Idén a csapból is Hrabal folyik, de egyszer ennek is vége lesz, és akkor talán még bánni is fogjuk. Részben ennek a sorozatnak a végére tett ponton az A38-ason a szombati Hrabal habbal a hajón rendezvény.
Ladislav Michalek kiállítása
Hogy maga a rendezvény is egy hatalmas Hrabal kultusz-dömping volt, ahol a csapból is Hrabal idézetekkel teleírt knédliszeletek folytak, az inkább csak méltóképp tett pontot az egész sorozat végére. Hogy mi mindenből állt ez a sorozat, azt pedig nincs is kedvem részletezni, mert volt itt minden kiállítástól a közös sörözésen keresztül a Hrabal filmek vetítéséig, a szombati alkalom pedig egy nagy Hrabal kocsonyát csinált mindabból, ami Magyarországon elérhető, és Hrabal, és persze nyomokban Csehország darabkákat is tartalmaz.
Michal Cerny, a Cseh Centrum igazgatója, Szvoboda Róbert, Tomás Mazal, Vörös István
A program maga beszélgetésekkel kezdődött, minket főleg ez érdekelt, ennek egyik fő oka, hogy végre nyilvánosan is beszéltek a magyar bohemisták azokról a témákról, amikről eddig főleg egymást közt társalogtak. Az első beszélgetés résztvevői Tomás Mazal, Hrabal udvari monográfia írója, Szvoboda Róbert és Kocsis Péter, a magyar csehes szakma képviselői. A fél órás beszélgetés legnagyobb előnye az volt, hogy elhangzottak azok a dolgok Hrabalról, amiket a nagyközönség vagy nem, vagy csak alig-alig ismert. Mazal eléggé aláhúzta Schopenhauert és Lao-Cét is, mint fontos kútfőket Hrabal életművéhez, Kocsit Péter pedig inkább a cseh irónia Janus-arcúsága, összetettsége mellett érvelt.