„Az a zene, amely nem vált ki vitákat, lehet vigasztaló és bájos, de valószínűbb, hogy vacak.”
(D. D. Sosztakovics, orosz zeneszerző és zongoraművész)
Mi a teendő akkor, ha a fiatalság belekényelmesedik a kor jólétébe, amelyet a viszonylagos politikai és anyagi biztonság ad? Hogyan ébresszük fel a tettvágyat egy olyan generációban, akiknek a szülei még vérüket adták volna a változásért? Például egy kis funky forradalommal.
Atombombaként robban be a Funky Leninz a csehszlovák fiatalság életébe, és ezzel egy új kasztot teremt a zenerajongók hierarchiájában. De ki áll ennek a hátterében? Kik a zenekar tagjai, és hogy lehet, hogy olyan dolgokat is megtehetnek bűntetlenül, amikért más, a csehszlovák szocializmusban valóban létező, underground zenekarokat betiltanak?
Recenzió Karel Veselý, cseh író, Bomba★Funk c. könyvéről.
Csatlakozik, tapad, bújik vágyakozva, hajlítgatja a testét, ezt a tehetetlen tömeget a gyermeki ölelésbe. A saját nevét is elfelejtette. Először az emlékezet vész el, a nem pusztuló maradványokat pedig, a szándékos anyagkonfigurációkat… vajon ki fejti meg? Régészeknek nevezik őket, pedig valójában a múlt építőmesterei, a titkok művészei. Zuzanna gondosan építette föl a múltját: az álmaiban kelnek életre a legkorábbi gyerekkorából őrzött emlékek, amikor az apja titokban, éjszakai kiruccanásokra vitte a Városba. Fekete szakállas, nagydarab ember apró lánykával a karján: így járták végig a sugárutakat, az apja mutogatta neki a nem emberformájú szobrokat, a megközelíthetetlen házakat, a tiltott írásokat, a láthatatlan képeket, a világmindenség rettentő tájait. Most már biztos abban, hogy így volt, így kellett lennie, az álmok megdönthetetlen bizonyítékok. Mind közül a legárulkodóbb – az emlékezet archeológiája.
A bőrhuzatnak döntötte a fejét. Mélyen a tüdejébe szívta a nyirkos levegőt, így védekezett az éjszaka morphéja ellen. Apró ember drága köpönyegben, túl sima arccal és túl nagy szemmel. Fölemelt az ülésről egy újságot, amelyet egy korábbi utas hagyott ott. Pürokinlámpák mellett haladtak el, homályos fényükben erőlködve olvasta a herdoni betűket: olyanok, mint a rúnák, mintha nagyobb jelek maradványai lennének, a jobb oldaluk kövér, vastag, bal oldalt halványabbak. Nem volt rajta kesztyű, kezében meggyűrődött, töredezett a kemény papír. SZERELMES A HOLDBOSZORKÁNY. KI A VÁLASZTOTTJA? A szomszéd hasábban egy tengeri szörnyet ábrázoló metszet és a felirat: A TENGEREN VESZTETTE ÉLETÉT AZ AFRIKAI HADJÁRAT ELSŐ NIMRÓDJA. Kohlei Dreug ritter politikai kommentárja: Vajon tényleg olyan nehéz volt megjósolni, hogy Feketeszakállú János szövetségre lép Hétujjú kratisztosszal? Róma, Gótföld, Frankföld és Neurgia most kénytelen lesz behódolni a Feketemágus álmának. Adjunk hálát diplomatáinknak pompás munkájukért! A szövegből sütött a szarkazmus. A fekete utcaköveken összegyűlő pocsolyákban tükröződött a harmadik fázisban járó Hold, felhőtlen égboltja láthatóvá tette rózsás tengereit, Illea kratiszta bizonyára jó kedvében volt (talán valóban szerelmes?), vagy lehet, hogy szándékosan terjesztette ki ilyen erősen a koronáját. Berbelek úr anthosza ritkán terjedt túl a kinyújtott kezén, és igazán csak ködben vagy füstben lehetett sejteni valamit az alakjáról – talán éppen a jövőt, az előre sejtett kiszmetet, ahogy a közkeletű babona mondja. De vajon nem engedett aznap este Berbelek úr Bruge miniszter vagy Sulima akaratának? Gondolataiba merülve szemlélte a gomolygó ködöt.
Több izgalmas, új szempontokat adó kötetet köszönhetünk már a 
- Ugyan nem akartam politikáról beszélni, de ez a kép adja magát. Mit gondolsz erről? Mire lehet számítani?
