A Szlovák Intézet videóbeszámolóját ajánljuk olvasóink figyelmébe, melyet a budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon készítettek.
Bővebb info: Szlovák Intézet
2015.05.08. 12:32
Szlovákok és lengyelek a budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon
Címkék: lengyel szlovák könyvfesztivál
Szólj hozzá!
2015.05.07. 12:56
Nem örült a cseh köztársasági elnök a Pakisztánból hazatérő túszoknak
Címkék: cseh Csehország Miloš Zeman
Miloš Zeman számláját nem csupán a gyakori részegség, az élő adásban történő káromkodás, és az oroszok iránti különös vonzódása ékesíti. Sajnos úgy látszik, hogy diplomáciai érzéke is hagy némi kívánnivalót maga után. Ezt látva nem csoda, hogyha egész Csehország azzal játszik, hogy beterelje őt a süllyesztőbe.
A Miloš Zeman, cseh köztársasági elnököt kifigurázó, PussyWalk számítógépes játékról mi is hírt adtunk annak megjelenésekor. A kezdeményezés azóta világméretűvé nőtte ki magát, bejárta a cseh médiát, és óriási YouTube, Facebook és Twitter sláger lett. A programot másfél milliószor játszották le, és a játékkal eltöltött idő összesítve elérte az 5 évet.
Szólj hozzá!
2015.05.06. 09:00
Moszfilm-nap 2015
Címkék: film orosz szovjet Uránia Moszfilm
Május 9-e, azaz a második világháború végének hetvenedik évfordulója alkalmából az Uránia Nemzeti Filmszínházban levetítésre kerül a legendás Moszfilm stúdió néhány kivételes alkotása. A 2014-es Moszfilm-napok folytatásaként idén tematikus metszetet láthatunk a stúdió remekeiből.
2014 májusában az Uránia Nemzeti Filmszínház és az akkor fennállásának 90. évfordulóját ünneplő filmstúdió 19 mozielőadásból álló vetítéssorozattal engedett bepillantást az orosz film történetébe és aktuális helyzetébe. A program akkor a némafilmkorszaktól napjainkig egy-egy évtized és jellemző irányzat bemutatására törekedett. Az idei, egynapos tematikus program a világháború traumájára összpontosít.
Szólj hozzá!
2015.05.05. 12:18
A Szlovák Nemzeti Színház előadása a Pesti Színházban!
Május 6-án, szerdán, este hét órakor a Szlovák Nemzeti Színház előadása lesz látható a Pesti Színházban. Szlovák nyelven, magyar feliratozással láthatják a nézők Eugein Gindl Carpathian Thriller című darabját.
Eugen Gindl szlovák szerző darabja, a Carpathian Thriller valós eseményeket dolgoz fel. Egy nemzetközi céghálózat korrupt játszmáiról szól, és a személyi összefonódások, illetve az ún. „szürke gazdaság“ aktuális témáit járja körül a ’90-es évek Szlovákiájában.
Zuna, a tényfeltáró-újságírónő otthagyja eredeti foglalkozását, és alapít egy reklámügynökséget. Egyik nap egy vaskos aktacsomagot kap, amelyben terhelő dokumentumokat talál az államapparátus legfelsőbb köreit átható korrupciós hálózatról. Egy orvosi technológiákat forgalmazó cég illegális, ám kiválóan jövedelmező állami megrendeléseket nyer el számos országban, köztük Szlovákiában is – holott rendszerint magasabb árat tüntet fel a pályázatában, mint a versenytársai. Zuna makacsul utánajár a dolgoknak, ám nem sejti, hogy a cég a legdurvább módszereket is hajlandó bevetni céljai elérése érdekében.
