Ukrajna napjainkban Oroszország brutális támadása ellen védekezik. A Moszkva és Kijev közötti konfrontáció azonban nem csak katonai, hanem civilizációs jellegű is, történelmi, kulturális és vallási kérdésekkel fonódik össze. II. János Pál pápa már húsz évvel ezelőtt, 2001-es első és egyetlen ukrajnai látogatása idején tudatában volt ennek a lelki síkon zajló viszálynak. Kijevben akkoriban Leonyid Kucsma elnök kormányzott, aki igyekezett balanszírozni Moszkva és a Nyugat között, az ukránok pedig belesüllyedtek a posztkoloniális szindrómába, amely a „nagy testvérrel” szembeni kisebbségi komplexus formájában nyilvánult meg.
Kijev – Jeruzsálem, a Dnyeper a Jordán folyó
Karol Wojtyła, aki egyszerre jelent meg pápaként és szláv emberként, azzal az üzenettel érkezett akkor a Dnyeper partjára, hogy nem Kijev Moszkva kisöccse, hanem Moszkva Kijev kishúga. Ukránul mondta el beszédét, vagyis azon a nyelven, amelyet mind a cári, mind a szovjet időkben lesajnált, és alulfejlettnek, vidékinek, primitívnek tartott az orosz vezetés, és amelyen megszólalni a barbárság és a műveletlenség jele volt. II. János Pál pápa azzal, hogy a pápai tanítás nyelvévé tette, nagyban növelte az ukrán beszéd renoméját.
Még inkább megerősítette az ukránok nemzeti tudatát és a kulturális tradíciót, amikor megmutatta nekik, hogy saját történelmük nyílt büszkeségre adhat okot. Ukrajna óriási történetfilozófiai vízióját mutatta ugyanis be, amelyet belehelyezett a megváltás hatalmas tervének történetébe.
A pápa felidézte, hogy Rusz megkeresztelkedése 988-ban a Kijevi Nagyfejedelemség területén történt (és tegyük hozzá: ez abban az időben volt, amikor a mai Moszkva helyét sáros mocsarak és erdők borították). Igazán különleges párhuzamhoz nyúlt ennek kapcsán. Kijevet Jeruzsálemhez hasonlította, a Dnyepert pedig a Jordán folyóhoz. Hangsúlyozta, hogy Ukrajna mai fővárosa volt „Kelet-Európában az ortodox kereszténység anyja” és „az Úr hírnöke a nemzetek között”. Azt a legendát is említette, mely szerint a Dnyeper menti területeken (ott, ahol ma Kijev fekszik) folytatta misszióját Jézus egyik tanítványa, Szent András apostol.
Bohdan Oszadcsuk ukrán politológus, a párizsi Kultura publicistája a következőképpen kommentálta a pápa beszédét:
„Ez a legnagyobb bók, amelyet az ukránok történelmük során valaha is hallottak. E szavak kétségkívül hatalmas löketet fognak adni az ukrán identitás alakulásának. Az elmúlt tíz évben senki nem beszélt így a Dnyeper partján, senki nem emelkedett ilyen intellektuális magasságokba, ahol keresztény kontextusban és az európai civilizáció tükrében foglalta egységbe az ukrán történelmet”.
Hasonló szellembenben nyilvánult meg Bohdan Cywiński professzor is:
„Meg kell szabadulnunk az orosz birodalom követeléseitől, és eszünkbe kell vésnünk, hogy nem Moszkva, hanem Kijev a keleti ortodoxia szíve. Kijev nem valamiféle <<kis Moszkva>>, hanem a katolikusok elsőrendű és hiteles partnere a két vallás párbeszédében. Ez esetben Moszkva a feltörekvő, engedetlen provincia, amely a döntéshozó szerepét akarta játszani, és különféle politikai manővereknek köszönhetően el is érte ezt a sátuszt. A pápa nem foglalkozik üzenetében ezekkel a XV. és XX. század között végrehajtott politikai változtatásokkal, és a Rusz területére érkezve, annak régi, első fővárosától indul”.
Karol Wojtyła üzenete minden kétséget kizáróan hatással volt az ukrán nemzeti tudat alakulására a XXI. század küszöbén. Tisztában voltak ezzel a moszkvai patriarchátus ortodox papjai is, akik később a pápa nyomdokában végig járták Kijev és Lviv utcáit, és meghintettek szentelt vízzel minden olyan helyet, ahol járt II. János Pál. II. Alekszij pátriárka (Drozdov álnéven a KGB ügynöke) alattvalóinak azonban nem sikerült kiűzniük a Szentlelket.
Németh Orsolya fordítása
Grzegorz Górny Riporter, esszéista, publicista, filmes és televíziós producer. A Frond című negyedéves lap alapítója és főszerkesztője (1994-2005 és 2007-2012 között). Többciklusnyi televíziós műsor társszerzője és producere a TVP1, TVP2, TVP Polonia, TVP Historia, TV Puls és a Polsat csatornák számára. 2005-2006-ban az Ozon című hetilap főszerkesztője. Harmincöt könyv szerzője, huszonkilenc külföldi kiadással is büszkélkedhet angol (nyolc könyv az Egyesült Államokban), spanyol, portugál, francia, német, holland, magyar, cseh, horvát, szlovén és blogát nyelveken. Munkáját számos újságírói, filmes és könyves díjjal jutalmazták (többek között: Totus, Grand Press, Feniks és az Újságíró Szövetség Jerzy Zieleński-díja). A magyar köztársasági érdemrend lovagkeresztjével is kitüntették. Jelenleg a Sieci című hetilap és a wpolityce.pl portál állandó publicistája. A Hármasváros Társaság elnöke.
A cikk eredetileg a lengyel wpolityce.pl oldalon jelent meg, itt olvasható. A szöveget a szerző enedélyével közöljük.
Képek:
1. Szent Szófia-székesegyház, Kijev, fotó: Rbrechko/Wikipedia
2.Megváltó Krisztus-székesegyház, Moszkva, fotó: Hans-Jürgen Neubert/Wikpedia