– Mi a fene! Őrület! – zsongott a tömeg.
– Úristen! – suttogta Szása.
A repülő csészealj annyira nem hasonlított semmi földire és közben annyira megfelelt a földönkívüli űrhajókról alkotott elképzeléseknek, hogy kétség sem férhetett hozzá: igen, ez az. Földönkívüli űrhajó.
– Hű, a mindenit… Ne csináljunk felvételt? – kérdezte halálra váltan az operatőr, kidugva fejét az autóból.
Ekkor Szása megvilágosodott.
Ez az a bizonyos esély, egy a milliárdhoz. Az ő esélye. A csoda.
Odarohant a közvetlenül mögöttük álló műholdantennás közvetítőkocsihoz. Vadul megdöngette az Első Csatorna hatalmas logójával ellátott kocsiajtót.
– Kipakolunk! Élő közvetítést fogunk csinálni! Fogjátok be a műholdat! – kiáltott az álmos mérnökökre.
Amazok kidugták a fejüket, keresztet vetettek, és kapkodni kezdtek, levették a huzatot a műholdantenna tányérjáról. Szása az órájára pillantott: a kilencórás esti híradóig, amit az egész ország néz, mint akit erre ítéltek, öt perc maradt. Előkapta zsebéből a mobilját, és tárcsázta a szerkesztőt.
– Egy ufó landol éppen! Egy ufó! Egyenesen a Hármasra!
– Nem hülyéskedsz? – kérdezte a szerkesztő hirtelen rekedtté vált hangon.
– Becsületszóra! Már szóltam, hogy állítsák be a közvetítőkocsit! Kilencre meg tudjuk csinálni az élő közvetítést! Egyenesen a repülő csészealjat vesszük. Mi elsőként! Exkluzív! – hadarta Szása.
– Hát akkor csináljuk… – felelte bizonytalanul a szerkesztő. – De tényleg igazi?
– A legigazibb! A munkámra esküszöm!
– Az ördögbe! Megcsináljuk az élő közvetítést! Addig találj ki valami értelmes szöveget… – rendelkezett a szerkesztő. – Állítsd fel a kamerát, állj készenlétben, mindjárt megnézzük, milyen híreink vannak ma…
Egy harmincemeletes ház magasságában a földönkívüli űrhajó váratlanul megállt. A belseje kitárult, és kibocsátott magából valamit, ami leginkább egy fénylő, félig áttetsző tojásra hasonlított. Ez a tojás spirálisan leereszkedett, s közben határozottan növekedett. Egy perc múlva közvetlenül Szása előtt a Harmadik gyűrű sok mindent megélt aszfaltjára ereszkedett a fénylő kapszula, amibe egy homályos sziluett volt bezárva…
Egy űrlény! Úristen… Az első valódi, dokumentumszerűen rögzített kontaktus egy földön kívüli civilizáció képviselőivel… Egyenes adásban az Első Csatornán!
A kapszula hangtalanul két részre hullt. A lény, amely kilépett belőle, alacsony volt, a masszív fej a két hatalmas, olajosan fénylő, fekete szemmel közvetlenül a törékeny testen ült.
A földönkívüli kétkedve járatta körbe tekintetét a hátráló földlakókon, értelem jelét kutatva. Szása merészen előrelépett, és nyújtotta a mikrofont. Az operatőr előbukkant a háta mögül, és a földönkívülire irányította a kamerát.