Kedves V.! Többek között azért írok Önnek, hogy értesítsem: végre itt vagyok ebben, az országban, ahovnaplementék vezettek el. Az elsők között a mi jó öreg Gleb Alekszandrovics Gekkónkkal találkoztam, komoran haladt át a Kolumbusz sugárúton azt a petit café du coin*-t keresve, ahová nem megyünk soha többé. Úgy tetszik, ő azt gondolja, Ön valamiképpen elárulta nemzeti irodalmunkat, ősz fejét rosszallóan rázva adta meg a címét, mintha nem érdemelné meg azt az örömet, hogy hall felőlem.
2013.02.13. 13:28
Vladimir Nabokov: "Egyszer Aleppóban..."
Címkék: orosz Nagyvilág Vladimir Nabokov Kiss Henriette
Szólj hozzá!
2013.02.13. 12:33
Czesław Miłosz: A költészet mint tudatosság
Címkék: lengyel Wisława Szymborska Csordás Gábor Nagyvilág Czesław Miłosz
1.
Az emberi sors állandó és visszafordíthatatlan adottságairól, a szerelemről, a törekvésről, a fájdalomtól való félelemről, a reményről, az elmúlásról, a halálról szóló versek feltételezik a költő azonosulását másokkal, akiknek ugyanez a sorsuk. Ezáltal a „mi” válik alannyá, és ez a „mi” nemzeti vagy osztály-hovatartozástól mentes. Mindazonáltal nem volna egészen helyénvaló azt állítani, hogy ilyenkor az örök emberiről van szó, mert az ember tudata változik, és mindig másképpen próbál boldogulni a végső kérdésekkel. A „mi” Szymborska költészetében mi mindannyian vagyunk, akik ugyanebben az időben élünk ezen a bolygón, és ugyanaz a tudat kapcsol össze minket: az után tudata: Kopernikusz után, Newton után, Darwin után, két világháború után, a XX. század találmányai és bűnei után. Komoly és bátor vállalkozás: megállapítani a diagnózist, vagyis választ keresni a kérdésre, kik vagyunk, miben hiszünk, mit gondolunk.
Szólj hozzá!
2013.02.12. 21:55
Pálfalvi Lajos: Posztkolonializmus a határ két oldalán
Címkék: lengyel ukrán posztkolonializmus belarusz Szépirodalmi Figyelő Pálfalvi Lajos
(részlet)
A posztkolonializmus akkor született, amikor az európai nagyhatalmak elvesztették gyarmataikat, így értelemszerűen a legfejlettebb és a legfejletlenebb, az első és a harmadik világ konfliktusa inspirálta. Az új teóriák alkotóit nem zavarta, hogy miközben Afrikában és Ázsiában megszűnt a birodalmi hegemónia, egy másfajta birodalom érintetlen maradt, sőt még a területgyarapításról sem mondott le. Igaz, ez a birodalom a „nemzeti felszabadító harc” önzetlen támogatójának állította be magát, a folyamat marxista értelmezését kínálta a propagandájában és oktatta az afrikai fiatalok előtt is nyitva álló egyetemein. E felfogás szerint mindez a nemzetközi osztályharc része, s a Szovjetunió ebben természetéből adódóan az elnyomottak oldalán áll.
Nagy ellenállást kellett legyőzniük azoknak, akik a második világban uralkodó viszonyok leírására kezdték alkalmazni a posztkolonializmus eszköztárát. Hiába hivatkoztak az ír példára, amely azt bizonyítja, hogy fehéreket is gyarmatosíthatnak fehérek, ellenfeleik a legkülönbözőbb érveket hozzák fel mindmáig Moszkva védelmében (nem tengeren túli területeket foglalt el, nem alakít ki elviselhetetlen komplexusokat az alávetettekben impozáns kulturális eredményeivel stb.). A Szovjetunió felbomlása új helyzetet teremtett: már nem a kiszolgáltatottságot, a teljes kilátástalanságot, hanem az ismeretlen világba vezető új tendenciákat kellett vizsgálni.