Szereposztás
Zuna Zuzana Fialová
Naďa Petra Vajdová
Deus and reincarnation Daniel Fischer
Bubo and reincarnation Milan Ondrík
Johnny Jozef Vajda, Ľubomír Paulovič
Fonundcu Dušan Jamrich
Harmata Ján Gallovič
Hlavatý Štefan Bučko
The gravedigger Leopold Haverl
Una Marta Maťová
Díszlet: Andrej Ďurík
Jelmez: Katarína Hollá
Zene: Vladimír Šarišský
Mozgás: Stanislava Vlčeková
Dramaturg: Martin Porubjak, Peter Kováč
Rendező: Roman Polák
Vígszínház Szervezés
cím: 1136 Budapest, Pannónia utca 8.
tel: +36 1 329 3920/329 3921
mobil: +36 30 971 6559
H-CS: 1400-1800; P: 1000-1700
További infók: http://vigszinhaz.hu/szindarab/317+carpathian+thriller
Szólj hozzá!
2015.05.04. 08:30
Szülőkről, gyerekekről, de egyelőre inkább csak egy ilyen című könyvről
Címkék: cseh Typotex Hanzelik Gábor Emil Hakl
Az itt ismertetett könyv azok közé tartozik, amelyeket már évek óta ajánlanék az ismerőseimnek, csak azok nem tudnak csehül, a könyv pedig nem létezett magyarul. Mivel ez az ismertető kimondottan nekik, és csehül nem tudó társaiknak szól, ezért erre a szempontra helyezzük a hangsúlyt.
A Szülőkről és gyermekekről magyar verziója Csoma Borbála, egy elég tapasztalt cseh-magyar műfordító fordításában látott napvilágot a Typotexnél. A fordítás nagyon jóra sikeredett, és többek között ezért sem érdemes több időt szentelni az elemzésének. Hogy a kiadó, vagy a műfordító választása volt-e a könyv, azt nem tudjuk, mindenesetre nagyon hálásak vagyunk érte, aki pedig még nem olvasta, az majd csak hálás lesz, miután ezt megtette.
Miért kell elolvasni ezt a könyvet? Elsősorban azért, mert rövidsége ellenére nagyon mély. Egy apa és a fia közötti beszélgetésről és sétáról szól, ahol előkerül minden, ami egy ilyen kapcsolatban szóba jöhet: nők, haverok, anekdoták. Hakl ebbe a köntösbe csomagolja a főszereplője, Jan Beneš (ahogy Hakl is Jan Beneš a való életben) személyiségének történetét, és előtörténetét, hiszen a beszélgetésekben a Beneš család három generációja jelenik meg, és mindig az apa-fiú kapcsolaton van a hangsúly. Hogy ez egész pontosan hogy néz ki, azt kideríteni már az olvasó dolga, ahogy az is, hogy hogyan játszik Hakl két dologgal: az anekdotáival és a figyelmünkkel.
Ami ez utóbbit illeti, a megfejtés egyszerű, hiszen pont ez tesz olvasmányossá egy rövid, cselekményében szegény novellát. Az olvasót egyre érdekli, hogy mi kerülhet még elő, mennyire mélyre lehet még ásni a két szereplő életében. És ennek kötelezően részei az anekdoták, amikkel Hakl ugyanolyan jól játszik, ha csak a rendkívüli-hétköznapi, személyes-személytelen dichotómiáknál maradunk. De erről majd egy kicsit később. Hakl anekdotái a novella olvasmányosságában mint fragmentumok működnek, olyan egy kicsit, mintha az olvasónak kellene kiraknia a szereplők történetét, mint egy puzzle-t, az itt-ott elszórt anekdotákból, amik hol a családról, hol a család barátairól szólnak.
Ez vezet az anekdoták személyes-személytelen tengelyéhez, hiszen szinte minden kérdésben tisztázódik az anekdotát elmesélő személy viszonya az eseményekhez. Ennek ellenére bizonyos esetekben valóban nehéz eldönteni a pontos viszonyt, és azt is, hogy ha valami az ember családjával történt, akkor az anekdota-e, vagy csak családi történet. Ha családi történet, attól még tartalmaznia kell valami rendkívülit, ha felmerülhet, és ezen a terepen Hakl otthon érzi magát, hiszen követhetetlen átfolyásokat enged a rendkívüli-hétköznapi szintek között. Csak egy példa: a lehető leghétköznapibb eseményt, egy apa és fia találkozását és közös sörözését teszi rendkívülivé az ott elhangzottak mélységével, majd a szöveg vége felé fogja magát, és bevisz egy olyan csavart, hogy az esemény újra és újra megismételhetővé, mert újra és újra megokolttá válik – és így ez is belesüllyed a köznapiságba.
