Davorin Lenko sokkoló őszinteséggel megírt regényének hőse első ránézésre nagyon egyedi gonddal küzd, de a beszélgetés után, új dimenziói nyíltak meg történetnek. Első regénye a merész téma és a szöveg intelligens megfogalmazása miatt is üde színfoltot jelent a kortárs irodalomban. A XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon az elsőkönyves írók között mutatkozott be a magyar közönségnek. Beszélgettünk a hétköznapi vívódásokról, a misztikum helyéről az életben, valamint a mentális kasztrálásról.
Fotó: Iztok Hvala
A Testek a sötétben narrátora egy író, aki rákműtét miatt kasztráláson esett át, így elvesztette libidóját. A történetvezetés fő csapása egy lelki kutatómunka, amely során megpróbálja újrafogalmazni saját maga számára a szexualitás szerepét ebben a szokatlan helyzetben. Davorin Lenko egy olyan tabu témát ragadott meg a tökeinél fogva (már ha ebben az esetben élhetek ezzel a hasonlattal), amelyről a nagy átlag csak pironkodva beszél. Posztmodern irodalmi filozofálgatás ide vagy oda, a szex igenis rettentő fontos a modern világban. A regény intelligensen szókimondó, helyenként nyers ábrázolásoktól sem mentes, de mégsem süllyed bele a prosztóságba, és nem vulgaritásssal próbálja sokkolni az olvasót.
Davorin Lenko már régóta tervezett egy könyvet, de olyan témát szeretett volna, amelyet még kordában tud tartani, és amellyel kapcsolatban van elegendő magabiztossága. A könyv nagyon gyorsan, alig néhány hónap alatt elkészült, és – az író saját meglepetésére is – eddig, mint a közönségtől, mint az irodalmi szaktekintélyektől, csak pozitív kritikát kapott. Úgy néz ki érdemes volt a posztmodernt vegyíteni a szexszel, így mindenki megtalálja, amit keres. Lenko szerint teljesen igaz az a megállapítás, melyet egy szlovén költőnő írt könyvéről szóló recenziójában: „a posztmodern a szexualitás, és a szexualitás maga a posztmodern”.
A témaválasztás sem hétköznapi, de az ihlet annál inkább. Számtalan helyen és módon hívják fel a modern ember figyelmét az otthon is elvégezhető önvizsgálatok fontosságára. Hangsúlyozzák, hogy ismerjük meg testünket, mert ezzel időben észrevehetőek vagy akár meg is előzhetőek a betegségek. A sok adatot és jó tanácsot viszont elég nehéz a helyén kezelni, és így volt ezzel a könyv írója is egy időben. „A gondolat, hogy rákos lehetek teljesen lesokkolt mentálisan, és ez volt az igazi kasztrálás.” Lenko esetében a helytelen öndiagnosztizálás olyan lelki traumát okozott, ami végül a libidó elvesztéséhez vezetett, és hatással volt nem csak a pár-, de az emberi kapcsolataira is.
A regény oldalain visszaköszön az író misztikum és okkult iránti érdeklődése is, bár hangsúlyozta, hogy ez csupán felületes (ugyanakkor egy metál zenében jártas ex-zenei újságírótól nem meglepő). Érdekesnek találja a természetfeletti magyarázatokat, legyen az akár vallási vagy más eredetű. Szerinte egy érzékenyebb ember, sokkal hamarabb felfigyel olyan rezdülésekre, mozzanatokra, amik talán már a misztikum határait súrolják. ”Az író szerepe pedig olyan, mint egy szűrőé, vagy mint az ereszcsatornáé. Az ötletek, az ingerek, az információ a víz, ami befolyik az ereszbe, átfolyik az írón, és annak egyéni szűrőjén, majd a végeredmény, ami kijön a csatorna alján, az a kész mű.”
***
Davorin Lenko szlovén író 1984-ben született. Összehasonlító irodalmat tanult, ami bevezette a posztmodern poétika rejtelmeibe (és csapdáiba) és a különböző metafikciós eljárásokba. Stephen Kingről írta a disszertációját. Évekig metál- és rockzenével foglakozó zenekritikákat írt, jelenleg kisprózákat és verseket publikál különböző szlovén irodalmi folyóiratokban. Testek a sötétben c. könyvét legjobb első regény díjra jelölték a szlovén könyvvásáron, s elnyerte vele a Delo kiadó, valamint a szlovén irodalomkritikusok díját.
Hrisztov Radmila
Részlet a könyvből Rajsli Emese fordításában a Litera.hu oldalán.
