„A hőskor.” Bevezető
Witold Gombrowicz a következőket jegyezte föl a lengyel nemzeti képzeletről Henryk Sienkiewicz hatásáról szóló esszéjében:
De hisz a lengyelek már évtizedek óta az üzleti bájt kultiválták, mindig valami más és magasabb érdek jegyében, így nincs mit csodálkoznunk, ha Mickiewicz, aki mindenek ellenére egy óriás volt, és alapvetően nem üzleties szellem, fokozatosan Sienkiewiczcsé változott, aki viszont már nyilvánvalóan arra törekedett, hogy mindenáron tessen. Először is ő akart olvasóinak tetszeni. Másodszor arra vágyott, hogy az egyik lengyel tessék a másiknak, és hogy a nemzet tessen minden lengyelnek. Harmadszor, azt szerette volna, hogy a nemzet tessen más nemzeteknek.
A folytatásban pedig:
Az általa favorizált „szépséget” mindenki ideális pizsamának használhatta, aki nem akart a maga rút meztelenségével szembenézni. […] S a hazafiság, ez a lengyel hazafiság, amely kezdetben oly fürge és könnyed volt, eredményeit tekintve viszont annál véresebb és hatalmasabb, az eszméletlenségig megrészegült a sienkiewiczi Lengyelországtól.
Úgy gondolom, ez az egyik legtalálóbb jellemzés a lengyel öntudat állapotáról, a két világháború közti évtizedekről és a II. világháború időszakáról. Jan Karski is minden bizonnyal ilyen volt 1944-ig, az év második feléig. Ekkor bukott el a varsói felkelés, a nyugati szövetségesek pedig végleg ejtették a lengyel ügyet. Nem ő volt az egyetlen, aki akkor riadt föl álmából, amelyben kivételesnek látta Lengyelország világtörténelmi küldetését, akárcsak a mi lengyel igazságainkat és erényeinket.
Negyven év telt el kemény egyetemi munkával az Egyesült Államokban, aztán megszületett az új Jan Karski, aki tanúja volt a történelem legbarbárabb korszakának, a holokausztnak. Olvassunk bele még egyszer Gombrowicz Napló-jába:
Könnyű rájönnünk, hogy e két fogalom – a nemzet és az Isten – nem egészen illik össze, mindenesetre nem alkalmasak rá, hogy felsorakoztassuk egyiket a másik mellett. Az Isten – erkölcsi abszolútum, a nemzet viszont meghatározott törekvésű, a létért közösen küzdő emberek csoportja… El kell hát döntenünk, erkölcsi érzékünk-e a legfőbb igazság számunkra, vagy e csoport érdekei.[i]
Karskinak pontosan az erkölcsi érzék volt legfőbb érve az igazság mellett.
A kiállítást megnyitja: Gabriel Hushegyi, a Szlovák Intézet igazgatója
Fedor Gabčan 1940. július 22-én született egy festői szlovák falucskában – Jókúton (Kúty). A háború után a megözvegyült édesapjával Révkomáromba (Komárno) költözött. A kassai ipari középiskolában szerzett érettségi után a pozsonyi Geodéziai Intézetben (Geodetický ústav v Bratislave) helyezkedett el, feladata a légifelvételek feldolgozása 
