A Kalligram Kiadó gondozásában, az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Pálfalvi Lajos A Transz-Atlantik megállói. Gombrowicz című könyve. A szerző június 5-én, délután kettőtől dedikál a kiadó standjánál. Mi pedig ízelítőül közlünk egy kis részletet, valamint egy ajánlót.
"Amennyire nem polonistaként, hanem irodalomkritikusként és esztétaként meg tudom állapítani, jelentős vállalkozás Pálfalvi Lajos életrajzi monográfiája Witold Gombrowiczról, a huszadik század egyik legjelentősebb, a lengyel irodalmi kánont belülről kritizáló lengyel irodalmáráról. Nemcsak azért fontos munka ez, mert magyar nyelven igen kevés tanulmány foglalkozik e kimagasló tehetséggel, hanem azért is, mert Pálfalvi könyve általános tanulságokkal is jár, többek között az irodalomtörténet-írás módszertanával, az irodalom társadalmi szerepével, a modernizmus belső dinamikájával és a közép-európai irodalmak sajátos természetével kapcsolatban is.
Pálfalvi sok tekintetben azonosul Gombrowicz deheroizáló hajlamaival, s ez bizonyos fokig még a hősről szóló narratívájában is tetten érhető. Tehát ahogy az író nem volt mentes az öniróniától és önkritikától, úgy Pálfalvi története is telve iróniával és kritikával. De alapvetően alázatos és érzékletes mesélője hőse történetének. És legfőképpen élvezetes írója annak: Pálfalvi mintha regényt írna Gombrowiczról, olyan kedvvel, stiláris energiával és írói invencióval alkot. Maga is osztja tehát hőse meggyőződését, hogy az irodalomkritikának nem szabad unalmassá és lélektelenné válnia. Épp ellenkezőleg, ahogy az irodalom tesztje az, hogy képes-e egy élő világot teremteni a műben az alkotó, a Pálfalvi által gyakorolt irodalomtörténetnek is az a tétje, hogy meg tudja-e eleveníteni hősét az általa felmondott történetben. Pálfalvinak sikerül ez.".
Horkay Hörcher Ferenc
Részlet a könyvből:
Az első pályakezdés
„Milyen kár, hogy nem vadásztál többet!” – mondta Witold Gombrowicz sógornője, amikor meghallgatott egy részletet a másodéves joghallgató szörnyű és szégyenletes regényéből. A mű egy könyvelőről szólt. Nem maradt ránk, rövid életét annak köszönhette, hogy egészségügyi okokból vakációzó szerzőjének elege lett a társadalom tudományos leírásából, Léon Bourgeois szociológiájából, s ehelyett inkább tett egy korai, sikertelen kísérletet arra, hogy íróvá váljon. Idősebb bátyja, Janusz „szörnyűségnek” nevezte, és megpróbálta elhárítani a családot fenyegető katasztrófát: „Dobd ki, mert szégyent hoz rád, és ne mondd senkinek, hogy ilyesmire adtad a fejed, a jövőben pedig mindenképpen foglalkozz valami mással.”8 Ekkor még hatott a fenyegetés, és elodázta a pályakezdést az a tudat, hogy az ilyen írás csakis kompromittáló lehet. Gombrowicz elégette a kéziratot, és visszatért a szociológiához. A beavatás elmaradt.