– Mi a fene! Őrület! – zsongott a tömeg.
– Úristen! – suttogta Szása.
A repülő csészealj annyira nem hasonlított semmi földire és közben annyira megfelelt a földönkívüli űrhajókról alkotott elképzeléseknek, hogy kétség sem férhetett hozzá: igen, ez az. Földönkívüli űrhajó.
– Hű, a mindenit… Ne csináljunk felvételt? – kérdezte halálra váltan az operatőr, kidugva fejét az autóból.
Ekkor Szása megvilágosodott.
Ez az a bizonyos esély, egy a milliárdhoz. Az ő esélye. A csoda.
Odarohant a közvetlenül mögöttük álló műholdantennás közvetítőkocsihoz. Vadul megdöngette az Első Csatorna hatalmas logójával ellátott kocsiajtót.
– Kipakolunk! Élő közvetítést fogunk csinálni! Fogjátok be a műholdat! – kiáltott az álmos mérnökökre.
Amazok kidugták a fejüket, keresztet vetettek, és kapkodni kezdtek, levették a huzatot a műholdantenna tányérjáról. Szása az órájára pillantott: a kilencórás esti híradóig, amit az egész ország néz, mint akit erre ítéltek, öt perc maradt. Előkapta zsebéből a mobilját, és tárcsázta a szerkesztőt.
– Egy ufó landol éppen! Egy ufó! Egyenesen a Hármasra!
– Nem hülyéskedsz? – kérdezte a szerkesztő hirtelen rekedtté vált hangon.
– Becsületszóra! Már szóltam, hogy állítsák be a közvetítőkocsit! Kilencre meg tudjuk csinálni az élő közvetítést! Egyenesen a repülő csészealjat vesszük. Mi elsőként! Exkluzív! – hadarta Szása.
– Hát akkor csináljuk… – felelte bizonytalanul a szerkesztő. – De tényleg igazi?
– A legigazibb! A munkámra esküszöm!
– Az ördögbe! Megcsináljuk az élő közvetítést! Addig találj ki valami értelmes szöveget… – rendelkezett a szerkesztő. – Állítsd fel a kamerát, állj készenlétben, mindjárt megnézzük, milyen híreink vannak ma…
Egy harmincemeletes ház magasságában a földönkívüli űrhajó váratlanul megállt. A belseje kitárult, és kibocsátott magából valamit, ami leginkább egy fénylő, félig áttetsző tojásra hasonlított. Ez a tojás spirálisan leereszkedett, s közben határozottan növekedett. Egy perc múlva közvetlenül Szása előtt a Harmadik gyűrű sok mindent megélt aszfaltjára ereszkedett a fénylő kapszula, amibe egy homályos sziluett volt bezárva…
Egy űrlény! Úristen… Az első valódi, dokumentumszerűen rögzített kontaktus egy földön kívüli civilizáció képviselőivel… Egyenes adásban az Első Csatornán!
A kapszula hangtalanul két részre hullt. A lény, amely kilépett belőle, alacsony volt, a masszív fej a két hatalmas, olajosan fénylő, fekete szemmel közvetlenül a törékeny testen ült.
A földönkívüli kétkedve járatta körbe tekintetét a hátráló földlakókon, értelem jelét kutatva. Szása merészen előrelépett, és nyújtotta a mikrofont. Az operatőr előbukkant a háta mögül, és a földönkívülire irányította a kamerát.
– Adna interjút? – bökte ki Szása.
A jövevény kinyitotta a száját, meglepő trillázó hangot adott ki, amely az emberi fül számára hallhatatlan hangmagasságban kezdődött és végződött, és várakozón tekintett Szására. A híradó kezdetéig két perc maradt.
– Isten hozta Oroszországban! – mondta óvatosan Szása.
A lény oldalra billentette a fejét, egy másodpercig gondolkozott, és hirtelen emberi nyelven szólalt meg.
– Üdvözlöm! – mondta tisztán, irigylésre méltó moszkvai akcentussal. – Békével jöttünk a szomszéd galaxisról. A Föld az egyetlen bolygó az űrhajóink számára megközelíthető határokon belül, ahol értelmes élet található. Tízezer évente egyszer meglátogatjuk az önök bolygóját, és megpróbálunk kontaktust teremteni a civilizációjukkal. A tér mesterséges meggörbítése, aminek segítségével le tudjuk győzni ezt a távolságot, óriási energiafelhasználást igényel. Tízezer év megy el arra, hogy a szükséges energiamennyiséget összegyűjtsük.
– Hű! Hú! – susogott a tömeg.
