A Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány konferenciát szervez
"Magyar-lengyel barátság – történelem, gazdaságpolitika, kultúra”
címmel, melyre szeretettel várja a kedves érdeklődőket.
A konferencia időpontja: 2013. március 2-4.
A konferencia fővédnöke: Dr. Jeszenszky Géza, nagykövet, Magyarország egykori külügyminisztere
Együttműködő partnerek a kielcei Jan Kochanowski Egyetem és a Varsói Egyetem.
A programsorozat keretében fiatal kutatók, a Grastyán Endre Szakkollégium tagjai mutatják be orosz vonatkozású kutatásaikat. Az első rendezvényen, február 27-én, 2 előadást hallgathatnak meg az érdeklődők, magyar nyelven. Minden előadás után kérdezési lehetőség áll rendelkezésükre.
KÓRUS
Igen, furcsa lett a világ.
Keletre tartanak az autók és a briliánsok, nyugatra meg a tüdők és a májak.
Az autók leginkább lopottak, a szervek meg egészben jönnek.
Főleg a női testek. A női testeket nem nagyon vagdossák szét.
Egészben csempészik át. Mire lenne jó egy szétvagdosott nő, még ha utána szépen összevarrják is?
Valójában, azt mondom nektek: semmire.
Még a költségek sem térülnek meg. Valóban, a nő nem autó.
Nem lehet szétszedni és összerakni. A nőnek egészben kell maradnia.
A moldáviai férfiak darabonként küldik át a testüket.
Egy részt Londonba, egyet Párizsba, egyet Zürichbe és egyet Frankfurtba. Ezzel a módszerrel az egész ember arra a tájra kerül, ahová mindig is el akart utazni, mert Moldávia zöld hegyei nem feleltek meg a vágyainak.
Igen, furcsa lett a világ.
Ó, még azt is elképzelhetjük, hogyan találkozik össze a test valahol egy asztalnál. Franciául, németül vagy angolul beszél, és komoly üzleteket bonyolít le, például a kölni élelmiszervásáron.
Nem általános eset, de nincs kizárva.
A test találkozik saját magával, érzi a saját szagát, és hallja a saját hangját. A szervek vágyakoznak egymás iránt, és az asztalnál ülő urak vagy hölgyek szokatlan rokonszenvet éreznek egymás iránt. Mint a régóta szétválasztott, és most csodával határos módon egymásra lelt rokonok.
Máj, vese, tüdő, hasnyálmirigy.
Minden elhasználódik, és ki kell cserélni. Ki kell folyatni a régi szennyezett vért, és be kell ömleszteni az újat, akárcsak az autóban az olajat vagy a hűtőfolyadékot.
DUETT – A TEST ÉS A LÉLEK
Szűk itt nekem, és fullasztó, és unalmas, és süket. Igyatok a lelkemért. Hallani akarom, hogy koccan a pohár a bádogkoporsóhoz, és hogy külditek a legfiatalabbat az éjszakába vodkáért. Hallani akarom, hogy haraptok a pohárba, és hogy beszéltek a kurvákról. Reggel földbe temetnek. Már érzem is, hogy nő a körmöm, és utoljára zajt akarok hallani. Kilukasztották a testem. Ott megy be a hideg, és örökké benne is marad. És ti a ruszkikról beszéltek, ahelyett, hogy kurvákat hoznátok a koporsómhoz, hogy hallhassam a nevetésüket. Szart se érdekelnek a ruszkik. Még az arcát se láttam annak, aki megölt, hátba lőtt ugyanis. De nem haragszom. Éjjel jöttem, amikor aludt, nem párbaj volt tehát. Most hulla vagyok, és nem tudom, hol a lelkem, nem tudom, volt-e egyáltalán. Kilukasztották a testem, ott megy be a hideg. Hozzatok kurvákat, és kapcsoljátok be a zenét az autókban, mert félek, hogy csak hulla vagyok.
Hulla vagy, én meg a lelked, és el fogsz rothadni. Ez lesz a büntetés azért, mert ostoba voltál. Azért, mert azt gondoltad, hogy csak tested van, amely minden kalandban kisegít, és a teljes csődből baj nélkül kimenekít. Kretén voltál, és azt hitted, hogy a tested olyan, mint egy Audi vagy egy BMW. A lelked vagyok, és többet látok, mint te.
Hozzatok kurvákat! Nem akarok úgy meghalni, mint egy hulla!
Szláv-germán orvosi tragifarce
Ez nem színdarab, hanem dalszövegek gyűjteménye, szavalásra való. Ami le van írva – a címeken kívül –, azt mind el kell mondani, az egész mind szöveg.
