2015-ben Budapest adott otthont a Womex világzenei expónak (The World Mucic Expo), melynek jó pár szláv résztvevője is volt. Szerkesztőségünk is abban a szerencsében részesült, hogy esténként ott lehetett a Müpában a showcase fesztiválon, és belehallgathattunk, ha nem is az összes, de néhány izgalmas produkcióba.
Meglehetősen – de a szó lehető legjobb értelmében – furcsa műsort láthattunk a lengyel Sutaritól. A három ifjú hölgy a zene és a színház „határáról” érkezik, 2012-ben debütáltak a Lengyel Rádió Új Hagyomány nevű népzenei fesztiválján, ahol második helyezést értek el, illetve a közönségdíjat is bezsebelhették. Azóta már lemezük is jelent meg WIANO címmel, melyet Lengyelországban és külföldön is a tavalyi év egyik legérdekesebb korongjának titulált a szakma. A lányok zenéjének különlegessége, hogy nem csak hangszereken, hanem gyakorlatilag bármin játszanak, az elektromos habverőtől kezdve a sajtreszelőig. Mindemellett a szövegeikre is érdemes odafigyelni (amelyek egyébként angolul is kivetítettek), mivel rendkívüli élvezettel, már-már kéjesen tudnak énekelni például szegény Jancsiról, akinek kitörték a lova lábát, csak hogy nehogy új szeretőt szerezzen magának.
Fotó:Csata Judit
KÖNYVBEMUTATÓ, VITA (CSEHÜL ÉS MAGYARUL)
Mindannyiunk nagy örömére a belarusz Szvetlana Alekszijevicsnek ítélték oda idén az irodalmi Nobel-díjat. A KönyvesBlog mintha csak előre megérezte volna ezt, és remek interjút készített az írónővel, mi is ezt ajánljuk most az olvasó figyelmébe, és persze szeretettel gratulálunk!