj és Maja Solar alkotta Poetske rupe csoport verseit stb.), demisztifikálva ezzel a szerző érinthetetlenségét. A két iskola kölcsönösen hatott egymásra, folyamatos interakció működött közöttük.
Szerbiában számos újabb költő alkot az új költészeti színtér regisztereivel párhuzamosan vagy egybefonódva. Szövegeik különböző honlapokon, blogokon, Facebook-oldalakon és on-line folyóiratokban, verses CD-ken (a Poezija u kući rendezvény két, a Crna kućában szervezett felolvasásokon készült felvételt, illetve stúdiófelvételt tartalmazó CD-t jelentetett meg) találhatók meg, és többen megjelennek a népszerű költészeti rendezvényeken is. A legjellegzetesebb költők egy része csak ezeken az új költészeti színtereken jelenik meg, mert a hivatalos irodalmi közösség nem ad nekik megnyilvánulási teret. Ez a helyzet a színtér egyik legtevékenyebb költőnőjével, Milena Stefanovićtyal is, aki a latin és cirill írásmódot vegyítve írja verseit, s részt vesz számos performanszban és költői videó-projektben. Vannak olyan költő-személyiségek is, akik nem mutatkoznak meg ezeken az új színtereken, hanem csak a régieket lakják be – a könyveket és az elismert irodalmi folyóiratokat. Ennek ellenére egyértelmű, hogy az új költészeti színtér nem függ kizárólag a kánon médiumaitól (könyvektől, elismert folyóiratoktól és kiadóházaktól), és lehetetlen lenne figyelmen kívül hagyni a költészet fenoménjének a modern médiumokra alapuló strukturálódását. A szerb költészet jelen bemutatásakor megemlített költők és költőnők névsora tetszőleges, azokat a neveket válogattam össze, amelyek a különféle új folyamatok legparadigmatikusabb képviselőinek tűntek.
Fordította: Orovec Krisztina
DEJAN ČANČAREVIĆ
Gyűrődöttség
Nem én voltam.
De nem voltál
Te sem.
Mások voltak.
Jóllehet, feküdtünk. Együtt.
Magunk. Az összegyűrt.
Másságban.
A zaj szétoszlott.
A tapintások szétkenődésébe.
A testnedvek keveredésébe.
A mentális behatolások
Szétszóródásába.
Bazmeg.
Hát nem mi voltunk.
Mi legutoljára öltük meg magunkat.
Ők, mindannyiuk, után.
Majd sétáltunk. Mások.
Távollétében.
És jó hogy. Mindezt.
Nem látták.
Még az ajtót is őrizték.
A saját. Tekintetüktől.
Hé.
Hát. Szeretlek.
De. Nem én voltam.
És nem voltál
Te sem.
Testrészeink voltak.
A másságban.
De ez már megvolt.
Feltalálták jóval.
Mielőttünk.
A festők.
Tudod.
Korán volt még.
Az ébredéstől. Létrejött sebből.
A legjobbkor. Folyó.
A hirtelen téli.
Napon.
A cipőm lerúgtam. Ugrottam.
És hazaúsztam.
Láttad.
Nem én voltam.
Ő volt.
De mintha mégis te. Lettél volna.
És ezt neked senki. Nem tudja.
Megcáfolni.
Tudom.
Áttörés IV
ugyan már, tele van a lágyékom
iszonyú rettentő
dübörgő depresszióval
nem tudom már visszatartani
kitörök
vízumra van szükségem elutazni
pénzre hogy ne kelljen gondolkozni
az öröklétről
rólatok
a nap alatti határokról
megyek
nem akarok így élni többé
mondom
nem akar így élni többé
mondja
nem akarunk így élni többé
mondjuk
nem akarjuk többé
nem létezünk
ki maradt
kérdi
mondod, hogy elmész
máshol
átlag lenni
csak itt ne
ahol rendben van az embereket
önyilkosságra ösztönözni
mondja
megfájdul a fülem koszovóra
az már akkor elkezdődött
mielőtt én megszülettem volna
már el lett adva
előttünk jóval
az én életem nem tart 700 évig
az én életem múlik
m
ost
most
most
m
ost az életem
a sok soha
és az egy most
közötti apró egyenlőség másodperceinek
felbecsülhetetlensége
nem akarok
a jövő gerontológiáján
elpalántált
élőhalott
szürke
húsdarabbá lenni
Fordította: Lenkes László
JELENA ANĐELOVSKI: Flippereztem a halállal
FÉLAUTOMATIKUS SZÖVEG
minden gonosz tekintet egybeolvasztva abba a golyóba eltalált testrészekből készült xilofonon játszottak ujjaimat tördeltem hogy megállítsam a ritmust de én voltam a láb ritmusa a piac pocsolyájában víz a gyerekek ujjai között szenny a szandálban enni hamis hírek élő kérgét amíg süteményt készít bocsáss meg fiadnak mindig rendetlen varrókészletes doboz muszáj hogy hibás legyen az ember is akit reménytelenül szeretett honnan közelítsek a történetéhez az elkésett telefonhívástól a feketefehér fényképtől az antennáról a világra bámuló bagolytól egyszerre ez nem az ami az ő szemében van ez a végleges döntés amit sohasem tettem meg nagy-anyám halálának éjszakáján egy kisfiúról álmodtam lábak nélkül mankókkal ugyanazon a reggelen időbe telt hogy felismerjem hárman vagyunk a szobában és csak én beszélek melyik az a harmadik rejtvény amit nem kell megfejtenem időközben napokkal ez az éjszaka és reggel előtt lökés valami jön az erő jön értem és ma már hiszem hogy egyezség köttetett hogy én maradjak és ő elmenjen vagy én voltam az az egyezség
Wilke intruder
AUTOMATIKUS SZÖVEG
AZ ANYÁRÓL: Az anya cseresznyevirág a Napon gyengédségének fehéres fénye örökre berajzolódott arcomba és ebből fakad minden erotikám.
