A Nagy Medve szerelmese a mai napig hatalmas sikernek örvend hazájában, Lengyelországban, és immár Piasecki ezen írása a magyar olvasókhoz is eljuthatott. Első olvasásra ugyan nem tűnhet igazán érdekesnek a mű, hiszen másnak sem vagyunk szemtanúi, minthogy szereplők hol a határon innen, hol a határon túl dorbézolnak vagy éppen bujkálnak, menekülnek a hatóságok, netalán egymás elől. Ezért muszáj pár szóban bemutatni Piaseckit, mert a mű bizonyos fokon az ő életét dolgozza fel, és elég ritka eset, hogy egy gazember autodidakta módon elsajátítja a szépírás művészetét, majd egy regényben hagyja az utókorra fabularizált életét.
Piaseckinek nem adatott meg a kényelmes asztal, esetleg a naplementére nyíló kilátás, amikor a tollat a kezébe vette, hiszen éppen börtönben ült. Idejét valami hasznossal gondolta eltölteni és úgy született meg ez a regény. De ki is volt Piasecki pontosan? Miért is lehet érdekes nem csak a lengyel közönségnek, hanem számunkra is? Az egész élete nem volt fenékig tejfel, hiszen egy lengyel nemes zabigyerekeként nevelkedett Fehéroroszország területén, ahol főleg orosz beszédet hallott, de később megtanult fehéroroszul és lengyelül. Már egész fiatalon vandálkodás miatt börtönbe került. Onnan sikerült elmenekülnie Moszkvába, ahol megismerkedett a bolsevik ideológiával is, viszont a forradalmat már Minskben élte meg. Alapjáraton az élete kilátástalan volt és az anyagi helyzete sem engedte meg, hogy tisztességes munkát kerítsen magának, de mivel jól ismerte a lengyel területeket és az orosz illetve fehérorosz nyelvet, hírszerző tisztnek nevezték ki, amely kezdetben kedvezőnek látszott. A határ mind a két oldalán végzett munkát – főleg Vilnius környékén –, és többek között ez is hozzásegítette ahhoz, hogy ismerősöket szerezzen a tolvajok között, akiknek megnyerő lehetett bátorsága és ravaszsága. Hamarosan a csempészetre is könnyen ráadta a fejét, mivel sokkal többet hozott a házhoz, mint a hírszerzői állás. Végül pedig egy, a lengyel–orosz határon tevékenykedő csapatba is beállt. Főleg kokainnal fűzte meg a szovjet katonákat, aminek a csempészetben elég nagy sikere volt. Erről ugyan pont nem esik szó, de a regény erről az időszakáról mesél.
