Fodor Zsuzsát a Műfordítók facebook-csoportban ismertem meg. Van ott néhány meghatározó, nagy tudású figura, akik szinte bármilyen kérdésre tudnak válaszolni, óriási tapasztalattal rendelkeznek, vagy ha a műfordításról épp egész másra terelődik a szó, akkor is öröm olvasni a kommentjeiket. Zsuzsa az egyik ilyen. Ő válaszolt egy alkalommal, amikor segítséget kértem, így derült ki, hogy rengeteg cseh filmnek ő volt a szinkrondramaturgja. Most a Könyvfesztivál és Daniel Kehlmann díszvendégsége kapcsán beszélgettünk vele, hiszen Zsuzsa a német-osztrák szerző állandó fordítója. - Juhászné Hahn Zsuzsanna interjúja
A képen középen Fodor Zsuzsa, balra a férje, Győri László, jobbra Daniel Kehlmann láthatóak. A fotót készítette: Szilágyi Lenke
Hogy lett belőled műfordító és szinkrondramaturg?
Egyetem után néhány évig az Országgyűlési Könyvtárban dolgoztam, ott kezdtem fordítani, lefordítottam egy Hermann Broch novellát, bevittem a Magvető kiadóba és megkértem Bor Ambrust, hogy nézze meg. Vagy egy év elteltével felhívtam, hogy megnézte-e már. Kiderült, hogy elvesztette, ettől olyan lelkiismeret-furdalása lett, hogy elkezdett dolgoztatni, aztán a novella is előkerült. Aztán egy kollégám a könyvtárból átigazolt a Pannónia Szinkronstúdióba, én meg a homlokomra csaptam, hogy jé, hát a filmeket is fordítja valaki, elkezdtem külsőzni a Pannóniába (akkor hivatalosan már másképp hívták, de nekünk most is Pannónia), nyersfordításokat készítettem szinkrondramaturgoknak, és amikor lett hely, felvettek.
Melyik nyelvekből fordítasz és hogy kerültél kapcsolatba ezekkel a nyelvekkel?
Könyveket csak németből fordítok, filmeket alapértelmezésben csehből, németből, oroszból és angolból, néha szlovákból, és amikor a 90-es években egy római kirándulás után beiratkoztam a StudioItaliába, néhány évig olaszból is fordítottam, de inkább csak a tanulás kedvéért.
Apukám a külügyminisztériumban dolgozott, így az első 6 osztályt orosz iskolában végeztem el, kettőt Norvégiában, négyet Budapesten, hogy a következő állomáshelyén zökkenőmentesen folytathassam, de végül Bécs lett a következő állomáshelye, ahol másfél évig osztrák iskolába jártam, a 8. osztályt már itthon fejeztem be. Kézenfekvő volt, hogy orosz-német szakra jelentkezzem az ELTÉ-re, ott aztán leadtam az oroszt és felvettem a csehet.
Lenyűgöző a nevedhez fűződő filmek listája, hogy csak néhányat soroljak fel: Pacsirták cérnaszálon, A tréfa, Őfelsége pincére voltam, Kuckók, Az örökség, avagy gútntágfaszikáim, Grease, 1984, Mielőtt felkel a nap, Teljes napfogyatkozás és még rengeteg. Melyeket szeretted a legjobban?
Én szinkronban a cseh filmeket szerettem a legjobban: Chytilovát, Menzelt, Svěrákot, Zelenkát, rajongtam értük, a felsoroltak közül nem is tudnék választani. Volt néhány orosz rendező is, akiknek filmjeiért ugyanígy rajongtam: Valerij Todorovszkij, id. és ifj. Bodrov, Balabanov, Mihalkovért fenntartásokkal, nem mindegyik filmjét szerettem. Az amerikaiak közül Peter Bogdanovich: „Függöny fel!” című filmje volt a kedvencem, nem is film, hanem színdarab, de átsegített a mélyponton, amikor ’95-ben kirúgtak minket a Pannóniából. A legváratlanabb helyzetekben röhögtem el magam, ha eszembe jutott belőle egy-egy jelenet, és persze minden élethelyzetben eszembe jutott belőle valami
Miért alakult úgy, hogy csehből csak filmeket fordítottál?
