„A félelem rossz, üldöz, foglyul ejt, de lehetővé teszi a túlélést. De van-e olyan formája a félelemnek, amelynek köszönhetően emberként élünk túl". Ebben a két mondatban benne rejlik az egész regény lényege. Félni vagy nem lenni – ez a kérdés. Bronisław Wildstein regénye lehetőséget ad a 20. századi történelem alapvető kérdésének körbejárására. A könyvnek gyakorlatilag minden szereplője más választ ad a maga korában, a maga helyzetében, hiszen látjuk az egész 20. századot, látunk minden ideológiát, minden jellemző gondolkodásmódot, és mi magunk is mellé képzelhetjük magunkat vagy szüleinket és nagyszüleinket.
A regényt olvasva azon gondolkodtam, vajon történelmi vagy családregényt tartok a kezemben. Vagy esetleg a kettőt egyben. De a válasz egyértelmű: történelmi regényt. Nem egy család életét látjuk magunk előtt, hanem egy család sorsát. És ez esteben ez komoly különbség. A generációkat nem a személyesség, hanem a történelem tartja össze: a család története a fontos történelmi események körül zajlik (zsidóüldözés, második világháború, pápalátogatás, Szolidaritás, rendszerváltás), nincs meg a saját mikroklímája. A valódi konfliktusok csak politikaiak lehetnek, a családtagok közti kapcsolat elég egysíkú. A családon belüli politikai (történelmi) konfliktusok viszont részletesek, alaposan kidolgozza őket Wildstein, személyessé és élővé teszik az elmúlt száz évet. A Brok család generációkon átívelő története a történelem bemutatására szolgál: a 20. század minden színe, minden gondolata fellelhető köztük, minden szereplő egy-egy világnézetet, egy jellemző attitűdöt képvisel.
Ha időrendi sorrendben nézzük a családtagokat, a történelmi palettán megjelenik a mélyen hívő, vallásos zsidó, Baruch Brok, akit kegyetlenül megölnek egy pogromban a feleségével és két gyerekével együtt. (A másik három gyereket, a három fiút az anya kiviszi az erdőbe, ezért ők megmenekülnek.) Megjelenik a sikeres kereskedő, a vallásától eltávolodott Abram Brok, ő neveli fel a három fiút. A három fiú különböző utakat választ. Jakub, a legidősebb, nagybátyja kegyetlenségei ellen fellázadva, gyűlölve azt, hogy kereskedőként kihasználja a szegényeket, kommunista lesz, nem is akármilyen. Belép a Csekába, úgy építi a kommunizmust ideológiákon és holttesteken keresztül. Józef a filozófiát választja, Berlinbe kerül a legnagyobb gondolkodók mellé. Adam, a legkisebb pedig orvos, azon belül pszichiáter lesz. Eljut Freudhoz, tanul nála, bevonzzák az új eszmék. Az ő fia Baruch, akit Benedyktnek hívat a háború után. Benedykt életét áthatja a félelem: a háborút végig egy szekrényben töltötte, öt éves korában találkozott először a háborúból hazatérő apjával, az anyja Ausczwitz-ban veszett el. Ez a félelem nem szűnik meg a kommunista diktatúrában sem, és ez nem marad következmény nélkül. Megjelenik az ő ellentéteként a felesége, Zuzanna, aki igazi lengyel, hagyományaihoz hűen lázad a kommunizmus ellen, a Szolidartiás aktív tagja. Látjuk Zuzanna testvérét, akit megölnek a Szolidaritásban végzett tevékenységéért. És végül megjelenik a 21. század embere, a fiatal Adam Brok, a sikeres üzletember, Benedykt és Zuzanna fia, aki minden terhet magán hordozva csinál karriert először Amerikában, majd otthon, Lengyelországban.
A regény terjedelme nem csak arra ad lehetőséget, hogy lássunk egymástól rendkívül eltérő nézőpontokat, hanem arra is, hogy nagy ívben követhessük végig az asszimilációt mint a 20. század történetének egy jellemző elemét. Az első Baruch Brok olyannyira vallásos zsidó, hogy a környékből hozzá járnak az emberek gyógyulásért, mindenki békéjéről és nyugalmáról ismeri. Az ő fia, az idősebb Adam Brok, aki ugyan maga nem vallásos már, de még zsidó nőt vesz feleségül, és a fiát Baruchnak nevezi el. A háború után viszont ő nevezi át a fiát Benedyktre, hogy ne hozzon rá bajt a származása. Baruch-Benedykt már annyira sem kapcsolódik a zsidósághoz, mint az apja, de nem tud kapcsolódni máshoz sem. Ha a felesége és a fia misére mennek, ő kimenti magát, hiszen ő nem katolikus. Adam Broknál már ez sincs meg, ő már egyértelműen lengyel. Ha felnőttként nem is vallásos katolikus, zsidónak már egyáltalán nem mondható.