Az írás eredetileg a Szépirodalmi Figyelő 2012/4 számában jelent meg.
Szólj hozzá!
2013.02.12. 21:43
Mikola Rjabcsuk: Nyugati "eurázsianizmus" és az "új Kelet-Európa": a kirekesztés diskurzusa*
Címkék: tanulmány ukrán posztkolonializmus Szépirodalmi Figyelő Szathmáry-Kellermann Viktória
(részlet)
Ez a tanulmány az „eurázsiai” kifejezés elfogulatlanságát és használhatóságát kérdőjelezi meg a politikai, tudományos és hétköznapi diskurzusokban, amellett érvelve, hogy a fenti kifejezést sikerrel sajátították ki az orosz konzervatív, imperialista, valamint kriptofasiszta erők, és ezáltal sajátos ideológiával és politikai vonatkozásokkal vált terheltté. Ennek következtében a szöveget nagymértékben eltorzítja a kontextus. Így hát akármi is legyen a beszélő szándéka, a fenti kifejezés fenntartások nélküli használatával végsősoron Ukrajna, Fehéroroszország, Moldova, Grúzia és Örményország (az „új Kelet-Európa”) az európai politikai és kulturális projektből való diszkurzív kizárását támogatja, és az orosz „kiemelt érdekszférához” rendeli őket, amely mint mitikus „eurázsiai” kulturális és politikai tér nyer diszkurzív legitimációt.
Fordította: Szathmáry-Kellermann Viktória
A tanulmány eredetileg a Szépirodalmi Figyelő 2012/4 számában jelent meg.
Szólj hozzá!
2013.02.12. 16:58
Goce Smilevski: Freud Húga (Részlet)
Címkék: macedón Libri kiadó Goce Smilevski Czinege-Panzova Annamária
A sötét szobában egy öregasszony feküdt, és lehunyt szemmel legrégebbi emlékei között kutatott. Három emlékképet talált ott: abban az időben, amikor a világ dolgainak többsége az ő számára még névtelen volt, egy fiú éles tárgyat adott a kezébe, és azt mondta: „kés”; abban az időben, amikor még hitt a mesékben, egy hang a madárról suttogott neki, amely csőrével felszakítja a mellkasát és kitépi onnan a szívét; abban az időben, amikor az érintés még többet mondott neki, mint a szavak, egy kéz közelített az arcához, és egy almával megsimogatta azt. A fiú, aki emlékeiben almával simogatja az arcát, aki mesét suttog neki, aki kést ad a kezébe: a bátyja volt, Sigmund. Az öregasszony pedig, aki emlékezett, én voltam, Adolfine Freud.
Szólj hozzá!
2013.02.11. 22:35
Wisława Szymborska versei
Címkék: vers lengyel Wisława Szymborska Csordás Gábor Nagyvilág
Pillanat
Kizöldült domboldalon megyek.
Fű, a fűben apró virágok,
mint egy kifestőkönyvben.
Ködös az ég, már kékbe forduló.
Más dombokra kilátás nyílik csöndben.
Mintha itt nem lett volna kambrium, szilúr,
egymásra vicsorgó sziklák,
tornyosuló mélységek,
se lángoló éjszakák
se nappalok gomolygó sötétségben.
Mintha nem húzódtak volna síkságok
itt forró lázálomban,
jéghideg vacogásban.
A tengerek mintha másutt viharzottak volna,
szaggatva a láthatár partjait.
Kilenc harminc van helyi idő szerint.
Minden a maga helyén, jól nevelt harmóniában.
A horhosban a kis patak mint kis patak.
Ösvény mindétől mindétig ösvény alakban.
Az erdő örökkön-örökké erdőszerű és ámen,
fönt madarak szállnak szálló madarak szerepében.
Ameddig a szem ellát, a pillanat az úr.
Az egyik olyan földi pillanat,
amelyet megkérünk, maradjon.
Szólj hozzá!