– Sajnos – folytatta rendíthetetlenül a lény –, a legutóbbi alkalommal az emberiség nem bizonyult késznek a világaink közötti kapcsolat létrehozására, mert még nem érte a fejlettség megfelelő stádiumát. Ez alkalommal azonban hihetetlen szerencsénk van… Fontos üzenetet szeretnénk átadni…
– Az Első Csatornát képviselem – ugrott fejest Szása. – Beleegyezik abba, hogy élő adásban forduljon Oroszország… vagyis gyakorlatilag a Föld lakosságához… néhány perc múlva? Átadhatja az üzenetet!
– A bolygónk összes generátora azon dolgozik most, hogy fenntartsa a tér mesterségesen létrehozott görbületét. Kevesebb mint negyven percünk van – mondta a lény.
– Beleférünk! – mondta magabiztosan Szása. – Szerjozsa, készítsd elő az összeköttetést! – kiáltotta az operatőrnek.
– Minden készen áll, rajta vagyunk a műholdon, megvan a kapcsolat a stúdióval! – jelentette Szása fülébe a mérnök a mikrobuszból.
– Készen vagyunk! Látnak minket? – kérdezte Szása a stúdiót, a mellette engedelmesen megmerevedett földönkívülire pislogva.
– Kedves földlakók! – kezdte a jövevény.
– Csss… Azonnal, még egy kicsit… – szakította félbe Szása. – Még nem vagyunk adásban!
– Jó estét! – szólalt meg a műsorvezetőnő Osztankinóban. – A híradót látják. A stúdióban Jekatyerina Alekszejeva. És a mai nap legfontosabb híre…
Szása lehunyta a szemét, beszívta a levegőt, kifújta, próbálta lecsillapítani a szívét…
– Az orosz kormányfő ma személyesen járt Pikaljovóban, hogy megoldja a város bonyolult helyzetét – mondta a műsorvezetőnő. – Riport a helyszínről – Andrej Petrov.
– Bocs, öreg! – mondta Szásának a stúdió. – Megértheted, a miniszterelnök… Kicsit később teszünk be. Maradj harci készültségben!
– …jelentette be a miniszterelnök – szelt át hetedhét határt a tudósító hangja Pikaljovóból. – Találkozott a cementüzemek dolgozói szakszervezetének képviselőivel. A szakszervezet biztosította a miniszterelnököt, hogy az akciónak nincs politikai tartalma, és kizárólag a vállalatvezetők durvasága és az oligarchák felelőtlensége ellen irányul, akik…
– Mindjárt, mindjárt – kacsintott Szása megnyugtatólag a földönkívülire. – A miniszterelnök, nyilván megérti…
– …jegyezte meg a miniszteri kabinet vezetője. Az ülésen, amelyen személyesen vettek részt a vállalat durva modorú tulajdonosai, nevelő akció zajlott le. Nézzük meg, hogyan történt… – folytatta Pikaljovóból a tudósító Petrov.
– Kihoznátok ide egy monitort? – kérte Szása a mérnököket; Pikaljovóban tényleg valami oltári történt.
A képernyőn felbukkant a miniszterelnök határozott arca, mellette pedig a bűnös oligarcha sápadt képe.
– Tolja le a nadrágját, Artyom Boriszovics! – mondta hűvösen a miniszterelnök, és csattintott a tiszti övvel.
– Talán nem az emberek előtt kellene… – motyogta az oligarcha.
– Éppen ellenkezőleg – mondta hűvösen a miniszterelnök. – Az országnak ismernie kell a hőseit.
– Úgy van! – mondta egyetértően Szása.
– Úgy van! – suttogta egyetértően a tömeg, amely már a monitor körül csoportosult.
– Jaj! – mondta az oligarcha. – Jaj! Jaj! Jaj!
– Térjünk át más hírekre – mosolyodott el Jekatyerina Alekszejeva.
Szása köhintett, és bátorítólag a jövevényre kacsintott. Amaz szintén megélénkült.
– Oroszország elnöke ma a Balti-flotta tengerészeivel találkozott. Tudósítónk, Anton Verzsbickij Kronstadtból – folytatta a műsorvezetőnő.
– Bocs, öreg! – recsegte Szása fülébe a stúdió. – Magad is beláthatod, az elnök!
– Az elnök – tárta szét a karját Szása a földönkívülire pillantva. – Ez különösen szent dolog…
A földönkívüli kinyitotta a száját, valamit mondani akart, de csak rövid, érthetetlen trillázó hangot adott ki.
– …aki egyben a főparancsnok – magyarázta Verzsbickij. – A találkozó olyan helyszínen zajlott, amely még emlékszik II. Mikósra. A Kronstadtban elszállásolt tengerészek lakhatási körülményei azóta jelentősen javultak. És ma az elnök megígérte, hogy folytatják a programot, amelynek keretében új lakóházakat építenek a tiszti állomány családjai számára…
– Figyelj, öreg! – szóltak a stúdióból. – Még egy sztori van az elnökről, most már bírd ki! Muszáj. Utána téged kapcsolunk.