Ha Dantét, Eliotot(mert bármilyen fura, joggal tehetnénk), a szövegen belüli elszórt utalásokat, életbölcsességeket, jó észrevételeket - Hakl valahogy képes egy 70 éves férfi szemével is hihetően látni - figyelmen kívül hagyjuk, akkor is, az utóbbi évek egyik legjobb olvasmányával állunk itt szemben. Annak ellenére intellektuális ínyencfalat, hogy a könyv végén a legprosztóbb – némelyiknek a gondolatától is hánynánk - prágai punk koktélok receptjei szerepelnek. És még így is elég intellektuális, hogy megengedjen bizonyos áthallásokat az Átokföldével vagy az Isteni színjátékkal. És mindezt nagyon cseh módra.
Hanzelik Gábor
Emil Hakl: Szülőkről és gyermekekről, ford. Stanek-Csoma Borbála, Typotex, 2015.
A kép forrása: Typotex Kiadó
Szólj hozzá!
2015.04.29. 16:57
Boban és Marko Marković Orkestar a Budapest Parkban
Címkék: zene koncert Budapest Park Boban és Marko Marković Orkestar
Kiváló május elsejei programot ajánlunk olvasóinknak: A Budapest Parkban koncertezik a Boban és Marko Marković Orkestar, akiket nagy valószínűséggel nem kell már bemutatni a magyar közönségnek. A koncertet egész napos majális előzi meg, és minden program ingyenes!
Fotó. bővebb infó: Budapest Park
Az esemény Facebook oldala
Szólj hozzá!
2015.04.28. 15:06
A Mime Fatale (CZ) Budapesten
Címkék: cseh pantomim Cseh Centrum Bakelit Multi Art Center
A progresszív Mime Fatale pantomim együttes először mutatkozik be Budapesten egy rezidens program keretében a Bakelit Multi Art Centerben. Balkans című mozgásszínházi előadásukat Fekete Lovas Zsolttal, illetve a cseh Circus Problem zenekarral együttműködve mutatják be 2015. április 30-án.
A Mime Fatale egy professzionális pantomim együttes, amelyet a prágai Képzőművészeti Akadémia öt egykori diákja hozott létre. A modern pantomim technikát a dramaturgiai és stílusbeli kihívásokkal ütköztetik. Első előadásuk, a Konzervgyár utca (Na Plechárně, rendezte Radim Vizváry) a nézők mellett a kritika tetszését is elnyerte. Második produkciójuk, a Push the Button teltházasan fut a prágai Teatro NoD színházban, és több nemzetközi fesztiválon is bemutatkozott Csehországban és külföldön egyaránt.
Szólj hozzá!
2015.04.27. 13:07
FELSZABADULÁS ≠ SZABADSÁG?
Címkék: történelem lengyel Lengyel Intézet
A Történelemórák a szabadságról című programsorozat keretében újabb beszélgetésre kerül sor a Lengyl Intézetben, április 28-án, kedden, este hatkor.
Az est moderátora Mitrovits Miklós történész, polonista, a Magyar Tudományos Akadémia Történeti Intézetének munkatársa lesz.
A beszélgetés résztvevői:
Maciej Korkuć – történész, a Nemzeti Emlékezet Intézet Közoktatási Irodájának vezetője
Novák Tamás – újságíró, a „Cinema Inferno” című dokumentumfilm rendezője
Bevezető gondolatok:
- A háború végét követő eufória, amelyet gyorsan kioltott a vasfüggöny biztonsági apparátusa által alkalmazott terror
- A Lengyel Földalatti Állam 16 vezetőjének pere, mint Lengyelország szabadságának és szuverenitásának drámai meggyalázása
- Rajk László és Władysław Gomułka sorsának hasonlósága
- 1956, mint a kommunizmusból való lengyel-magyar kiábrándulás tetőpontja
- Milyen mértékben hozta el a szabadságot 1989? Mivel magyarázhatjuk a demokratikus átalakulás megkérdőjelezésének próbáit az elmúlt 25 évben?
