DUETT – A TEST ÉS A LÉLEK
Szűk itt nekem, és fullasztó, és unalmas, és süket. Igyatok a lelkemért. Hallani akarom, hogy koccan a pohár a bádogkoporsóhoz, és hogy külditek a legfiatalabbat az éjszakába vodkáért. Hallani akarom, hogy haraptok a pohárba, és hogy beszéltek a kurvákról. Reggel földbe temetnek. Már érzem is, hogy nő a körmöm, és utoljára zajt akarok hallani. Kilukasztották a testem. Ott megy be a hideg, és örökké benne is marad. És ti a ruszkikról beszéltek, ahelyett, hogy kurvákat hoznátok a koporsómhoz, hogy hallhassam a nevetésüket. Szart se érdekelnek a ruszkik. Még az arcát se láttam annak, aki megölt, hátba lőtt ugyanis. De nem haragszom. Éjjel jöttem, amikor aludt, nem párbaj volt tehát. Most hulla vagyok, és nem tudom, hol a lelkem, nem tudom, volt-e egyáltalán. Kilukasztották a testem, ott megy be a hideg. Hozzatok kurvákat, és kapcsoljátok be a zenét az autókban, mert félek, hogy csak hulla vagyok.
Hulla vagy, én meg a lelked, és el fogsz rothadni. Ez lesz a büntetés azért, mert ostoba voltál. Azért, mert azt gondoltad, hogy csak tested van, amely minden kalandban kisegít, és a teljes csődből baj nélkül kimenekít. Kretén voltál, és azt hitted, hogy a tested olyan, mint egy Audi vagy egy BMW. A lelked vagyok, és többet látok, mint te.
Hozzatok kurvákat! Nem akarok úgy meghalni, mint egy hulla!
A lelked vagyok, és már rég meghaltál, úgyhogy ne kiabálj. Most el fogsz rothadni. Valami olyasmi zabál meg téged, mint a rozsda. Egyszóval, a tisztítótűzben kötsz ki. Emlékszel még valamire a hittanóráról? Paradicsom, tisztítótűz, pokol? „Ami egyes enyhe bűnöket illeti, azt kell hinni, hogy még az utolsó ítélet előtt létezik a tisztítótűz” – legalábbis ezt állítja Nagy Szent Gergely a Dialógusokban, negyedik fejezet, harminckilencedik szakasz.
És szóljon a zene hatalmas hangfalakból, hogy rezegjenek, mint a szívverés…
Idióta vagy. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, mivel a lelked vagyok, de mi, lelkek, nem tudunk hazudni, és nem tudunk hallgatni. Idióta vagy, mivel hagytad magad megölni, mikor elloptál valamilyen sváb szarságot. Ezért úgy fogsz elrozsdásodni a tisztítótűzben, mint egy tragacs a roncstelepen. Én szabad vagyok. Igaz, hogy a lelked voltam, de nem akartál rám hallgatni.
Soha nem hallottalak téged, lélek…
Mert a szaros hangfalaidat hallgattad. Amiket szintén úgy loptál.
Azt hittem, hogy az a szív ritmusa… A szív meg majdnem olyan, mint a lélek.
Úgy tetszik, kivették a szíved, amikor megnézték, mi van benned.
Kivették, de alighanem visszatették…
Nem lennék ebben olyan biztos.
Alaposak.
No persze: Minek egy hullának szív? Egyébként azt akartam mondani, hogy a szíved kivették, de engem azért nem. Ez a különbség. Tehát ne keverj össze engem a szaros hangfalakkal. Ha nem ezeket hallgattad volna, meghallottál volna.
És mit mondtál nekem, lélek, amikor nem hallottalak? Most csönd van, és sok az időnk. Mondd el most.
Már késő, és egyáltalán nincs csönd. A barátaid idehozták a barátnőiket, és nyitva hagyták az autóikat, hogy a hang szétterjedjen az éjszakában.
De én semmit sem hallok…
No persze. Ha nem vagyok benned, olyan süket vagy, mint egy hulla. Kár, mert végtére is mindez a te tiszteletedre zajlik.
Ők meg a barátnőik? Az én tiszteletemre?
Igen. Hős vagy, mert a kövér sváb seggbelőtt.
Lélek létedre kicsit furcsa szavakat használsz.
Nem „általában” vagyok lélek, a te lelked vagyok.
Persze… Vissza tudnál jönni belém egy pillanatra…?
