2014. február 15-én a Szláv TeXtus első születésnapja alkalmából kvízestet rendeztünk. Reméljük, a résztvevők jól érezték magukat, és érdekes ismeretekkel is bővítették tudásukat a szláv nemzetek irodalmáról, kultúrájáról, sportjáról, országaik földrajzáról. Mi remekül szórakoztunk! Köszönjük mindenkinek, aki eljött!!
Február 15-én, szombaton, a Goran Bregović Wedding And Funeral Band ad koncertet a Művészetek Palotájában.
Goran Bregovićnak minden oka megvan arra, hogy a cigányokra emelje pezsgőspoharát, hiszen karrierje elválaszthatatlan a hagyományuktól. A filmrendező Emir Kusturicával dolgozva fordult a Balkán cigány zenéje felé, és már első közös munkájuk, a Cigányok ideje az egekbe emelte ázsióját. Amit elért, annál többről zeneszerző ritkán álmodik: ma már világszerte a Balkán himnuszaiként terjednek Djurdjevdan és Mesecina című dalai. Ezek nélkül nehéz elképzelni Bregović-koncertet, de szerencsére nem is kell, hiszen legújabb darabjai mellett örökzöldjei is sorra kerülnek. Ihatunk rá bátran előre!
Időpont: 2014. február 15. 19:30
Helyszín: Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Forrás, fotó, bővebb infó: www.mupa.hu
Múlt héten igencsak érdekes, figyelemfelkeltő, némiképpen provokatív, de mindenekelőtt rendkívül bátor kiállítás nyílt a Ludwig Múzeumban, csak ajánlani tudjuk. Három művész, illetve művészcsoport - egy horvát, egy ukrán és egy orosz - munkái tekinthetők meg, mindegyikük témája a rendszerváltásra való reflektálás, azonban az eszközhasználat teljesen eltérő. Josip Vaništa újságkivágásokkal, és azok egymás mellé illesztésével operál, Oleg Kulik "erős, ütős" performanszokat hoz, míg az Blue noses csoport vázlatokat, rögtönzéseket, gageket vesz videóra.
Josip Vaništa a horvát neoavantgarde művészet doyenje, a híres Gorgona művészcsoport alapítója. Itt bemutatott kollázsaiban a horvát társadalom változásait követi napló-szerűen a jugoszláv háborúk kezdetétől a harmadik évezred elejéig.
Oleg Kulik az 1990-es években lett világszerte ismert. Radikális akciói – amelyekben a művész mint kutya jelent meg – hatalmas érdeklődést keltettek Nyugaton; akcióit és performanszait erőteljes, az orosz társadalomra és kortárs művészet intézményrendszerére irányuló kritikaként értékelték.
A Blue Noses csoport művei az orosz abszurd hagyományába illeszkednek. Műveik viccek, vázlatok, rögtönzések, melyet videóra rögzítenek, és amelyekben a mindenkori esendő "kisember" jelenik meg.
A kiállítás a Ludwig Múzeum és az Avantgárd Művészeti Kutatóintézet együttműködésében valósul meg, Petar Ćuković montenegrói művészeti kritikus kurátorsága alatt.
Az alábbi interjút a Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központtól kaptuk, amely szélesebb közönség felé nyitás jegyében szervezi idei rendezvényeit. Programkínálatukban ugyanúgy helyet kapnak a színházi előadások, a szerb játékfilm vetítések, a fotó- és képzőművészeti kiállítások, mint a világzenei, vagy folklór estek. Gyurity Milán, a Szerb Kulturális Központ igazgatója szerint céljuk, hogy az események által betekintést nyújtsanak a magyarországi szerbek mindennapjaiba, hagyományaiba, és hidat képezve a magyar és a szerb kultúra között, valódi közösséget építsenek.
Milyen céllal alakult meg annak idején a Szerb Kulturális Központ? Hogyan nőtte ki magát?
A 2003-ban alapított Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ hatalmas fejlődésen ment keresztül több mint tízéves működése során: eleinte az intézmény nem foglalkozott programszervezéssel, csupán a magyarországi szerb közösség által helyi szinten megrendezett programoknak biztosított pénzügyi hátteret, azzal viszont, hogy saját helyiséget kapott, kezdetét vehette a szervező tevékenység is. 2012 februárja óta a Nagymező utca 49-ben napi szintű, rendes nyitvatartással, a világhírű szerb vendéglátás jegyében várjuk a látogatókat egy jó kávéra, vagy beszélgetésre, közben pedig az időszakos kiállításainkat is megtekinthetik. Azon kívül pedig hétköznap esténként és hétvégente tematikus programokat, eseményeket szervezünk.
A magyarországi szerbek kultúrájának és hagyományainak bemuatatása mellett a kezdetektől fogva arra törekedtünk, hogy helyet biztosítsunk a szerb kortárs művészet képviselőinek is. A cél mindenképp az építkezés, a jövő generációjának kulturális nevelése, így programjaink nagy részével a fiatalokat és a gyermekeket is megszólítjuk – rajtuk áll ugyanis ennek a közösségnek a jövője.