- Hogyan lehetséges, hogy hetven évvel a háború lezárulta után még mindig nem létezik egy egységes történelmi narratíva Európában?
Az eseményre a Történelemórák a szabadságról című programsorozat keretében kerül sor, mely a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége és a budapesti Lengyel Intézet közös rendezvénysorozata a közép-európai demokratikus átalakulás 25. évfordulója alkalmából.
Bővebb info: Lengyel Intézet
Szólj hozzá!
2015.04.24. 08:00
Sylwia Chutnik: Női zsebatlasz (részlet)
Címkék: könyvrészlet Mihályi Zsuzsa Typotex Kiadó Sylwia Chutnik
1. Bazárosok
Első nap a bazárban. Azt se tudod, hova lépj. Lárma, hangzavar, káosz. Térkép nélkül semmit sem veszel. Város a városban. Idegenvezető kell? Akkor gyere velem. Jobbra felfordulás, balra felfordulás, előttünk városi útvesztő.
A topográfia állandó: először zöldség-gyümölcs, az út közelében, hogy megtapadjon az ólom a héjakon. Aztán pékáru – „zsemlék egyenesen Szczyrkből”. Tejtermékek – zöldell a „mindig friss” felirat a hússal együtt a második sorban. Vannak még eltévedt használtkönyv-bódék, mint egy Borges-regényben.
Megtalálsz ott minden könyvet, amit csak keresel. De olyan szorosan állnak, hogy ha egyet leveszel a polcról, szétesik az egész tákolmány. Olyanok az eladók, mint a könyvjelzők, mint a szürke Filifjonkák,* mint a por.
Van még a bazárban egy különálló szektor a javított használt ruháknak, a végén pedig az elit foglal helyet. Itt nincs stand és helypénz, nincs elektromos vízforraló, és nincs kulcs a nyilvános vécéhez. Ehelyett tarka és festői kupacokban hevernek szanaszét a padkán, különféle anyagokon, rongyokon, gyerekágyakon és újságokon. Nem árulnak semmit. A bazár belső logikája csak komolyabb elmélyülés után érthető. Egy sarokban használt ruhák, zöldség-gyümölcs hullámlemez bódéban. De a kuka mögött férfiak és nők az életet árusítják ki szétterített rongyokon.
Egy-két séta után már elkülönülnek a vadászterületek, de eleinte mindenki eltéved, körbe-körbe jár. Sárgarépáért indulnak, de az utcára vezető kijáratnál találják magukat váratlanul. Mintha vonzana és taszítana a vásártér. Egyetlen rossz mozdulat, és kizuhannak az örvénylő embergomolyagból. Vásárlási hibákat követnek el. Hiszen mindenki tudja, hogy Kaśkától nem vesz az ember cseresznyét, mert a tetejére teszi a szépet, de a szatyor belsejében ott a férgese. Aki egyszer vesz tőle, az megtanulja. Aztán ott van Wacek úr (akinek egy éve halt meg a felesége), tojást árul, mióta betöltötte a tizenhatot. A válogatott, kétszikű darabokat csak a törzsvevőknek teszi félre.