Mi?
Na, egy kicsit… hogy hallhassam, hogyan nyomatják a zenét az én tiszteletemre…
De hisz ha visszamegyek, akkor föltámadsz! És akkor mi van? Hallgatod az óriási hangfalakat, és azt fogod gondolni, hogy az a szíved? Meghalva is ugyanolyan buta maradsz, mint azelőtt? Ott fogsz ülni a láncra kötött kutyák és a százesztendős nénik között, és csak azért mész ki, hogy megigazítsd a tévé antennáját, ha elmozdul, és ha nem lehet rajta fogni azt a csatornát, ahol a mercik és a BMW-k örökké élnek, nem rozsdásodnak meg, és még a távoli Ulánbátorban is vágyakat keltenek?
Ott inkább a Toyota terepjárók… tudod, a japán legenda, a megbízhatóság, és könnyebb Kínán vagy a ruszkikon átcsempészni.
Mivel lélek vagyok, nem vagyok nagyon járatos ebben. Úgy tűnt föl, hogy csak a német kocsik érnek valamit. Az elmúlt években azonban egy kicsit hozzászoktam a gondolataidhoz.
Mert vannak. De az messze van. De Mongólia az mégiscsak Mongólia. Ráadásul nincsenek útjaik. A ruszki UAZ a sztenderd, a terepjáró vagy a Patrol csak álom. Ezen kívül, lélek, úgy látszik, a német technika dicsőítésének határa többé-kevésbé megegyezik azzal a határral, ameddig a Wehrmacht eljutott. A ruszkik ugyanúgy szeretik a merci legendáját, mint a saját világhatalmukról szóló legendát.
Na tessék: pár napja csak hogy meghaltál, és máris tágabb kategóriákban kezdesz gondolkodni. Történelem, politika…
Tudod, lélek, félek az unatkozástól… Ahogy elképzelem, hogy csak a gondolkozás, a fekvés, a bomlás maradt nekem, és ez így lesz mindvégig, azaz a végtelenségig, hogy nem lesz többé semmi élvezet, nem lesznek hangfalak, csodáló leánytekintetek, hogy nem lesznek barátok…
Hagyd abba, mert meghatódom, és sírva fakadok. Habár, úgy tűnik, nélküled ez alig hajtható végre. Vagyis, hogy is mondjam, a könnyeket magaddal vitted a sírba.
Ne gúnyolódj. Igazán nehéz nekem. Ha egy percre visszajönnél…
Te kis ravasz, te hízelgő! Amikor a helyemen voltam, nem kellettem neked, nem hallottál, a francba kívántál, engem! A saját egyetlen megújíthatatlan, halhatatlan lelkedet! És most feltámadást akarsz, hogy hátulról döngölhesd a hölgyeket? Hallatlan! Vezekelj, vezekelj és még egyszer vezekelj!
Miféle vezeklésről van szó? Hiszen ártatlan vagyok. Hátba lőttek… Ráadásul emiatt a lövöldözés miatt semmit sem vittünk el. Csak lopni akartunk. Ezért nem szoktak ölni. Ez nem volt fair!
Dehogynem volt, mi az hogy az volt. Az életednél is jobban szeretted a zsozsót, a briliánsokat, a dezodort és a német kocsikat…
De hisz ezeket mindenki szereti…
Ezzel nem túloznék. Magad beszéltél a mongolokról.
De lélek, nekik fogalmuk sincs semmiről. Mit tud egy mongol a szerelemről, mit tudhat egy fekete X-5-ösről. A moldvai cigánykirálynak is több fogalma van erről. Ilyennel jár a csukcsokhoz, meleg alsóneműt ad el nekik, és le kell feküdnie az asszonyaikkal, mert ez a vendéglátás szent törvénye.
Ismered a moldvai cigánykirályt?
Nem emlékszel? Litvániában ismerkedtünk meg. Akkor mercit vittünk át. De nem volt lopott, Isten ments. Alkalmi vétel volt, az albánoktól.
Tudod, néhány dolog alighanem kihullott a közös életünkből. Időnként szemet kellett hunynom. Főleg a nyugatról keletre tartó utakon meg visszafelé.
Na igen, nőknek az unalmas lehetett.