2013.02.11. 22:16
Tadeusz Nyczek: Ennyi világ egyszerre: A huszonnegyedik
Címkék: lengyel Wisława Szymborska Csordás Gábor Nagyvilág Tadeusz Nyczek
Kora reggel
Még alszom,
de közben sorakoznak a tények. Fehérlik az ablak,
szürkül a sötétség,
a szoba kikászálódik a homályos térből,
ingatag, sápadt sávok keresnek támaszt benne.
Sorban, sietség nélkül,
mert szertartás ez,
földerengenek a mennyezet és a falak síkjai, elválnak a formák,
egyik a másiktól,
bal oldal a jobbtól.
Virradnak a tárgyak közötti távolságok, csicseregnek az első csillogások
egy poháron, egy kilincsen.
Már nem csupán tűnik, hanem egészen van amit tegnap félretoltak,
ami a padlóra esett,
ami a keretbe fér.
Csak részletek
nem kerültek még a látómezőbe.
De vigyázat, vigyázat, vigyázat,
sok jel mutatja,
hogy visszatérnek a színekés
a legkisebb dolog is visszanyeri saját árnyékát
árnyalatával együtt.
Túl ritkán csodálkozom ezen, bár kellene.
Rendszerint az elkésett tanú szerepében ébredek,
mikor a csoda már végbement,
a nap beiktatódott
és mesteri módon reggeliséggé vált a hajnaliság.*
Szólj hozzá!
2013.02.11. 21:13
Dušan Šarotar: Biliárd a Dobray Szállóban (Részlet)
Címkék: szlovén könyvrészlet Dušan Šarotar Gállos Orsolya
40.
A könnyű tiszti pisztolyból pár perccel reggel hét előtt lövést adtak le. A kanca, amely sokáig ellenállt és nyerített a hátsó lábára ágaskodva, közben megrúgott két előmunkást és megharapott egy hentest, most mellső lábára rogyott és sebesülten elterült a vágóhíd udvarán. Lihegett és csorgott a nyála, aztán a hentesek megragadták a nyakát, hogy leszorítsák a földre, Ruszlanov felügyelőre néztek, aki tajtékozva odalépett és még egyszer lőtt.
A Benkó-vágóhíd kapualjába szoruló rémült lovak megvadultak. Ugráltak és ahol érték, harapták az embereket meg a többi állatot, amíg ki nem tárták az utcára nyíló kaput. Nekivágtak a Főtérre, a Dobray Szállóhoz vezető Lendvai útnak.
Szólj hozzá!
2013.02.11. 19:53
Ismertető Goce Smilevski Freud húga című regényéhez
Címkék: ismertető macedón Krasztev Péter Goce Smilevski Freud húga
Freud húga, Esther Adophine Freud úgy narrálja végig életútját Goce Smilevszki regényében, hogy már az első fejezet végén elmeséli a saját, gázkamrában beállt halálát. Súlyos felütés, amiből az agg mester – amint az itt közölt részletből is kiderül –, nem jön ki jól. Az már az eddigi olvasmányainkból, illetve értelmiségi beszélgetésekben elejtett félmondatokból is sejthető volt, hogy a huszadik század egyik legmeghatározóbb elméje, az emberi lélek interpretátora a magánéletben minimum kellemetlen, önző és pitiáner fráter volt, de ilyesmire az ember nem nagyon ad, hiszen úgy tanultuk, mégiscsak az életmű az, ami az utókor számára mérvadó. A fiatal macedón regényíró alaposan utánajárt a szóbeszédnek és a moralizálás kelepcéi között ügyesen lavírozva keresi a választ arra a meglehetősen triviális kérdésre, hogyan képes valaki, aki az emberiség nyomorúságának enyhítésére tette fel az életét, ennyi fájdalmat okozni azoknak, akik őt rendületlenül és feltétel nélkül szeretik. Lélektelen lélékkurkász, érzéketlen zseni – lehetne akár ilyen következtetéseket is levonni Freud jeleméről, de Smilevszki regényében a kép ennél sokkal cizelláltabb, hiszen egy elméleti és történeti (sőt, talán írástechnikai) szinten lenyűgözően felkészült szerzőről van szó. Úgy keveri a fikciót, az eszmetörténeti esszét, az életrajzot és a történelemírást, hogy az ember hol egy Musil, hol egy Thomas Mann, hol egy Umberto Eco, hol egy Ulickaja vagy Foucault szövegben érzi magát, s ezzel most szigorúan csak a fílingre utalok, a fajsúlybeli összevetést meghagynám az esetleges utókornak. És ha még valaki nem jött volna rá magától: az élettörténet elmondásának apropója az, hogy a terezini táborban Adolphine Freud összekerül az amnéziás Ottla Kafkával, aki sehogy sem bír visszaemlékezni saját fivérére, Franz-ra, ezért arra kéri Dolfit, meséljen neki Sigiről, a bátyjáról, hátha ez megmozgatja a memóriáját.