Amikor elkezdtem szinkronizálni, napi 20 órában, minden más abbamaradt, és nem is éreztem a hiányát, a szinkron minden energiámat lekötötte. Rendszerváltás után még volt egy jó időszakom, amikor előkerültek a dobozokból az oda bezárt cseh filmek, volt olyan hónap, amelyikre két Menzel film is jutott, daliás idők voltak. Aztán a televíziók műsorából egyre jobban kikoptak a kelet-európai filmek, én meg velük együtt a szinkronból. Az amerikai sorozatokban nem lelem örömömet. A 2000-es évek elejétől kezdtem újra könyveket fordítani, de nagy bánatomra úgy alakult, hogy cseh vagy orosz ajánlatot sosem kaptam. A kiadók német könyvekkel találnak meg.
Melyik munkád volt a legkeményebb dió? Elégedett vagy vele utólag?
Filmben talán Chytilová Elakadás (Kalamita), című filmje, még nagyon kezdő voltam, amikor megkaptam, tele volt szójátékokkal, de nagyon imádtam, és azt hiszem, jó is lett. Woody Allent (Jelenetek egy áruházból, Csillagporos emlékek) technikailag nagyon nehéz szinkronizálni, mert folyton jár a keze, nagyon tördeli a mondatokat, szaggatottan beszél, de attól persze még imádtam. Nagyon nehéz volt Eddie Murphy Dzsentlemanus c. filmje, abban sokat segített, hogy akkoriban (ez nem sokkal a rendszerváltás után volt) sokat néztem a parlamenti közvetítéseket, úgyhogy sok helyzet meg figura nagyon ismerős volt. Könyvből pedig az erdélyi szász Eginald Schlattner Vörös kesztyű c. könyve, a maga sajátságos nyelvezetével.
Milyen Daniel Kehlmannt fordítani? Mi jelenti a szövegeiben a legnagyobb kihívást? Fordítás közben kapcsolatban vagy vele?
Daniel Kehlmannt a világon a legegyszerűbb fordítani, a legnagyobb kihívás reggel a computer bekapcsolása, a többi megy magától, mint a karikacsapás. Nagyon tudatos szerző, a szövegeiben nincsenek esetlegességek, nem kell találgatni, mire gondolhatott. Mint a matematikában: ki kell jönnie a végeredménynek, és kész. Ezért aztán nem is nagyon szoktam zavarni a kérdéseimmel, ha van, amit nem tudok, többnyire magyarul nem tudom, amiben nem tudna segíteni. Az F-ben pl. volt egy alkatrésze az orgonának, amelyik sípolt. Magyar orgonaépítőket és –művészeket nyaggattam a megoldásért, nem a szerzőt. De legújabb könyvében, a Tyllben volt egy mondat, amelyet nem tudtam értelmezni, azzal megkerestem, és ki is cseréltük az igét, hogy értelmezhető legyen a mondat.
Idén ő volt a Könyvfesztivál díszvendége, te milyennek láttad őt és a Tyll könyvbemutatóját? Melyik könyvét szereted legjobban?
Nagyon vissza kell fognom magam, hogy vén fejjel ne adjam elő a rajongó tinilányt: lenyűgözően okos, művelt, tiszta fejű, jó gondolkodású, mindehhez elbűvölően kedves, jó humorú (hány ezer karakternyi rajongás fér bele egy ilyen interjúba?), a Tyll könyvbemutatója pedig életem legjobb, legizgalmasabb könyvbemutatója volt. Grecsó Krisztián, a kollégája lévén, elképesztően izgalmas szakmai, technikai kérdéseket tett fel neki, s ő szemlátomást jól érezte magát ebben a helyzetben.
Hogy én melyik könyvét szeretem a legjobban? Az első találkozásom vele az Én és Kaminski volt, remekmű, ehhez hozzájön a felfedezés öröme, aztán A világ fölmérését sokáig felülmúlhatatlannak gondoltam. De most a Tyllről úgy gondolom, hogy még annál is jobb. Szóval ezt a hármat szeretem a legjobban, ha muszáj kiválasztani egyet, akkor A világ fölmérését és a Tyllt. Ennél jobban nem tudom szűkíteni a kört.
Most min dolgozol és milyen terveid vannak?
Terveim nincsenek, még sosem sikerült befolyásolnom egy kiadót sem, hogy mit adjon ki, úgyhogy türelmesen várom, hogy mivel kínálnak meg legközelebb. Most fogunk elkezdeni egy nagy, közel 800 oldalas könyvet a férjemmel, Győri Lászlóval, ez lesz az első közös projektünk, ugyanis hamar kell elkészülnünk vele.
Nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút, sok élvezetes fordítani valót és további remek munkát kívánok!
Juhászné Hahn Zsuzsanna
