"A materialista szovjet világlátásba a repedéseken keresztül beszűrődik a babona, a szellemjárás, és emberivé teszi azt a rémületet. Bizony, vannak ilyen érzést keltő történetek is ebben a kötetben. Pedig a gépesített-panelosított Szovjetuniónál kevesebb rosszabb közeg van egy jó rémtörténethez. És Petrusevszkaja ezzel még csak egyet csavart a választott zsáneren." - írtuk egy korábbi kritikánkban Ljudmila Petrusevszkaja kötetéről, most pedig három rövid rémtörténet erejéig ízelítőt is adunk belőle!
szokolnyikiban történt
Élt Moszkvában a háború elején egy asszony. A férje repülős volt, és az asszony nem különösebben szerette, de azért nem éltek rosszul. Amikor kitört a háború, a férjet Moszkva alá helyeztek szolgálatra, ez a Lida pedig kijárt hozzá a reptérre. Egyszer, amikor kiérkezett, azt mondtak neki, hogy a férje gépét az előző napon nem messze a reptértől lelőtték, és másnap lesz a temetése.
Lida ott volt a temetésen, látta a három lezárt koporsót, aztán hazament a moszkvai szobájába, ahol is várta egy behívó tankcsapdák ásására. Onnan csak az ősz elején tért vissza, és időnként arra lett figyelmes, hogy egy roppant különös külsejű fiatalember jár utána – sovány, sápadt es elgyötört. Találkozott vele az utcán, a boltban, ahol jegyre vásárolt, vagy útközben a munkahelyére menet. Egyik este becsöngettek hozza, Lida pedig ajtót nyitott. Az ajtóban ez a bizonyos ember állt, es azt mondta: „Lida, te tényleg nem ismersz meg? Hiszen a férjed vagyok!” Kiderült, hogy egyáltalán nem temették el, csak földet hantoltak el, őt a légáram egy fára vetette, és úgy döntött, nem megy vissza többé a frontra. Hogy hogyan élt ezalatt a jó két hónap alatt, Lida nem akarta kérdezni, a férje pedig azt mondta, hogy minden levetett holmiját az erdőben hagyta, és egy elhagyatott házikóban civil ruhát szerzett magának.
A kötet megszületéséhez még két jelentős szerző járult hozzá: Katarína Moláková dokumentum- és animációs filmrendező történetíróként és az ismert szlovák írónő, Alexandra Salmela szövegíróként. A három szerzőnő frappáns leírásokkal, élvezetes nyelvezettel és nagyon érzékletesen mutatja be egy vak kislány szemszögéből az ismerkedés, a barátkozás és a közös felfedezés örömét, a két kislány burjánzó fantáziáját. Megtudhatjuk, mi mindenben múlja felül a vak kislány a másikat, az élet mely területein tájékozódik jobban, ám a kötet közel sem a versengésről szól, sokkal inkább arról, hogyan köt barátságot és hogyan segíti egymást két nagy fantáziával megáldott kislány, hogyan tud egymás kedvében járni és hogyan találnak ki közös játékokat. Miminek köszönhetően megtudhatjuk, mi mindenre következtethetünk a hangok alapján, mennyi szépséggel tölti meg egy vak kislány napjait például az eső hangja. („Az eső zene. Ahogy az egyik esőcsepp koppan a másik után.”). Mimi ugyanis leginkább hangok és tapintások révén tájékozódik.
Zdeněk Svěrák, cseh színész, író, forgatókönyv író 1936-ban született Prágában. Forgatókönyvei közül a magyar közönség számára talán a legismertebb Az én kis falum, amelyből Jiří Menzel nagy sikerű filmet is rendezett. A kilencvenes évektől fiával, a filmrendező Jan Svěrákkal értek el komoly filmes sikereket: az önéletrajzi ihletésű Általános iskolát (1991) Oscar-díjra jelölték, a Kolja 1997-ben elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar és Golden Globe díjat is.
Az est – minden bizonnyal az egészen nagy számú nézőközönség okulására – egy némileg formális körrel, a szerző, Mikołaj Łoziński eddig munkásságának rövid bemutatásával indul, majd gyorsan felvetődik (bár lehet, hogy helyesebb lenne azt írni, hogy tulajdonképpen eléggé adja magát) a kérdés, hogy vajon mit ír most. Łoziński azonban még pár mondat erejéig maradna a bevezető formuláknál, egy pillanatig még félretenné a feltett kérdést és hangot ad abbéli örömének, hogy itt lehet Magyarországon, ami számára különleges hely, egyrészt mert annak idején először hozzánk utazott mint író. Másrészt viszont Budapest a családja számára is fontos volt, hiszen nagyapja, a háború előtti kommunista, 1956-ban a Trybuna Ludu tudósítójaként érkezett Budapestre, megírta, amit látott, ezt követően persze kirúgták a laptól, de a budapesti események hatására szakított a kommunizmussal.
