XXV. nap
Uszty-Nyera. Az 1007. kilométer a Kolimai Főútvonalon
Tehát kilométerben számolva már majdnem az út fele mögöttem van. Elhagytam a Magadani területet, már Jakutföldon járok, ahogy az oroszok nevezik ezt a vidéket, a jakutok nyelvén Szaha Köztársaság a neve. A népe a szaha nemzet. Az Orosz Föderáció legnagyobb alanyának hivatalos megnevezése pedig Szaha Köztársaság – Jakutföld, de így is lehet írni: Szaha Köztársaság (Jakutföld).
A „jakut” szó az evenek nyelvéből származik, ők éltek itt ősidők óta az dolganokkal és az evenkekkel. A jelentése „jövevény”, mert a török nyelvű szahák valóban sokkal később vándoroltak erre a földre. És akkora területet foglaltak el, mint tizenhárom Franciaország, meg még egy kicsi. Most itt termelik ki az orosz arany több mint felét, az ország összes gyémántját, és az ebből származó jövedelem Jakutföld költségvetésének hetven százalékát teszi ki.
Halvány pirkadatkor, pontosabban még teljes sötétségben, egy üzemi busszal indulok Mjaundzsából az arkagalai külszíni kőszénbányába, a Főút 750. kilométeréhez.
A bányában tett látogatásból Szveta történetét jegyeztem meg, aki az üzemi étkezdében dolgozik. Egy éve történt, hogy a japán bányászszakszervezettől érkezett hozzájuk küldöttség, ő adott nekik enni. Észrevette, hogy a vendégek az ebéd alatt mindvégig megigézve nézték, ahogy dolgozik, de az egyik japán végül nem bírta tovább, odament hozzá a tolmáccsal, és megkérdezte, miért hagyja abba a munkát Szveta minduntalan, és játszik azzal a régi gyerekjátékkal. Pedig csak annyi a titok, hogy Szveta a mai napig golyós számlálót használ.