Biztos azt szeretnéd, hogy a lelked férfi legyen. Akkor tiszta lelkiismerettel loptatok és utazgattatok volna. És ez a lelked ugyanúgy szerette volna az autókat, mint te, ugyanúgy vágyott volna a bőrülésekre, az alufelnikre, meg ami még ezzel jár. Na és akkor halhatatlanok lettetek volna, mert a világért sem hagyott volna ott téged. Az örökkévalóságig utazgattatok volna.
A saját lelkem gúnyolódik rajtam…
De hiszen elárultál.
Csak azt csináltam, amit mindenki: vágyaim voltak, és kielégítettem a vágyaimat. Mint tudod, nálunk még a kutyákat is rövid láncra kötötték, spórolásból. Aztán elutaztam, és láttam, hogy a vágy nem bűn, hogy éppen ellenkezőleg, akinek nincsenek vágyai, az olyan, már bocsánat, mint aki seggében hordja az eszét. Igen, loptam, de ezzel csináltam helyet az újabb briliánsoknak meg autóknak, nekem köszönhető, hogy újabb BMW-k meg Audik jöttek a világra, hogy prosperáltak az amszterdami gyémántcsiszolók, a fekete testvérek pedig egyre mélyebbre ástak a kongói vagy dél-afrikai bányákban. Munkát adtam a rendőröknek, az újságíróknak, a biztosítóknak, nem beszélve a terapeutákról, akiknek hónapokig kellett vigasztalniuk az áldozatokat. Mert hát ha valamelyiküknek elveszett az Audi TT-je, az olyan volt, mintha meghalt volna valakije. És jusson eszedbe az érem másik oldala is, gondolj a mi álmos keleti városainkra, ahol nekem köszönhetően csodák történtek. Gondolj Kisinyovra és gondolj Tartura, a hirtelen felébredt vágyakra. A konjunktúra először is a fejekben kezdődik. Érmet kellene hogy adjon a Bayerische Motoren Werke, a Mercedes-Benz AG meg az Adam Opel – bár az utóbbival nem nagyon foglalkoztunk, mert még a ruszkiknak sem kellett. És a Bundesrepublik kormányától is érdemrendet kell hogy kapjak. Vagy legalább a külügytől, mert ha valamiért nagyra tartják őket, az a hármas és a négyes Golf, leginkább a fekete, sötétített ablaküveggel. Ezeknek a modelleknek köszönhetően motorizálódott az összes fiatal gengszter, így tudta meg, hogy vannak más országok is. Azelőtt azt gondolták, hogy csak Oroszország létezik. Csak amikor meglátták a Golfokat, akkor hitték el, hogy Németország is létezik… És te beszélsz, lélek, árulásról, te vádolsz önzéssel, te gondolkozol rólam úgy, mint egy reménytelen seggfejről, miközben én testesítem, pardon, testesítettem meg az összeurópai meg a világméretű eszmét… Lélek, gyere vissza egy pillanatra, gyere vissza egy másodpercre… Gondold azt, hogy csak egy lopott autó vagyok, amit az egyik határtól a másikig kell elvinni.
Igazam volt. A lelkednek férfinak kellene lennie.
NŐK KÓRUSA
Nem akarják, hogy velük legyünk.
Attól félnek, hogy elsírják magukat.
Egyedül akarnak sírni.
Azt hiszik, háború van, és nincs szükségük nőkre.
Minden olyan nekik, mint a háború. Olyanok, mint a gyerekek, és azt akarják, hogy minden szabad legyen nekik.
Vagy mint a buzik. A háborút a buzik találták ki. Hogy ne kelljen egymástól megválniuk. Hogy együtt élhessenek és halhassanak meg.
Lopnak, és hagyják magukat lecsukni.
Hagyják magukat megölni.
Elvből és érdek nélkül. Mert ha megölnek, akkor ebből semmi hasznod nincsen.
Mindent kockára tesznek, és mindent elveszítenek.
Mintha nem számítana.
Dezodorokat és bugyikat hoztak nekünk, mintha feltétlenül vásárolni kellene nekünk valamit.
Soha semmit nem hoztak ajándékba maguknak.
Hogy adniuk kell nekünk valamit.
Mert ha mégsem, akkor nem fogunk várni.
Vagyis valaki másra fogunk várni. Aki jobb bugyikat és dezodorokat hoz.
Mindig azt hiszik, hogy rosszabbak.
Hogy valaki jobb náluk.
Ezért csinálnak mindent.
Ingyen adják oda.
Hogy csodálják őket, mert jobbak.
Darabokra törik, és otthagyják.
Hogy a többiek lássák.
