2013-ban volt Barbara Toporska lengyel író, publicista születésének századik évfordulója. Ebből az alkalomból jelent meg a Nagyvilág című irodalmi folyóirat legfrissebb, tematikus száma Nina Karsov és Pálfalvi Lajos összeállításában.
A számot bemutatják:
Pálfalvi Lajos - műfordító, polonista
Wacław Lewandowski - polonista, a toruni Mikołaj Kopernik Egyetem (UMK) professzora
Időpont: 2014. február 6. (csütörtök), 18.00
Helyszín: Lengyel Intézet (1065 Budapest, Nagymező utca 15.)
Íme egy kis ízelítő Barbara Toporska egyik írásából.
Zsivago - a kor tanúja
A modern költészet és regény ügyében
Paszternak jobb költő, mint drámaíró. De a modern költészet annyira exkluzív, nehéz, hogy ne mondjam, költőietlen, száraz, olyan, mint a fejtörő, és oly könnyű epigonizmussal vádolni mindazt, ami megőrzi a rímet és a ritmust, a logikát és a grammatikát, hogy a laikus szinte csak a prózája alapján tudja megítélni a kortárs költőt. Biztos megorrol rám Jerzy S. Sito úr, mégis az az érzésem, hogy a költészetet úgy kellene kezelnünk, mint az atomfizikát, már csak azért is, mert a legbonyolultabb fizikai képletek is ellenőrizhetők, és az ember akkor is hihet az atomreaktorban, ha nem érti Einstein elméletét, azt viszont nehéz elhinni, hogy egy goromba vers jó, mert emlékeztet kicsit Eliotra, kicsit Shapiróra meg egy kicsit a vilnai hirdetésekre, amelyeket rajzszögekkel tűztek a fákra:
Alapjában véve nem tudni, hogyan, azaz elsősorban mikor kell tapsolni: ezt a műsorfüzetben nem tüntették fel, pedig egyébként majd szétvetik a felesleges, mondhatni hiábavaló információk, így hát e felháborító hanyagság helyhiánnyal semmiképp nem magyarázható. Valamilyen kifürkészhetetlen okból a legfontosabbat, mármint, hogy miképp is tapsoljunk, képtelenek voltak beleírni a programba, mintha – az akárhogy is nézzük – vidéki városkánkat érintő égbekiáltó sérelem, arcpirító szégyen, becsületen esett folt lenne, ha a francia és olasz szavak tövises indái között felbukkanna egy ilyen egyszerű, hasznos útmutató is.
Időpont: 2014. január 28. (kedd), 18.00