A regény legizgalmasabb probléma felvetése, hogy mit okoz egy családban a politika, a történelem. Erre a problémára épül fel Zuzanna és Benedykt kapcsolata. A legegyszerűbben úgy fogalmazhatjuk meg a konfliktus magját, hogy az egyikük behódol a hatalomnak és karriert csinál, a másikuk viszont nem, sőt ellenálló lesz belőle. Ez okozza köztük az állandó nézeteltéréseket. Zuzanna haragszik, hogy Benedykt nem olyan kardos ellenálló, mint ő, hogy belép a pártba, hogy „őket” szolgálja. Benedykt pedig nem tudja megértetni Zuzannával, hogy a lázadás nem segít mindig, előfordul, hogy többet tud elérni az ember, ha benn marad a rendszerben. A feszültség, a kirobbanó viták, a meg nem értettség nem szűnik. Közben cipelik magukban a titkaikat, Benedykt az állandó rettegést és azt, hogy besúgó, Zuzanna a keserűséget és a meg nem bocsátást. Végül a történelemnek ezen az egzisztenciális kérdésén szétesik a család.
Olyannyira ez a regény központi kérdése, hogy ehhez vezet minden történeti szál, minden korábbi esemény azt szolgálja, hogy ezt az ellentétet megértsük. Benedykt egész múltja (beleértve a szüleit és a nagyszüleit pogrommal, Auschwitz-cal, háborúval) arra mutat, hogy be fog hódolni, és Zuzanna háttere (Varsói felkelés, háború, az apja börtönévei) azt mutatja, hogy ellenálló lesz belőle. A fiatalabb Adam Brok életében pedig azt látjuk, mivé lesz ennek a politikai konfliktusnak a szülöttje. Látjuk, ahogy a rendszerváltás megtagadja, és így megtöri az érte harcoló Zuzannát, látjuk, hogy Benedykt karrierje viszont nem törik meg a kommunizmus összeomlása után sem, és látjuk, hogy Adam sem menekülhet ezek elől, és mindig utoléri őt a szülei múltja.
Bár a generációkat nagy egészben a történelem tartja össze, hatnak egymásra személyesen is. Ezt hivatott érzékeltetni két lényeges rész: az idősebb Adam Brok és a bátyja, Jakub élettörténete. Bár mindkét szereplő megérdemelne egy-egy külön fejezetet, életének külön tárgyalását, az egyikük élete Zuzanna, a másikuk a fiatalabb Adam történetébe lett bevágva. Azzal érzékelteti Wildstein, hogy milyen fontos volt Zuzannának az apósa története, amit a kórházi ágyon hallgatott végig, és milyen sorsfordító volt a fiatal Adamnak nagybátyja kegyetlen története, hogy az életük részeként tárja elénk. De az az igazság, hogy az idősebb Adam Brok és Jakub nézőpontja eléggé erőltetett Zuzanna és a fiatalabb Adam nézőpontjában.
A két nagy rész (Zuzanna és Adam) a múltat és a jelent, vagy a jelent és a jövőt jeleníti meg attól függően, hogy ki olvassa. A fiatalabbaknak Adam a jelen, az idősebbeknek Zuzanna. Ez a felosztás lehetőséget ad arra, hogy néhány dolgot két szempontból lássunk. Látjuk például a családi konfliktust házastársi szemmel és gyerek szemmel. Érdekes volt látni, ahogy egy mellékszereplő, Bruno Klein lakását máshogy írja le Zuzanna és Adam. Adam csodálja a házigazdát, ezért a lakásában uralkodó rendetlenséget nagyszerűnek látja. Zuzanna kritikus Kleinnal, ezért az ő szempontjából a rendetlenség nem valódi rendetlenség, sokkal inkább hatásvadász kompozíció. De emellett lehetőség van a férfias-nőies elemek kidomborítására is: Zuzannánál a kapcsolatok a fontosak, a házasság, az unokatestvére, aki börtönbe kerül, a testvére, akit meggyilkolnak, Adam esetében az elméleteken és a munkán van a hangsúly.
A terjedelembe sok helyzet leírása fér bele, mégis érződik a sietség a cselekményen: minden fontos történelmi mozzanatot meg kell jeleníteni a család életében. A történelemet messzemenőkig lehet aprózni, és képtelenség mindent összefoglalni benne. Wildstein nagy ívet jár be, és a nagy ív mellett sok mellékszál is megjelenik a testvérek, unokatestvérek személyében. De ahogy nem lehet egy emberi életet sem összefoglalni teljes pontossággal, úgy a történelmet még kevésbé.
Bronisław Wildstein regénye bevonz: leköti a figyelmet, és mindig ad gondolkodni valót, állandóan történik valami; és ha ez nem lenne elég, az ember még örül is mellette, hogy szerencsére még sok van hátra, még sokáig lehet olvasni. Megteremti a különböző korok hangulatát, betekintést ad alapvető konfliktusokba, és nem mellesleg kibontakozik a szemünk előtt az elmúlt kicsit több mint száz év története tragédiáival és örömeivel együtt. Ezen felül pedig mindenki elgondolkodhat saját maga is, hogy hogyan hatja át, áthatja-e az életét félelem és a történelem.
Szesztay Anna
Bronisław Wildstein: A velünk élő múlt, Rézbong Kiadó, 2019., ford.: Németh Orsolya, 449 oldal, 3400 Ft