Nemrég nyílt a lengyel Justyna Jakobówska "villámkiállítása" a Massolit Könyvesboltban, mely még két napig, február 13-ig tekinthető meg.
Justyna Jakobówska Csupa finomság (Same smaczki) című kiállítása ételábrázolások gyűjt össze. A művésznő környezete inspirálta a rajzokat és a festményeket: A színek, az ízek, a budapesti piacokon kínált húsok és zöldségek alakja.
Justyna Jakobówska 1984-ben született, a łódzi Képzőművészeti Akadémián végzett vizuális művészet szakon. Rajzol, fest, installációkat készít. Kurátorként is dolgozik, 2009 óta szervezője a "Jóság és Szépség" kurátori projektnek.
Bővebb infó, fotó: http://
https://www.facebook.com/events/1420986871474590/
Helyszín: Massolit Books&Cafe (1072 Budapest, Nagy Diófa utca 30.)
„A határőr, fején csatornafedélre emlékeztető sapkával, az útlevelemet vizslatta.
– Łukasz Ponczyński – olvasta fel.
– Hát ja – mondtam – mit lehet tenni.
– Kábítószered nincs? – kérdezte furán akcentus nélküli lengyelséggel, és ez az akcentushiány nem illett az idomtalan egyenruhájához, ehhez a biciklikerék átmérőjű sapkához és a rajta díszelgő háromágú szigonyhoz sem, mert a szigony az osztrák sapkára illik, nem pedig erre a szovjet gyúródeszkára.
– Mim? – kérdeztem a sapkát bámulva. – Kábítószer? Az meg mi?
Egy pillanatra elmosolyodott, és ezzel a mosollyal Eugeniusz Bodora emlékeztetett a háború előtti plakátokról. Lepecsételte az útlevelemet. – És Ukrajnába minek? – kérdezte még Bodo.
– Az ősök csontjait csókolgatni – válaszoltam, bár nem kifejezetten voltak őseim Ukrajnában. A határőr felnevetett.
– Menj – mondta, és felém csúsztatta az útlevelet a málló politúrozású pulton – csókolgasd.”
Így kezdődik a könyv, amiért Ziemowit Szczerek idén megkapta az egyik legfontosabb lengyel kulturális elismerést, a Paszport Politykit. A zsűri indoklása szerint: „frappáns és remekül megírt könyvéért, mely megmutatja, hogy semmilyen utazás, főleg ha Keleti irányú, nem lehet ártatlan”. A Polityka hetilap 1993 óta minden évben kiosztja díjait hat kategóriában (melyekhez 2002-ben még egy járult). Ebben az évben lemondtak a tavaly bevetett SMS-es közönségszavazásról, és kategóriánként három jelölt közül – akiket különböző kritikusok állítottak – a Politika újságírói választották ki a nyerteseket.
A Szláv TeXtus szerkesztői idén is elkészítették a tavaly, vagyis 2013-ban megjelent, szláv szerzők tollából született, Magyarországon megjelent szépirodalmi művek listáját.
Arányaiban nem tapasztalható nagyobb különbség 2012-höz képest, sőt a "sorrend" tekintetében is igen hasonló helyen végeztek az egyes nyelvek. A legszembetűnőbb különbség talán, hogy noha most is orosz és lengyel könyvből jelent meg a legtöbb, az orosz művek a tavalyihoz képest megkétszereződtek, míg a lengyel megjelenések száma stagnál. Újdonság tovább, hogy ezúttal figyelembe vettük az újra kiadott tételeket is, illetve található a gyűjtésben néhány elektronikusan megjelent dokumentum, amelyek, bár szláv szerzőtől származnak, nem feltétlenül az adott nyelvből fordították őket. A gyűjtés megfelelő eszközök és idő hiányában valószínűleg idén sem teljes.
Franz Kafka és Bruno Schulz, az Álmok Köztársaságának díszpolgárai, képesek voltak az álombéli eufóriákat és rémálmokat olyan pontossággal leírni, mintha közönséges tények volnának, tudatában voltak annak, hogy sikereink és bukásaink félúton találkoznak, a hétköznapok nemes vagy romos külsője alatt. Tud persze erről minden művész és író, de nem mindegyiknek van meg a tehetsége a figyelemre és képzelőerőre, hogy megmutassa nekünk a lélektani dinamikát, az együttélés mechanizmusait, a műszaki találmányokat, étvágyunkat, és mindenekelőtt érdeklődésünket a hatalom és titkai iránt. A hatalom mindig elrejti előlünk totalitásra való törekvését, magasabb szintjein az absztrakcióra alapozva, alacsonyabb szinten pedig számító módon a megvetésre és bestialitásra építve. A civilizáció érvényes normáinak megszűnése mindig fenyeget minket, de ez a fenyegetés ritkán olyan drasztikus, mint azokban az időkben, amelyeknek látnoka ez a két író volt.
