2019 május 20-án lenne száz éves Gustaw Herling-Grudziński. A lengyel szejm ennek a kiváló emigrációban élt lengyel írónak és publicistának a tiszteletére, aki megjárta a szovjet lágerek poklát és részt vett a Monte Cassinó-i csatában, a 2019-es évet Gustaw Herling-Grudziński Évnek nyilvánította. A politikai helyzet alakulása miatt a II. világháború után számos lengyel író emigrációban alkotott és jelentette meg műveit.
A Párizs melletti Maisons-Laffitte-ben működő Instytut Literacki (Irodalmi Intézet) adta ki a Kultura című társadalmi-kulturális folyóiratot, melynek alapítója Jerzy Giedroyc volt. A lap köré csoportosult az emigráns szerzők elitje, de Lengyelországban élő írók is megjelentek álnéven a folyóiratban. Legjelentősebb szerzői közül ki kell emelni a demokratikus ellenzék emigrációban, illetve Lengyelországban élő képviselőit, többek között: Józef Czapskit, Witold Gombrowiczot, Czesław Miłoszt, Leszek Kołakowskit, és nem utolsó sorban Gustaw Herling-Grudzińskit, aki együttműködött a Szabad Európa Rádióval is, és aktívan részt vett a lengyel antikommunista ellenzék életében. Más világ című önéletrajzi könyvében a szerző a morális rend és igazság nyomában megrendítő, pontos és érzékeny képet fest a szovjet lágerek embertelen körülményeiről, emberi kiszolgáltatottságról, megaláztatásról.
Grudziński 1919-ben született Kielcében. Két éven át tanult a Varsói Egyetemen lengyel filológiát, együttműködött az Ateneum és a Pion folyóiratokkal. 1939-ben barátaival megalapították a Lengyel Függetlenségi Népi Akció nevű első konspirációs szervezetet. Lwówba, majd Grodnóba költözött. Lengyelország ekkoriban kettős megszállás alatt volt, a német csapatok még 1939 szeptemberében három oldalról, északról, délről és nyugatról támadták az országot, míg a szovjet Vörös Hadsereg a németekkel együttműködve betört Lengyelország keleti részeibe. Amikor Grudziński 1940 márciusában át akart jutni Litvániába az NKVD letartóztatta és szovjet lágerbe hurcolta, ahol halálos ítéletnek megfelelő öt év börtönbüntetéssel sújtották. Bár 1941-ben a szovjetek amnesztiát hirdettek, sokan nem hagyhatták el a láger területét. Grudziński is csak jóval később, 1942 január 19-én szabadulhatott hosszú és drasztikus éhségsztrájk eredményeként. A kiszabadult foglyok a lengyel hadsereghez csatlakozva részt vettek Nyugat-Európa felszabadításában, sokan közülük – köztük Grudziński is – ott voltak a szövetségesek győzelmével végződő Monte Cassinó-i csatában (1944).
A háború után Lengyelország sorsa reménytelennek látszott, sok író kényszerült arra, hogy emigrációban folytassa tevékenységét. Rómában társszerzője volt a Kultúra című folyóiratnak, majd mikor a főszerkesztő: Giedroyc Párizs környékére költözött, útjaik különváltak. Grudziński Londonba utazott, itt írta meg 1949-50-ben a Más világ című könyvet. Első felesége halála után Münchenben, majd Nápolyban élt, és feleségül vette Lidia Crocét, a nagy filozófus, Benedetto Croce lányát. Csak 1991 májusában, 52 év távollét után tért vissza Lengyelországba, ahol a poznani Adam Mickiewicz Egyetem díszdoktorává avatták. A Más világ angolul jelent meg először 1951-ben (lengyelül csak két évvel később, egy londoni kiadó gondozásában), majd svédül, németül, spanyolul, arabul, kínaiul, japánul, olaszul, franciául is. A lengyel cenzúra a kommunizmus alatt kíméletlenül bánt a szerzővel. Nevét és művei címét igyekezett mindenhonnan eltávolítani.
Más világ című könyvében Gustaw Herling-Grudziński a szovjet lágerekben szerzett tapasztalatait használta fel arra, hogy újrafogalmazza az alapvető etikai és vallási kérdéseket. A műben felvetett problémák súlya miatt mit sem veszített aktualitásából Bertrand Russell filozófus véleménye, aki „a XX. században megjelent legfontosabb és legnagyszerűbb” könyvek közé sorolta a Más világot. A szerző mesteri módon rekonstruálja, építi fel az átélt tapasztalatokból a büntetőtábor antivilágát, könyve mégsem pusztán fontos kordokumentum, hiszen mindeközben saját, és rabtársai sorsán keresztül pszichológiai és filozófiai dimenziókat érintve végigköveti az ember dehumanizálódásának folyamatát, stációit. A vegetációra korlátozott létezés ellenére Grudziński regényében az ember nem szűnik meg ember lenni, emlékei, egy-egy apró tárgy, fénykép által képes visszatalálni a külvilághoz, elveszett életéhez.
A szerző, a Találkozások Háza című fejezetben így írja le a helyet, ahol a méltóságuktól megfosztott, elgyötört foglyok - szigorú felügyelet alatt- viszontláthatták (nagy ritkán) szeretteiket. Azt a házat, amely az emberséges körülmények, és humánus bánásmód látszatát hivatott betölteni, s amely egyszerre volt a hazugság és a remény szimbóluma.
„(…) a Találkozások Háza a szabad életből megőrzött érzelmi világ kikötője maradt. Emlékszem, hogy ujjongtunk mindannyian, amikor egyik rabtársunk a felesége leveléből megtudta, hogy megszületett a gyereke, mely a találkozásukkor fogant. Ha azt a gyereket nekünk adják, mindannyiunk gyereke lett volna, a szánktól vontuk volna meg a falatot, hogy megetethessük, kézről kézre adtuk volna, holott épp elég zabigyerekünk volt, aki priccsen fogant meg a zónában. S éppen ez volt a baj: hogy a zónában, és nem a Találkozások Házában – szabad nővel, tiszta ágyon… Mert a Találkozások Házában fogant gyerek bennünket, halott és elfelejtett embereket vékonyka szállal a szabadsághoz kötött, keskeny rést ütött a koporsón, melynek a fedele néha nagyobb súllyal nehezedett ránk, mint minden testi szenvedésünk.”
(Gustaw Herling-Grudziński: Más világ, Nagyvilág Kiadó 2004, ford. Körtvélyessy Klára)
Felvidéki Eszter
