Út Oroszországba
Mickiewicz függeléke az Út Oroszországba című verssel kezdődik, melynek már az első strófáiból látszik a költő viszonya az idegen államhoz, mi több a civilizálatlan, vad országhoz. Neki Párizs volt az a központ, ami Puskinnak Szentpétervár.
Behavazódott, mind vadabb világban/Száll a kibitka, mint szél a pusztában;/Két szemem, mint két szélvész-ragadta/Sólyom a tél vad óceánja fölött/Földet keresve hiába is köröz
Bella István fordítása
Mickiewicz igyekszik hangsúlyozni a sivár Oroszország primitívségét, amelyet „üresnek, nyíltnak és tisztának” ír le. A költő rendkívül részletesen, és elég drámaian mutatja be, hogy mi mindent lát a Szentpétervár felé vezető úton, és nem csak a tipikus tájjal, hanem a furcsa ország lakosaival is elég kegyetlen:
Sokukat láttam – mind, mind mint a szálfa,/Bikanyak, széles mellkas, vas a válla./E nép, mint Észak minden fája, vadja./Üde és erős, egészséges fajta./Ám, mint a síkság, olyan mindük arca:/Üres, nyílt, tiszta és – vadság uralja
Bella István fordítása