Mi az az Afrika-vírus? Fertőzés, ami nem halálos. Nem Ebola. Minket nem a több ezer emberáldozatot követelő nemzetközi epidémia érdekel. Nem a halálról és világjárványról lesz szó, hanem arról a másik vírusról, amelynek valószínűleg minden Afrika-kutató, és minden valamirevaló világutazó is áldozatául esett már. Hiszen aki csak egyetlenegyszer is eljutott már a fekete kontinensre azt az idők végezetéig kísérteni fogja ez a vad, könyörtelen világ, amelyben mégis van valami ősi erő, csodálatos kiszámíthatatlanság, szépség és állandóság. Így volt ezzel Kazimierz Nowak is, ez a kisfizetésű hivatalnok, aki 1931-ben, a gazdasági világválság derekán, megélhetési gondokkal küszködve, meg persze egy jó adag kalandvágytól fűtve úgy döntött, hogy csakúgy szerényen, a maga módján, gyalogosan, csónakkal, biciklivel és teveháton keresztülszeli Tripolitól le egészen Fokvárosig a kontinenst egy poznani újság tudósítójaként.
Az Afrika-vírustól megfertőzött, elgyötört Nowak ötévnyi vándorlás után ezekkel a szavakkal búcsúzik a kontinenstől: „A visszatérésemet jutalomnak érzem ugyan, de börtönnek is, mely arra kényszerít, hogy úgy öltözzem, mint mások, azt egyem, amit a többiek. Újra falak közé szorítva kell élnem, és ahelyett, hogy az ég azúrját, vagy a csillagokkal bevetett mennybolt mélykékjét nézegetném, bámulhatom a plafont.”
A múlt századi lengyel utazó, Kazimierz Nowak leveleit és feljegyzéseit tartalmazó Kerékpárral és gyalog a fekete földrészen át című könyv magyar kiadásának szerkesztője, Dr. Tarrósy István a PTE BTK Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének adjunktusa a január 28–i könyvbemutató előtt adott interjút a Szláv Textusnak.
Mi az, ami ebben a könyvben különleges? Egy 1931-36 közötti Afrikát leíró dokumentum ma mennyiben segít közelebb kerüljünk a földrészhez? Milyen felfedezés ez a szakmának, és milyen élményt jelenthet az átlagolvasónak?