Az űrhajó alján piros tüzek futottak végig. A jövevény fészkelődni kezdett.
– Ebéd után pedig az elnök meglátogatott egy pétervári iskolát – mosolyodott el Jekatyerina Alekszejeva. – Találkozott az első osztályosokkal, akik számára az út az ismeretek birodalmába épphogy elkezdődött. Az elnök megígérte, hogy az összes oroszországi iskola száz százalékban el lesz látva tankönyvekkel, és nyugtalanságát fejezte ki amiatt, mert hiányoznak a történelemtanításból az egységes alapok. Bejelentette, hogy az iskolai tananyagnak különösen szigorú ellenőrzésen kell átesnie, hogy teljesen kizárják annak a lehetőségét, hogy a gyerekek olyan történelemtankönyvekkel találkozzanak, amelyek ilyen vagy olyan ideológia szerint íródtak.
– Helyes! – mondta Szása önkéntelen lelkesedéssel.
– Helyes! – mormogta helyeslően a tömeg.
– Helyes! – ismételte automatikusan a jövevény, majd ijedten elhallgatott. – Lejár az idő – mondta Szásának. – Az energia kimerülőben… Ideje elrepülni!
– Ennyi, ennek mindjárt vége, és már mi jövünk! – Szása a mellére tette a kezét. – Még egy kicsikét bírja ki!
– Valahogy az elnök több időt kapott, mint a miniszterelnök – mondta elgondolkodva az operatőr.
– Aha, nem stimmel – szólalt meg valaki a tömegből félénken.
– Majd mindjárt helyreigazítják – ingatta a fejét a hangmérnök.
– Kell még valami a miniszterelnökről – mondta valaki a tömegből. – Így aránytalan…
– Nem, most már minket kapcsolnak – legyintett Szása.
– Kész! Te jössz! – szóltak a stúdióból izgatottan. – Ogurcov! Ellenőrizd a hangot! Gyerünk, mondj valamit, beállítjuk a hangerőt…
– Egy, kettő, három – hadarta Szása. – Egy Kreml-méretű földönkívüli űrhajó szállt le ma a Harmadik gyűrűn… A jövevények állítják, hogy… Most azonban átadjuk a szót… Az Első Csatorna közvetítésében… Elsőként.
– Kész, mehet!
– És egy meglepő hír Moszkvából… – vonta fel a szemöldökét Jekatyerina Alekszejeva.
– Na, ne hagyj cserben! – biccentett Szása a földönkívülinek.
***
– Elnézést… Éppen most kaptuk a legfrissebb tudósítást az Orosz Föderáció kormányának üléséről. A miniszteri kabinet vezetője a pikaljovói események nyomán azt követelte a miniszterektől, hogy haladéktalanul reagáljanak a…
– Tovább nem tudok várni – mondta csüggedten a jövevény. – Már nem tudják a tér görbületét fenntartani. Öt perc maradt.
– Hogy elrepült az idő – mondta elgondolkodva az operatőr.
– Szinte észrevétlenül – értett vele egyet a hangmérnök.
– Várjon! – suttogta hevesen Szása. – Ezt le kellett adniuk, hogy kiegyensúlyozzák… Beláthatja!
A jövevény tett egy lépést az ereszkedő kapszula felé, egy pillanatra megdermedt, és ideges trillával fordult Szása felé.
– Kapcsoljanak már minket! – kérlelte Szása a stúdiót. – El kell repülniük! Elfogy az energiájuk!
– Halljuk, halljuk – felelték a stúdióból. – De hát mit tegyünk?
– És ezzel híradónk véget ért – mondta váratlanul Jekatyerina Alekszejeva. – Köszönjük, hogy megnézték legfőbb híreinket! És mindjárt kezdődik a népszerű sorozat, „A fejőnő visszavág, avagy a szerelem mindent legyőz” legújabb epizódja.
Szása a könnyeit nyelve nézte, ahogy a fénylő kapszula a megélénkülő galaxisközi titán felé közelít. Ahogy amaz teljesen hangtalanul elindul, és elképzelhetetlen sebességgel száguld felfelé, minél messzebb a bűnös Földtől, minél messzebb a nyomasztó moszkvai égtől, egy távoli-távoli csillag felé.
– Amúgy holnap lesz egy remek forgatás – köhintett váratlanul a szerkesztő. – A miniszterelnökkel a golyóscsapágy-gyárban. Kéred?
– A miniszterelnökkel? Tényleg? – Szása az ingujjával letörölte a könnyeit, és bátortalanul elmosolyodott. – Az fantasztikus lenne!
Fordította: Abonyi Réka, M. Nagy Miklós
A könyv az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2013-ban. Dimitry Gluhkovskyval november 7-én és 8-án találkozhatnak az érdeklődök, erről bővebben itt olvashatnak.