Világosan meghatározott alakok nincsenek benne, kivéve a Lelket, a Halott Tolvajt és az Ékszerészt. Fogalmam sincs, hány orvos, nő, öregasszony, a meggyilkolt tolvajnak hány cimborája van a kórusokban. Nekem ezek csak hangok a sötétben, az éjszakai sötétben. Eléneklik a magukét, és elhallgatnak. Ezen kívül kotkodácsoljanak a tyúkok, és vonítsanak a kutyák. Így hallottam.
Andrzej Stasiuk
Marcela Bogacka-Wundlich interjúja
Ami ebben a darabban van, az mind igaz?
A legnagyobb mértékben. Ha mindez nem történt is meg, végül meg kell történnie. Biztos vagyok benne. Tudja, az utóbbi időben a fikció egy kissé visszavonulóban van. Az emberek szeretik azt hallani, ami valóban megtörtént. Szeretik önmagukat nézegetni. Már nem imponálnak nekik a hősök. Önmaguk a hősök, és ez teljesen elegendő nekik. Ezért írtam egyfajta reality show-t. Legalább is így látom.
De hisz a realityben nincsenek szellemek, beszélő holttestek, nincsenek lelkek…
Dehogy nincsenek beszélő holttestek. Láttam a tévében: élő hullák, a szó szoros értelmében, a szövegük pedig maga a tökéletes halál. Minden esetre valamennyire fel akartam élénkíteni a közönséget, ezért vannak szellemek meg lelkek. Nem tudom, Ön hogy van vele, de nekem ez a legnagyobb mértékben reality. A nagymamám gyakran mesélt arról, hogy látja őket. Semmit sem én találtam ki. Mindent így hallottam. Nem volt oka rá, hogy hazudjon. Igen, látta a szellemeket, odajöttek hozzá. Harminc évvel ezelőtt ez napirenden volt. A szellemek bejöttek a szobába, és bekukkantottak a szekrényekbe. Úgy éreztem magam, mintha tökéletlen, mintha ostoba lennék, mert hogy én nem láttam őket, a nagymamám meg igen. Mind a mai napig így érzem. Ezért írok kísértetekről, szellemekről és lelkekről.
Február 23-án (szombaton) 20:00 órától Szerb Karnevál Százhalombattán a Szekeres József Konferencia és Rendezvényközpontban (Szent István tér 3)! Zenél az Orkestar Selo! Harmonikás vendégünk lesz Radovan Maric! Szeretettel várunk mindenkit egy hatalmas bulira!
Február 24-én (vasárnap) 16:00 órától szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt! A táncházat a Márai Sándor Közművelődési Intézmény és Városi Könyvtár szervezi.
Megjelent a Nagyvilág világirodalmi folyóirat legújabb száma, benne Viktorija Lebegyeva Szerepek című kisregényével, mely folytatásokban lesz olvasható a folyóiratban. Emellett más szláv témájú cikkek is találhatók a lapban.
Bővebb információ: www.nagyvilag-folyoirat.hu
Letűnt-e a régmúlt Švejkek dicsősége?
Pavel Brycz ha akarná sem tagadhatá, hogy cseh író. Február 10.-n a Lettre Internationale felolvasóestjére késve érkezett(jó, tudom, nem tehetett róla), és kijelentette, hogy a szöveget, amit fel kellene olvasnia az előző este elajándékozta. Előző este tudniillik Brycz A pátriárkák letűnt dicsősége c. regényének magyar bemutatója volt a Jedermannban, amit a Cseh Centrum szervezői szerencsésen egybekötöttek a Zdarr cseh népzenekar (és Pavel Brycz cimborái) koncertjével. Ennek következtében a hangulat annyira oldott lett, hogy amikor a megviselt arcú Bryczet másnap a felolvasóest után -korai távozásomra(cca. 00.30 a.m.) hivatkozva- megkérdeztem, az ő estéjük hosszú volt-e, a mártírok megbocsátó mosolyával annyit mondott: "Hosszú". Nyomatékot adva szavainak egy kávényi kegyelmet kért a beszélgetés előtt.
Rövid keresgélés után találtunk egy asztalt, ahol interjú helyett közel egy órát beszélgettünk a cseh próza mostani helyzetéről.
Főszerkesztő: Németh Orsolya
Szerkesztők:Borsi Klaudia,D.Á., Gajdos Nárcisz, Hanzelik Gábor, Máté András, Süpek Nóra, Vas Viktória
Grafika: Felvidéki Miklós
© Szláv TeXtus 2013-2023. Minden jog fenntartva. Az oldalon található összes tartalom a szerzők, az oldal vagy a kiadók tulajdonát képezi, mindennemű nyomtatott vagy elektronikus, részleges vagy teljes közlésük csak a fent említettek engedélyével lehetséges.
Elérhetőség: szlavtextus@gmail.com