Ezen a ponton e sorok szerzője kénytelen bejelenteni elfogultságát és személyes érintettségét, ami - remélem – nem von le sokat sem a szerző, sem a regény értékéből. Goce ugyanis 2002-ben a hallgatóm volt a Közép-Európai Egyetem Gender (jobb híján: Társadalmi Nemek) Tanszékén és a szakdolgozatát is kénytelen voltam alaposan átolvasni. Aztán ugyanezzel a lendülettel elolvastam az első regényét, a Beszélgetések Spinózávalt, az első macedón melegregényt, mely hazájában hatalmas port vert fel, több kiadást megért, a valahavolt legbotrányosabb könyvnek tekintik a macedón irodalom történetében. Második regénye, a Freud húga nem tudta megismételni a sikert, szinte észrevétlen maradt, csak az elszánt rajongók veselkedtek neki. Talán nem is annyira sovány vigasz, hogy 2010. novemberében Goce Szmilevszki Brüsszelben átvehette az Európai Irodalmi Díjat, s azóta már legalább öt nyelvre fordítják. Persze, ha ez egyáltalán jelent valamit…
szerző: Krasztev Péter
(Goce Smilevski: Freud húga, fordította: Czinege-Panzova Annamária. Libri, 2012)
Szólj hozzá!
2013.02.11. 13:17
Kateřina Tučková: Gerta Schnirch meghurcoltatása (Részlet)
Címkék: cseh könyvrészlet Kalligram Kateřina Tučková Csoma Borbála
XI.
Elsőként a házmester merészkedett el a kapuig. Kinézett az utcára, hirtelen hátrafordult, a pince felé nézett, és karjával gyorsan integetve fölfelé parancsolta a lakókat, akik lassan megindultak utána.
–Na, gyerünk, emberek, fölfelé, schnell, vége van – és kiszaladt az utcára, ahol céltalanul futkosott pár összezavarodott, top- rongyos ember. Néhány lépést tett, majd hirtelen megállt, meg- fordult, és visszarohant a házba, mint ha csak azért ugrott volna ki, hogy meggyőződjön arról, vajon ott is lehet-e lélegezni.
–Vége van! – hallatszott Gerta körül, aki a csődületben felfelé lépkedett a lépcsőn.
–Vége van, túléltük!
–Wir sind am Leben, Gott sei Dank.
Szólj hozzá!
Főszerkesztő: Németh Orsolya
Szerkesztők:Borsi Klaudia,D.Á., Gajdos Nárcisz, Hanzelik Gábor, Máté András, Süpek Nóra, Vas Viktória
Grafika: Felvidéki Miklós
© Szláv TeXtus 2013-2023. Minden jog fenntartva. Az oldalon található összes tartalom a szerzők, az oldal vagy a kiadók tulajdonát képezi, mindennemű nyomtatott vagy elektronikus, részleges vagy teljes közlésük csak a fent említettek engedélyével lehetséges.
Elérhetőség: szlavtextus@gmail.com