A csirkeárushoz csakis tizennégy óra után menjünk. Addig annyian tolonganak ott, hogy nem látni semmit. Itt Basia asszony fogadja a seregletét. Már reggel kilenckor elkezdődnek a napi vizitek. Az eladónő először a közvetlen beszállítóktól kapott, fagyasztott csomagokból pakolja ki az árut (Isten ments a nagykereskedőtől, azok egymás után többször is lemossák a szárnyakat, méghozzá ultrával, a hülyék meg bezabálnak belőle, aztán fosnak, de veszik utána is rendületlenül a szupermarketben). Türelmesen várakoznak az asszonyok, míg minden fölkerül a polcra, csak utána nyomulnak be a boltba. Mindenkinek megvan az állandó rendelése, elég kis mennyiség ahhoz, hogy másnap is be lehessen ugrani valamiért. Néha mégis megesik, hogy elcsábulnak valami újra („hát akkor adjon nekem, kedveském, egy darabot abból a mortadellából, ha olyan friss, amilyennek mondja, csak egy kicsit, kóstolni”). Ezzel hangsúlyozzák jelképesen, hogy hisznek az eladónak, megbíznak az árujában.
A legfontosabb kérdés, egyébként ez az egész bazárra vonatkozik, hogy friss-e az áru. Ott még a tonhalkonzervnek meg a szappannak is frissnek kell lennie. Az árusok helyeselnek, „friss hát, aranyom, most az előbb hozták”. Pedig nem titok, hogy a sajtos Jadziánál például mindig öreg az áru a bódéban, és egyszer egy nőt mentő vitt el, mert sajtot kóstolt a Jadźkánál. Úgy ám, látta mindenki. És mustrálják az árut, a csirkeboltban fogdossák a pulykamellet. Ezt nem mindig nézik jó szemmel, veszekedés lesz belőle. „Mit tapogat itt, nincsen szeme? Nézzenek oda, micsoda szakértő! És mit talál ott, talán aranyat? Látja, hogy nagyok, szép darabok, akkor vagy vegye el, vagy menjen a Zsántba vagy valamelyik Kerfúrba azért a fonnyadékért.”
Akik sűrűn járnak oda, azokat „a kuncsaftjaimnak” becézik. Azok vághatnak pofákat, mert rajtuk áll vagy bukik a biznisz. Azon is, amit elpletykálnak. Jön például az egyik, meghalt az ura már régen. Eltehénkedik a széken, dől belőle a szó. Hogy az unokáknál volt, sütött süteményt. Jönnek más asszonyok, érdeklődnének, de az csak kárál tovább. Nem hallgatja senki. Szétterpesztett lábbal, látszanak a visszerei. Egyszer hozzáért valaki ezekhez az elefántvádlikhoz, és sápítozni kezdett, hogy hiszen beteg asszony ez, vigyázzon magára, hova csámborog.
Basia asszony viszont mindig szívélyes, el lehet vele társalogni, „akkor holnap, addig is a viszontlátásra, beugrom még, meglátom, veszek talán még a kolbászból is”. És máris egy újabb nő lép az őrhelyre, betölti a bódét a naftalinszag. Janek úr, Basia asszony férje üdvözli az új kuncsaftot:
– Jó napot, hogy vagyunk?
– Ugyan, kérem, nem vagyunk már sehogy. Már évek óta nem vagyunk sehogy. De jobb is így, mert nem fáj annyira a gyomrom, nincs is probléma.
– Hát a férjével hogy mennek a dolgok?
– Már hogy az öregemmel? Az üldögéljen magában, elmerenghet a régi időkön, hogy is lehetett. Nem ám mostanában… mit nem gondol.
És a szatyorban landol két szárny a vasárnapi ebédhez.
A piac nem zsibvásár. Itt színvonalas a társalgás. Templom, az egyetlen az országban, ahol nők is lehetnek papok. Ugyanúgy válogatják, kommentálják és vizsgálják az árut, mint a férfiak. Mindennap itt kell lenni, újra meg újra bekapcsolódni ebbe a maga nemében egyedülálló, földalatti egyetembe. Meglesz az elmélet minden elképzelhető jelenségről, akár az orvostudomány, akár a politika vagy az erkölcstan területéhez tartozik. Részletesen megvizsgálják, kielemzik az adott esetet, végül elítélik, és sosem adnak feloldozást. A vizsgálóbizottságokban nagyrészt özvegyek és nagymamák ülnek, a nyugdíjuk négyszáznyolcvanöt złoty és hatvan grosz.
