Bolek Polívkának van három lánya és egy bakancslistája, csak sajnos ez utóbbiról éppen az utolsó tételt nem sikerül teljesítenie halála előtt. A lányok annyiban ráfaragtak, hogy az öregük egy maraton teljesítését hagyta rájuk. Ilyen cseh filmek is vannak. Ahogy legutóbb írtam, kell egy családi-baráti alapbeállítás, kell egy kezdőlöket, ami egy vagy több szereplőt elindít egy másik irányba, aztán végül be kell mutatnia némi bonyodalommal, hogy merre tart az a másik irány, végül levonni a tanulságot.
A Nők, ha futnak film ötlete valószínűleg úgy jöhetett az alkotóknak, hogy nőket láttak futni a parkban. Ilyet szerencsére egyre többet látni, egyre több olyan ember is elmegy futni, akiről nem gondoltuk volna, és némi kitartással komoly változásokat érnek el az életükben. Ha tegnap azt írtam, hogy a közéletben lejátszódó folyamatok sokszor odáig fajulnak, hogy az is elképzelhető lesz, hogy fegyverrel kell rendet tenni, és erről már film is szól, akkor a futás legyen ennek az ellentéte. Futni nem biztos, hogy mindenkinek egyformán egészséges, ezt testalkat válogatja, de mint a testmozgás szimbóluma üdvös és szép dolog. Filmet rendezni, amiben megünnepeljük azokat a fiatal felnőtteket és felnőtteket, és idősebbeket, akik mozogni kezdenek, ez egyenesen dicséretes. Forman ennyiben tévedett, ennyire tág értelemben lehet a filmnek morális, vagy bármilyen üzenete, lehetnek hősök azok, akik tesznek valamit magukért és másokért, és nincs abban semmi rossz vagy betegesen diktatórikus, ha esetleg ezt mint dicséretes tevékenységet megmutatjuk. A Nők, ha futnak című cseh filmnek tegyük fel, hogy van morálja, és ha van neki, akkor az, hogy sok zsákutcába jutott sorson segíthet, ha az elszenvedője csak egy picit is változtat a mindennapi rutinján.
Ha a morál kényes kérdését letudtuk, rá is térhetünk a film cselekményére, azaz mi történik a három lánnyal és anyjukkal, miután ez utóbbi rábeszéli őket, hogy három hónap felkészülést követően fussanak le egy maratont. Egyébként nagyjából elég felvázolni, hogy a lányok milyen alaphelyzetből indulnak, hogy lássuk, hogy hova tudnak a futóedzésekkel eljutni. Az egyik lány, Marcela (Tereza Kostková) boldog családi életet él, van három fia és a három gyerek apja (Ondřej Vetchý), aki nem a férje, mert még elvenni sem tudta, ráadásul gyereknevelésből is eléggé gyenge, mivel alig viselkedik jobban, mint a fiai. A második lány Bára (Veronika Kubárová), egy képzőművésszel él boldog kapcsolatban, csak ő gyereket akarna, a képzőművész pedig egy másik kapcsolatot. A harmadik lány, Kačka (Jenovéfa Boková) pedig a saját főnökével él furcsa kapcsolatban, amelynek az a motorja, hogy ő még elhiszi az idősebb és gazdagabb pasinak azt a tíz éve lejárt dumát, hogy majd miatta elválik a feleségétől. Ennyiből nyilvánvaló, hogy a futáson keresztül miféle felismerésekre kell jutnia a lányoknak, tehát ezt nem is részletezném. Maradjunk annyiban, hogy a bonyodalom itt még nem is kezdődött el, és a bonyodalom túlsó végén happy end van.
A Nők, ha futnak nem akarja megváltani a világot, csak meg akarja mutatni, hogy a cseh forgatókönyvírók milyen teljesítményre képesek akkor, ha nem is nagyon erőltetik meg magukat, és van egy alapötletük (Nők futnak, ugyebár). Aztán a kész anyagot odaadják néhány cseh színésznek, és láss csodát, elkészült egy olyan film, ami mindenekelőtt a női közönséget fogja jobban érdekelni, de amin egyébként nincsen semmi kivetnivaló. Romantikus film tehát a Nők, ha futnak? A válasz erre, hogy naná, de nem teljesen bugyuta. Nem izmos kertészek melegednek össze elhanyagolt szépasszonyokkal, hanem valódi embereknek vannak valódi-szerű problémái, amiket ilyen vagy olyan módon rendeznek. Ezért ezzel a filmmel meg vagyok lőve: nem tudok túl sok jót mondani róla, mert kedves történet, amit meg lehet érteni, át lehet érezni, de elmesélni elég béna volna. Rosszat ellenben szerintem nem is lehet mondani, hiszen egy adott zsáneren belül teljesít nagyon jól.
Hanzelik Gábor
Nők, ha futnak, Toldi mozi, február 23., vasárnap, 19:00