Az anyaságról: anyámmal nőttem fel gyerekként vele aludtam az ágyban és védett a szörnyektől és a tolvajoktól akikről azt hitte hogy ott táncolnak a szobánk körül ezek a lélektolvajok testvadászok a tudat zsiványai és hogy engem is akárcsak őt elrabolnak felkelne testével takarna botokkal űzné a hordákat kocsisokat lovasokat befogott állataikat és a nőiket akik jönni merészeltek értünk akik valahogy bejöttek a szobánkba és én nyugodtan aludtam tudva hogy meglátja őket és elűzi őket én sose láttam őket ha az emberek megkérdeztek volna akkortájt hogy szeretnék-e anya lenni nem nem szeretnék soha anya lenni mert az nagyon megeröltető munka és szükséges fegyvert viselni az anyaság minden a gyermekek világának megmentésé-ért vívott háborújában és én nem szeretem a fegyvereket.
Fordította: Tóbiás Krisztián
SINIŠA TUCIĆ
Új hazák
Új hazák
Végtelen techno
Miközben kavarognak a képek
Kocsikázás
Végtelen techno-tájak
Végtelen techno-hegyek
Elektronikus göndör tündérek
Elérhetetlenek a mobilon
Hiába ír valaki üzenetet
Kocsikázás közben
Techno-tájban
Techno-tüzek égnek
Minden gyúlékony
A meggyulladt kő
Fényesen nevet
A techno-tájban
A lelkes nomádok
Váratlan fluxusai
Hontól honig
Honlaptól honlapig
A csend gyúlékony
Az autó lehalkította motorját
A kerék a korlát mellett pörög
A szerpentineket utánozza
Örökké tudja merre tovább
Örökké áthalad
Örökké fluxusok
Végső átjárók
A szerpentinek gyilkolnak
Fényesek a techno-kanyonok
A vízierőmű áramot termel
Techno-zene dönget
Én itt vagyok
Nyomorult kis értelmiségi
Barátom a kolostorba tart
a dombra fel.
Szétszedhető műanyag világ
Csupán egy dombhátra van szükségünk a hegyen,
Hogy szétnyissuk a műanyag székeket,
Szétterítsük a napernyőket,
Drótot rakjunk a kőre,
S rostélyozzunk.
És akkor,
Kifeszíthetnénk a sátrat.
igazából
Egy kicsit nagyobb nyaraló kell.
Valami kampház féle,
Csak szét lehessen szedni.
Tán egy napon
Több házikóra lesz szükségünk,
Valami kamplakónegyed-félére,
Körzeti orvosok csomópontjaival.
És utána játszhatunk,
Szétszedhetjük az egész várost,
Házakat, iskolákat és utakat,
Utána meg
Templomokat, dzsámikat, katedrálisokat,
Kerül, amibe kerül,
A szétszedhető, becsomagolt anyagokat
Kisebb kamikonokkal szállíthatjuk ide.
A puskák is szétszedhetőek,
Az ágyúk, a tankok is,
Még a repülők is,
Semmi sem hatalmas,
És mi a sajátunk
Végül?
Vannak folyóink, hídjaink, embereink,
Gátépítő hódjaink is.
Ovis kérdés:
Mi hiányzik még?
– Pornográfia! – kiáltják kórusban a kölykök.
Rendben,
Vannak szétszedhető
Trafikjaink is,
Kirakatukban pornó-lapok.
És aztán
Mi mindent szedhetünk még szét?
Vonatokat,
Az éjjeli metróvonalakat,
A metró felszínre tör a mélyből,
Van fennsíkunk.
Mi kell még?
Három levágott ember,
Szétszedhető késekkel estek nekik,
Egy fekete, egy sárga, egy fehér,
Hogy teljessé tegyük a multikulturalizmus képét,
A távoli szigetek képeslapjait.
Fordította: Orcsik Roland