Ahhoz, hogy véleményt nyilváníthassanak és ítéletet mondhassanak, mindenekelőtt arra van szükség, hogy ne hagyják el a gyűlést. Követni az eseményeket, és magabiztosan véleményt mondani. Ne legyen benne semmiféle „talán” és „esetleg”. Itt legyen az ember a mindennapi élet kőkemény ítésze, aki kimondja a tutit fehéren-feketén, és nem fél a szigorú ítélettől. Ha nem tud semmit egy adott helyzetről, akkor elég, ha megértően bólogat, és helyesel a kolleginának: „igen, igen, pontosan így van”. A különösen lenézett személyeket teljes, beszédes csönddel övezi a vizsgálóbizottság kis csapata.
A bazár ugyanakkor válasz a fogyasztásra, a korporációkra, a kapitalizmusra, a globalizmusra és más sötét erőkre. Egyfajta underground kereskedelem. Ahol az egyik kéz csikket tart, a másik három palackot süllyeszt a szatyorba. Ahol a termékek reklámja megrekedt azon a ponton, hogy fölfirkálják furnérlemezre: „akció”. Ahol teljes értékű áruként tálalnak egy kiszáradt filctollkészletet, közvetlenül a letépett fejű Simba Bébi baba mellett. Na, erre mit léptek, reklámguruk, a píár farkaskölykei, nyakkendős fogyasztásbuzik? A vásártér piaca megél mindezek nélkül, titokzatos erővel, gondosan rejti el a rohadt paradicsomokat a friss és érett zöldségek rétegei alá.
A bazárban új út születik az evolúcióban is. Hiszen a lengyel nőket nem a gólya hozta, hanem szatyorban találták őket. Reklámszatyorban, kézitáskában, cekkerben. Úgy hordják a szatyraikat, mint az anyaméhet, apró gyerekkoruktól mindhalálig. A kezük kérges, ahol kidörzsöli a műanyag szatyorfül. Milyen az ön bőrlécrendszere? Linux papilarus cekkerii. Ó, hosszú bazárélet vár magára. Az akciók útja átvágja az életvonalat. Egyetlen jóslatot kap: új szállítmány érkezik a különlegesen finom rembertówi paradicsomokból.
És vannak a piacon igazi Királynők. Nem feledkezhetünk meg róluk. Horgászszékeken üldögélnek, és büszkén kínálják az újságpapírra kirakott árut. Beszállítójuk a közeli kuka vagy a porlepte padlás. Mi minden van itt: csavarok a vécécsészéhez, füzet lapok nélkül, magnókazetta szalag nélkül. A Királynők kékvérűek a denaturált szesztől, és megvetően nézik a járókelőket. Általában oldalt vagy egyenesen háttal ülnek az esetleges kuncsaftoknak, ez az igazi avantgárd. Mintha nem hinnék, hogy el tudnak adni bármit is. Mintha tudomást sem vennének erről az egész kapitalizmusról, vásárlásról, felhalmozásról. Másrészt igen nagy tisztelet övezi itt a tárgyakat, az emberi termékeket. A legkisebb, törött műanyagnak is van értelme, hasznos tárgy, ki lehet állítani, mint bármelyik más árucikket.
Minden egyformán kiérdemli a tiszteletet, megtekintést, kipróbálást, kézben gyömöszölést, jár neki a „hogy adja?” kérdés. A vérbeli Üzletelők, a Bazárosok egész valójukkal azt fejezik ki, hogy éppúgy megeshetne az is, hogy nincsenek itt. Magasabb célokra teremtettek, a nép iránti könyörületből üzletelnek. Ha mégis megkérdezi valaki, mi az ára a kínált kincseknek, a mi Királynőink hagyományos eladóvá változnak: „Működik-e ez a hajszárító? De uram! Hiszen ez egy új hajszárító! Itt egy kicsit elkoszolódott, de megtörölgeti ronggyal, és tip-top lesz. Vigye, mert akciós – csak két złoty.” És az a két złoty az italbolti belépőhöz kell.