Aztán újabbakért kell menniük.
Igen, a lopás olyan, mint a háború.
Soha nem viszik magukkal a nőket.
A lopást a buzik találták ki.
Csak önmagukat csodálják.
És az autóikat csodálják.
Az autó nem akar semmit.
Az autó olyan nekik, mint a kutya.
Nézi és csodálja őket.
Ahogy ők is csodálják.
Briliánsokat, azt adnak neked, de az autót soha sem adják oda.
Inkább szétverik, aztán leöntik benzinnel, és felgyújtják.
Ha ellopják az autójukat, ölni képesek.
Igen, az autók meg ők, ezt is a buzik találták ki.
A nőket lekurvázzák, de egy BMW-t soha.
Csak az autóban érzik azt, hogy nem rosszabbak másoknál.
Igen, az autóban mindegyikük jobb lesz, és akkor jön rájuk igazán az ölhetnék.
Így lesz valamikor.
MŰTŐSZOBA. ORVOSOK ÉS A TEST
Hatalmas, öreg és kövér, egyáltalán nem lesz könnyű vele. Hozzá kell fogni, mielőtt teljesen kihűl.
Egyelőre egészen meleg. Biztos a hájtól. A háj néha halálos, néha meg életmentő.
Furcsa lett mostanában a világ.
Régen jó volt a háj. Mindenki kövér akart lenni. Az jelentette a jólétet és a megbecsülést az ismerősök szemében.
Most csak a vadaknál van így. Messze délen vagy keleten.
Azt olvastam az újságban, hogy ennek egész jól ment. Tulajdonképpen mindene megvolt.
Na persze, ha telt erre a műtétre, akkor tényleg
Háromszintes ház, hat kocsi és egy brillbolt.
Azt írták, hogy a második szintről lövöldözött.
A harmadikra már biztos nem járt föl.
Így van ez: Mire már megvan a harmadik szinted, nincs erőd, hogy fölmenj addig.
Még mindig meleg… Sőt, mintha melegebb lenne.
Na ne, tisztelt kollégák, egy hullának nem lehet láza. A hullák kihűlnek.
Lehet, hogy él…
Egy hulla? De kollégák, német orvosok vagyunk!
Na hát, még ha nem él is, a végén élni fog. Honnan van a donor?
Huszonnégy éves, sovány, izmos, magas szőke, típusa egészen…
Honnan van…?
Keletről. Autótolvaj.
Braveheart.
Biztosan moldáviai. Mostanában ott legnagyobb a kínálat. Minden második árul valamit. Minden másodiknak sebei vannak elöl vagy hátul. Rosszul néznek ki, mert figyelmesen vágnak, de felületesen varrnak.
Jó, hogy egyáltalán varrnak. Hagyhatnák úgy is, ahogy van. Tudjátok, hogy megy arrafelé. Egy cseppet sem tisztelik az életet. Csak a pénz számít. Ha valakinek már csak egy veséje van, nem tényező a piacon.
De ez nem moldáviai. Ott nincsenek autótolvajok. Az az ország a szervek exportjából él. Főleg ide hozzák, de az amerikaiak is kapnak valamennyit.
Ó, szegény, szegény szlávok. El kell adniuk a hasnyálmirigyüket meg a májukat, hogy megmentsék az originális kultúrájukat meg a titokzatos nyelvüket. Kíváncsi vagyok, mindig így volt-e…
A moldáviaiak nem szlávok. Persze nagyon hasonlítanak rájuk, de újlatin nyelvet használnak.
A tökömbe! Franciául beszélnek, és hagyják, hogy kivágják és eladják az epehólyagjukat?!
Tisztelt kollégák, lássunk munkához, mert tényleg kihűl. A donor keleti, Lengyelországból jött.
Ó, istenem!
Mi van?
Ó, istenem!
Mi van?
Ó, istenem!
Mi van már?
Megmozdult…
Ugyan, mit…
Megmozdult, és most is mozog…
Nincs joga!
Levegőt vett…
Most meg kileheli…
Halott, mégis él…
Na ne, nehogy már Románia legyen itt…
Mondani akar valamit…
…Erdély…
Nem akarom, nem akarom, nem akarom ezt a szívet. Mindent hallottam.
A kurva életbe…
Nem kellett volna, mert meghaltam, de hallottam. Az ilyesmik még a halottakat is felébresztik.
Baszd ki, mekkora szám…
Ezt is hallom.
