NATHAN
Rywka miatt jött vissza Amerikából. Azt mondta, négy éven keresztül minden nap a lányra gondolt, végül aztán megvette a visszafelé szóló hajójegyet. Arról nem beszélt, hogy egy vasa sem volt, amikor visszajött, és még a jegyre is a bátyjától kellett kölcsönkérnie a pénzt. Viszont állandóan előszeretettel kevert a beszédébe amerikai szavakat, amiket a családban nem értett senki.
Amerikából egy rézcsatos bőrövet hozott. Bátyja búcsúajándékát a hazaútra. A New York-i kikötőben összeölelkeztek, és többé nem látták egymást. Az öv lyukainak elhasználtságából nyomon követhő volt, hogyan változott az alakja az évek során. Nathan maga sem hitte el, hogy régen milyen vékony volt.
Akárcsak apja és nagyapja, szemre birkózónak látszott. Öreg birkózónak. Válla széles, nyaka alig látható, mellkasa előredülledt, mint a kakasé. Büszke volt rá, hogy a városban „Boss”-ként emlegetik.
Ha az utcán megkérdezték tőle, mi újság, azt felelte:
– A helyzet jó, de nem reménytelen. Megpöccintette a kalapját, és továbbment.
Pár havonta jött levél New Yorkból. Ben azt írta, egyelőre, sajnos, el kell halasztania tarnówi utazását. Most nem hagyhatja ott a papírboltot. Kezdődik a tanév, és túl sok a megrendelés. El kell bocsátania egy megbízhatatlan női alkalmazottját, és még nem talált a helyére újat, aki becsületes. Nemsokára itt a karácsony, a keresztények ünnepe, az ajándékozás ideje, és nálunk nem csak zsidók vásárolnak! A felesége megint megbetegedett. Válság tört ki, ha most itt hagyná a boltot, nem volna miért visszajönnie Amerikába. De hazavágyik, és azt tervezi, jövőre. Már alig várja, hogy megismerhesse Rywkát, a fiait meg a lányait.
Szülőként ti tudjátok a legjobban, mire van szükségük, úgyhogy vegyétek meg a nevemben.
A céges papírra írott (BEN STRAMER GENERAL MERCHANDISE, 33 Grand St, NY) és háromba hajtogatott levélbe zöld bankókat csúsztatott.
Azonkívül vékony lila papírral körül is hajtogatta, hogy ne lássék, mi van benne. A papírtól minden alkalommal elszíneződtek a bankjegyek, a borítékból kikerülve zöldeslilák lettek, Rywka pedig kénytelen volt őket óvatosan átmosni, majd a konyhai tűzhely fölött megszárítani.
Nathan csak a borítékon lévő amerikai bélyegeket adta oda a gyerekeknek. A dollárokat eltette.
– Folyton dolgozok, nincs hát időm pénzt keresni – magyarázkodott a feleségének.
És várt. Várt, várt, várt. Hogy akadjon egy jó üzlet. Olyan üzlet, amely megváltoztatja a Stramer család életét. Kiemeli őket a Goldhammer utca legvégén lévő apró konyhás, egyszobás földszinti lakásból, és felviszi a családot jó magasra, csak a legfelső emeleten rakja le őket valamelyik ólomüveg allakú lépcsőházas bérházban, elegáns lengyel-zsidó kerületben, lehetőleg Tarnów büszkesége, a villamos megállójához közel. Tágas, sokszobás, magas lakásban, ahol van vécé meg folyóvizes fürdőszoba, van villany, és virágok díszlenek a balkonon.