Az üzlet Királynőinek megvannak a maguk Királyai, akik viszont többnyire valami félreeső helyen heverésznek, vagy gyanús ügyleteket kötnek, és a hasznon sem osztoznak. Az asszonyok bizonyos mértékig a vagyonvesztést kockáztatják itt gazdasági magántevékenységükkel, mert bármelyik pillanatban elkobozhatja áruikat az intoleráns közterület- felügyelet. A Királynők tehát ismerik a karatecsapásokat, és nem félnek alkalmazni őket szükség esetén. Leggyakrabban mégis a hajuknál fogva rántják őket a földre a bazár őrei.
Az elkergetett, üldözött, összevert, lajstromba vett árusok már másnap a helyükön terpeszkednek, mintha mi sem történt volna. Több réteg ruhát vettek magukra a Tyúkok, hogy fel ne fázzon a veséjük, amíg ott ülnek. Számíthatnak egymásra: „Majd én figyelek a cuccokra, Hania, szaladj csak el a slozira”, civakodnak: „Húzz el innen, te ribanc, nem itt álltál!” És a közterület-felügyelő nagy levegőt vesz, szemét az égnek fordítja, egy buddhista szerzetes türelmével lép a noteszével az árusokhoz, és szól: „személyi igazolványokat kérem ellenőrzésre”. „Biztos úr, mit akar már, hát én itt dolgozok, hagyjon engem békibe. Menjen, a gengsztereket kapja el inkább, ne a szegény asszonyokat, úgyis éhen veszünk nemsoká.” A felügyelők kiabálnak, erősítést kérnek, a nők tépázzák egymást, hisztériáznak. Az áru szanaszét gurul a járdán, a járókelők még a fejüket sem fordítják arra, ahol a felfordulás zajlik. Sietnek. Veszélyes hely ez, mégis vissza kell térni ide.
Az egyik Bazáros Királynőt Mariának hívták. Maria Kretańskának. Természetesen nem nehéz kitalálni, hogy már a vállalati óvodában megkapta a „Kretén Mańka” becenevet.
Maria alacsony termetű volt, kisebb púppal a hátán. A haja színtelen, a szeme színtelen, az arca pufók. Tömpe ujjai a blúza gombjait babrálták. A hangja halk, minden második szava: „hát izé”. Amit mondtak neki, azt kétkedés nélkül elhitte. A kilencéves Maria egy kettérepedt házban lakott. Forgalmas utcában állt a háború előtti bérház, a bejárat előtti játszótéren kutyák pisáltak, felnőttek iszogattak, gyerekek játszottak. Maria mindig úgy aludt el, hogy a fejére húzta a takarót, ilyenkor egy tébolyult és szédült szerelem képei futottak a szeme előtt, mint egy tévésorozatban. Az ajtó mögül házi mulatság hangjai hallatszottak. Az apja énekelt:
Fekete Mańkának hívta őt az utca,
A környéken mind jól ismerték a lányt.
Csábosan hódított bűvös pillantása,
Pedig, nem titok, kézről kézre járt.
Tébolyult és szédült szerelem kísérte,
Hisz mi van abban, hogy ő egy utcanő.
Fél Wola legalább oda is volt érte,
Miatta több legény a késébe dőlt.
Fordította: Mihályi Zsuzsa
A könyv a Typotex Kiadó gondozásában jelent meg 2015-ben. Bemutatója a Könyvfesztiválon lesz, április 25-én ,szombaton délután kettőkor.
Szólj hozzá!
Főszerkesztő: Németh Orsolya
Szerkesztők:Borsi Klaudia,D.Á., Gajdos Nárcisz, Hanzelik Gábor, Máté András, Süpek Nóra, Vas Viktória
Grafika: Felvidéki Miklós
© Szláv TeXtus 2013-2023. Minden jog fenntartva. Az oldalon található összes tartalom a szerzők, az oldal vagy a kiadók tulajdonát képezi, mindennemű nyomtatott vagy elektronikus, részleges vagy teljes közlésük csak a fent említettek engedélyével lehetséges.
Elérhetőség: szlavtextus@gmail.com