Ha napjaink Európája valóságshow lenne, akkor Oroszország volna benne az a szereplő, akit a megosztó volta miatt került be. És bár a tévében ez bármit jelenthet, Európában a szerepkör tényleg kétpólusúnak tűnik. A mi szemszögünkből nézve a putyini Oroszország vagy az igazi, szennyezetlen konzervatív demokrácia utolsó védőbástyája, vagy a minden disznóság mögött meghúzódó gonosz birodalma, mindenféle konszenzus nélkül. És Oroszországról ma már valóban könnyebb beszélni, mint nem beszélni, és könnyebb nem beszélni, mint felkészülten mondani is valamit. Martin C. Putna azon ritka esetek egyike, aki szakmailag és emberileg is a bőrén érezheti azt az értékválságot, ami kezd az Oroszország-megítélés két tábora közötti frontvonallá átalakulni. Talán ezért is vette a bátorságot, és vitte el annak idején személyesen Miloš Zemannak, az Oroszországról sokat beszélő, de – Putna szerint legalábbis – keveset mondó cseh köztársasági elnöknek az Oroszországról szóló könyvét. Ezt a könyvet, azaz a Képek az orosz vallásosság kultúrtörténetéből már csak pőre zemani indíttatásból is kézbe vehetjük tehát. Akár belátjuk, akár nem, okunk van rá elég.
megoldani az első cseh sorozatgyilkos ügyét. A regény nem csupán egy korhűnek tűnő leírás az akkori prágai hétköznapokról, de bepillantást enged a különböző titkos szervezetek vélt működésébe, valamint az időszak komikus politikai ellentmondásaira is rávilágít.
Húsvét elmúltával mi is felrázzuk kissé magunkat hosszúra nyúlt téli álmunkból*, hogy teljes lendülettel rákanyarodunk a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, ahol legnagyobb örömünkre az idei díszvendégek a V4 országai lesznek. Számos cseh, lengyel és szlovák program és vendég vár az érdeklődőkre, sok-sok új visegrádi megjelenés között böngészhet az olvasó, hogy az egyéb szláv izgalmakról ne is beszéljünk. Holnaptól beindulunk - interjúk, könyvrészletek, recenziók várhatóak, naponta többször is. Érdemes minket olvasni!