Franz Kafka (1883-1924) és Bruno Schulz (1892-1942) asszimilálódott zsidó családokba születtek, amelyekből nem volt hiány az osztrák-magyar Kákániában, Kafka módos németnyelvű családba Prágában, Schulz a szerényebb Drohobyczban. Kafka nyelvezete, amelyet hűvös fegyelméért csodálnak, a Pragerdeutsch alapjain nyugszik, ezen a választékos poszt-klasszikus németségen, amelyet a művelt zsidó elit használt. Egy nemzetközi biztosítótársaság alkalmazottjaként Kafka jól ismerte a modern bürokráciát, amely a hatékonyság és profit kapitalista elveit követve, morális űrben működött, előkészítve a terepet a totalitariánus államnak. Schulz Európa lealacsonyodását más perspektívából és más nyelven követte nyomon. Prózája az irodalmi avantgárdhoz tartozott, de nyelve galíciai lengyel volt, amely Ausztria hivatali németségének hatása alatt formálódott; hajlamos a túlzásokra, komplikált mondatszerkezetekre, komikus latinizmusokra. De Schulz nyelvéből más tradíciók is kihallatszanak: a fiatallengyel versek, zsidó viccek, hászid mesék, az ukrán nyelv éneklő dallama. A határvidék és provincia író-művésze, aki tanítói munkájának rosszul fizetett, de Kafka hivatali állásánál szabadabb pozíciójából nem csak a maga kis világát figyelte meg, de a természetet, a kozmoszt. Ez a költőiség lehetővé tehette volna számára, hogy elhomályosítsa a kor képét, de nem így történt. Ugyanolyan éles szemmel írta le azt, mint Kafka.
Immár egy éve, hogy útjára indítottuk a Szláv TeXtust, azzal a céllal, hogy közelebb hozzuk a magyar közönséghez a szláv kultúrákat, irodalmakat; bízunk benne, hogy valamelyest sikerült is. Egyéves fennállásunkat szeretnénk kollégáinkkal, barátainkkal, partnereinkkel együtt megünnepelni, örülnénk, ha együtt vághatnánk fel születésnapi tortánkat a Farm Bárban.
Az ünneplést egy kvízesttel is egybekötjük, már most érdemes elkezdeni utánajárni, hogy ki írta Tatjana levelét, melyik ország Rumcájsz hazája, vagy, hogy például mely szláv nyelvet érintő cikkből van a legtöbb a Szláv TeXtuson. A győztesekre izgalmas nyeremények várnak! A Farm legénysége pedig cseh sörökkel, Żubrówkával, orosz vodkákkal és ezekből készült különlegességekkel vár mindenkit! Természetesen mindenkit szeretettel látunk, akkor is, ha nem szeretne játszani.
A kvízre három-hat fős csapatokban lehet jelentkezni a szlavtextus@gmail.com e-mail címen, Facebook oldalunkon, valamint a helyszínen.
Helyszín: Farm (Budapest, VI. kerület Ó utca 14.)
Időpont: 2014. február 15. (szombat) 19.00
A Bátor Tábor elképzelhetetlen lenne a lelkes, segítőkész, energikus önkéntesek nélkül. Ilyenkor, év elején keressük azokat a cimborákat, akik megvalósítják a turnusokban a tábor és az élményterápia lényegét: segítik a gyerekeket, hogy átléphessék vélt vagy akár valós korlátaikat is, hogy ezáltal megerősödjön önmagukba vetett hitük. Az önkéntesek sokféle feladatkört töltenek be, ezekből az egyik, a tolmács cimbora.
A nemzetközi táborokban a kommunikációt lengyel, szlovák vagy cseh és magyar nyelven is tudó tolmács önkéntesek segítik. Ők nem professzionális tolmácsok, hanem olyan önkéntesek, akik jól beszélnek a fenti nyelvek valamelyikén, és a foglalkozásokon segítik a programtartó munkáját azzal, hogy gyerekek saját nyelvére fordítják az izgalmas eseményeket.
A tolmács cimborák a nappali és esti programokon tolmácsolnak, valamint részt vesznek a gyerekek mindennapjaiban: segítenek az étkezéseknél, reggel és este a házakban, illetve a szabadidőben is. Körülbelül három gyerekre jut egy tolmács cimbora, ami nemcsak a táborozóknak, hanem az önkénteseknek is nagy biztonságot jelent, hiszen nem egyedül kell megoldaniuk minden tolmácsolási helyzetet.
És hogy milyen egy tolmács cimbi mindennapja a táborban? Vica mesél:
Főszerkesztő: Németh Orsolya
Szerkesztők:Borsi Klaudia,D.Á., Gajdos Nárcisz, Hanzelik Gábor, Máté András, Süpek Nóra, Vas Viktória
Grafika: Felvidéki Miklós
© Szláv TeXtus 2013-2023. Minden jog fenntartva. Az oldalon található összes tartalom a szerzők, az oldal vagy a kiadók tulajdonát képezi, mindennemű nyomtatott vagy elektronikus, részleges vagy teljes közlésük csak a fent említettek engedélyével lehetséges.
Elérhetőség: szlavtextus@gmail.com