Ezer bocsánat…
Másikat akarok.
Lehetetlen. Maga mindjárt kihűl, és akkor már erre is késő lesz.
Főnök, ez jó szív. Szeretnék egy ilyet a maga korában.
Braveheart!
Persze!
Nem volna egy német?
Nem könnyű. Senki nem mond le róla idő előtt.
Svéd?
Sajnos…
Angol, holland, vagy legalább francia, esetleg olasz?
Fájdalom, nincs. Manapság minden keletről jön. Nem fázik?
Nem. Sőt, melegem lett. Biztos a félelemtől. Vagy a bosszúságtól. Meghaltam, de ha eszembe jut az a reggel, akkor egyáltalán nem érzem magam halottnak, inkább mintha nem tudnék elaludni. Látom, ahogy két emelettel lejjebb lesnek arra, ami az enyém. Mit lesnek? Már viszik is! Odamennek, és mindent elvisznek, amit becsülettel, szorgalommal és munkával összegyűjtöttem. Mindenfelé üvegcserepek, és hallani lehetett, ahogy törnek-zúznak, ahogy mindent szétvernek ott benn. Láttam a lelki szemeimmel, láttam, hogy az üvegdarabok összekeverednek a briliánsokkal… Ez annyira szörnyű volt, ez elviselhetetlen volt… Attól lehetett félni, hogy minden összekeveredik, és aztán már soha többé nem lehet szétválogatni, az üveget a kövektől, a vagyont a semmitől, a szépséget a rombolástól. Könnybe lábadt a szemem, és nem céloztam. Egyszerűen csak feléjük lőttem. A tulajdon szent. Bennünket erre tanítottak…
Minél többet beszél, annál melegebb…
Annál élénkebb…
A végén majd felkel és elindul…
Nem ezt beszéltük meg…
Altatót adunk be neki, és csináljuk a dolgunkat…
Kibeszéli magát, és magától elalszik…
Igen, az embernek szüksége van arra, hogy egy másik emberrel beszélgessen…
…és ebben hittünk, és ezt meg fogjuk védeni. Nem céloztam senkire. Általában céloztam, azokra céloztam, akik megbontották a rendet! Ha valaki briliánsokat akar, akkor vegyen magának. Vagy menjen el bányásznak. Vagyis szerezzen magának bányát, és akkor majd nem kell a máséhoz nyúlnia. Dolgozni kell, vagyont kell szerezni, a többi valahogy összeáll. Ott, ahol nem volt vagyon, nem volt semmi! Ott az emberek közös tálból ettek, mint a kutyák! Keleten így volt, és most is így van. Nincs ott semmi, nincs vagyon, és ezért jönnek ide, hogy elvegyék a miénket, aztán meg úgy tegyenek, mintha az övék lenne. Nem céloztam senkire, általában céloztam az elv védelmében, és nem a lelkiismeretem akadályozza meg, hogy nyugodtan alhassak… azaz hogy nyugodtan halhassak…
Injekciót adok neki. Elegem van.
Nem tudni, hat-e.
Miért ne hatna?
Mert ez az egész annyira furcsa… természetfölötti…
Kórházban?
…Nem is tudom… A nagymamám keletről származott…
Most meg itt ezzel a francos lengyel szívvel jönnek!!! Az ember egész életében fizeti az adót, a részleteket, a biztosítást meg ilyesmiket… Hogy fogok kinézni, hogy nézek majd az emberek szemébe… Én, aki megfogadtam, hogy a lábam se teszem be még az endékába se. És egyáltalán, kicsoda ez?!
Ki kicsoda?
Ez az átültető.
A donor?
Igen. A donor.
…Ő… izé…
Diák volt!
…Igen, diák…
És voltaképpen mit tanult?
Ő… izé…
Germanisztikát tanult!
…Persze, germanisztikát…
Akkor jó, nagyon jó. Mindannyiuknak germanisztikát kellene tanulniuk. Kár, hogy nem előbb csinálták ezt, nagy kár. Ó, ha hozzájutottak volna Goethéhez, nem fogadták volna el a kommunizmust. Most már késő, mindent elölről kell kezdeni. Ha idejében ismerték volna Schillert, nem kellett volna vaktában lövöldöznöm. Igen, a keleti germanisztikától van, hogy nálunk nyugalom lett az utcákon. És, mint azelőtt, megint benne hagyhatjuk az autókban a slusszkulcsot. Hogy nézett ki a donor?!
