Żanna Słoniowska Ukrajnában született, Krakkóban él és lengyelül alkot. Ház színes ólomüveggel című első regénye megnyerte a rangos lengyelországi Znak könyvkiadó prózapályázatát. A XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon elsőkönyvesként idén ő képviselte Lengyelországot, ennek apropóján beszélgettünk vele.
A könyved olvasása közben az a benyomásom támadt, hogy a regénybeli ház mintha annak az egész rendkívül összetett helyzetnek a metaforája lenne, ami Ukrajnában az identitás, a nemzetiség és a nyelv kérdéséhez kötődik. Mindegyik hősnőnek gyökeresen más a véleménye ezt a kérdést illetően, mégis egy fedél alatt kénytelenek élni. Mit gondolsz erről?
Tetszik nekem ez a gondolat, de a problematika, amiről a regényemben beszélek, inkább Nyugat-Ukrajnát érinti, és azon belül is leginkább Lemberget. Azt gondolom, hogy egy ilyen metaforikus házról szóló történet, ami egész Ukrajnát vagy Kelet-Ukrajnát jelöli, némileg más elemekből állna össze, kevésbé foglalkozna például a lengyel örökséggel.
A főhős-narrátor nagyanyja lengyelnek tartja magát, az anyja azt mondja magáról, hogy saját választásából ukrán, ő maga azonban úgy dönt, hogy „lembergi nemzetiségű” lesz. Hogyan határoznád meg ezt a nemzetiséget? Mi ennek a lényege?
Ezt a terminust Valerij Bortyakov, a Lembergi Lengyel Színház orosz rendezője találta ki, aki talán így akart menekülni a saját orosz nemzetisége elől. De ez a kifejezés ennél sokkal tágabb, mert egyesíteni tudta a lengyel kultúrához kötődő ukránokat és a Lengyelország határain kívül, Lembergben élő lengyeleket és még sok-sok más embert is. Azt gondolom, hogy a lényege az erős helyi identitás, a saját szűkebb hazával való törődés és az, hogy ez az identitás nem zárja ki egy szélesebb értelemben vett nemzeti identitás létét.
Fotó: Iztok Hvala