Fiatal.
Sovány.
Huszonnégy éves.
Nem ivott.
Nem dohányzott.
Nőtlen.
Izmos.
Magas.
Természetesen szőke.
Erős szőrzetű, de naponta borotválkozott.
Minden nap alsót váltott.
Tizenkétszer mosott kezet, fogat meg minden étkezés után.
Na, az a kézmosás talán túlzás, de viszont ki tudja, milyen a kezük. A gyerekek sokkal tovább járnak négykézláb, mint nálunk. Sajnos ezt mondja a statisztika, láttam a tévében. Egészen nagyok is négykézláb jártak körbe-körbe…
Talán játszottak…
Lehet. De biztos maguk is tudják, náluk a játék másféle, mint nálunk, nehéz felismerni. Mindenesetre egy germanista még nem német.
Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a testmelege nem fog örökké kitartani, most nincs idő szeszélyeskedni. Ezt mint orvos mondom, aki a maga életéért aggódik. A szív az szív, ne tessék fintorogni.
Igen, ha nincsenek maguknál, akkor jobban megy a munka…
De az a legjobb, ha halottak…
Szent igaz, tiszta pihenés…
Na jó, germanista. De hát soha nem lehet tudni. Például kik voltak a szülei? Ki volt az anyja? A nagyanyja, a nagyapja… Az amit tudunk róla, mármint a tiszta alsót, az csak egy része az igazságnak. És ha az apja lusta volt? Az anyja meg hanyag? És a nagyapja pazarló, a nagyanyja meg könnyűvérű, akkor mi van? Ennek a mi germanistánknak erős akarattal, önfegyelemmel, önneveléssel sikerült úrrá lennie a múltján, de miért legyek én esetleg erre ítélve? Én, jó családból való rendes ember?
Ne már, ez azt hiszi, hogy az átültetéssel megfertőződik a múlttól … adjatok neki valami injekciót… nem is tudom… vegye kézbe egy aneszteziológus, aztán bevarrjuk neki egy borz vagy egy nutria szívét…
És akkor mindent sutba dob, ács vagy favágó lesz belőle…
Vagy egy német juhászkutya szívét…
Éjjeliőr lesz…
Á, ugyan, varrjunk be egy török szívet, és akkor hastáncos lesz…
Vagy egy csehet varrjunk be…
Vagy egy macedónt…
Bosznia-hercegovinait…
Szerb-montenegróit…
Szlovák-szlovént…
Lett-litvánt…
Észt-románt…
Magyar-moldáviait…
Ukrán-albánt…
Beloruszt varrjunk be…
Bolgárt – bégetni fog, mint egy birka…
Tisztelt sebész urak, egyszerűen félek. Nem könnyű egy ékszerész élete. A summából semmi lesz, és akkor annyi. Félek a haláltól, de a keleti szívtől is félek. Fura bankókat nyomtatnak arrafelé ősrégi ismeretlen barbárok arcképeivel. A királyaik, a költőik meg a zeneszerzőik a tatárokra hasonlítanak. A tizennégy éven aluli gyerekek négykézláb járnak. Attól félek, hogy mindazt, amim még van, egyszerűen szétosztogathatom ennek a sebészeti műtétnek a következményeként. Vagy, ami még rosszabb, elverhetem nőkre meg alkoholra, soha nem látott barátok megvendégelésére. Igen, sebész urak, valóban félek, úgy félek, mint gyerekkoromban, amikor rémes meséket hallgattam, úgy félek, mint amikor bebújtam a paplan alá, mert nem tudtam elaludni, félek, és azt sem tudom, honnan jön a félelem, de biztos keletről jön, mint mindig, és ezért megfogadtam, hogy a lábam se teszem be még az endékába se…
Rettenthetetlen szívet kellene magába raknunk.
De honnan vegyünk ilyet manapság?
A ruszkiknál próbálkozhatnánk, de sajnos sürget az idő…
Ha volna idő, még a kínaiaktól is lehetne…
Csss… csss… Talán elaludt…
Elaludt?
Igen.
Ebben az esetben munkára!
Nem is tudom…
Mit nem tudsz?
Mert most a dolog úgy néz ki, hogy a páciens akarata ellenére járunk el.
Talán nem is fog emlékezni erre az egészre.
És ha mégis?
Akkor mi van? Kiveteti?
Nem is tudom… Furcsa lett a világ… Nem is tudom…
Fordította: Hermann Péter
