A kosárlabda amerikai sportág. Van ligájuk, van pénzük, vannak játékosaik, ez természetes. Ez nagyjából mindig így volt. A sportág történetében volt a Csehszlovákoknak is egy pár pillanatig tartó mellékszerepük. Erről rendeztek most filmet.
Azt kell mondanom, hogy tényleg erről, vagy ez benne az újdonság. Az elárult arany egyébként nem is annyira a kosárlabdáról szól, de amiről valójában szó van benne, arról a csehek az utóbbi időben rendeztek már nem egy filmet. Mivel mit ad Isten, a Csehszlovák kosárlabda éppen akkor volt a zenitjén, amikor végigdózerolta az országot előbb a Harmadik Birodalom, aztán a szovjet agyrém. Egyértelmű, hogy Az elárult arany is inkább erről szól.
Mivel ezt a nagyjából 10 évet bemutatni egy csapat történetén keresztül rettenetesen hosszadalmas volna, ezért Az elárult arany sem veszteget igazán sok időt a második világháborúra, sem az első köztársaság utolsó éveire, a cseh történelem ezen fejezetei csak felvezetésnek szolgálnak a film történetében, ami a Genfi és a Párizsi Európabajnokságokra koncentrál. És persze a londoni Olimpiára, de ott Csehszlovákia nem döntőzött, így nem is kap akkora hangsúlyt, mint amennyit sportolói szempontból kellene. De mondom: Az elárult arany nem a sportról szól. A sport csak ürügy, de annak kiváló, ha a csehszlovák társadalmat akarjuk felboncolni az ötvenes évek elején. És nem csak azt.
A film az első Csehszlovák Köztársaság utolsó éveinek végén kezdődik. Főhősünk, Franta az előző edzőtől megörökli a válogatott edzői posztját, ugyanakkor játékosként is tovább működik. A csapatot már ő viszi genfbe, ahol mindenféle, egyébként kellemes viszontagságokon keresztül nyernek egy európabajnoki aranyat. Aztán innen megyünk tovább, egészen a Párizsi Európabajnokságig, ahol a döntőben kikapnak, és csak másodikak lesznek a Szovjetúnió mögött. De addigra, mivel ez a film legvége, sokminden megváltozik. És ez egyértelmű is, hiszen ennyi idő alatt igazán sokminden megváltozhat. Egyrészt az amatőri lelkesedésű, jelentéktelen anyagi háttérrel (A Kábrt apja állja a számlát. Ha ez tényleg így volt, akkor a Kábrt apja dörzsölt fickó volt.) rendelkező, de aranyat nyerő fiatal csapat is sokat változik az alatt a néhány éve alatt. Másrészt a cseh társadalom is sokat változott akkoriban, választásokat nyertek Gottwald elvtársék, és megváltoztatták a társadalmi viszonyokat az egész országban. Ez alól nem lehetett kivétel az élsport sem, és már az élsport kifejezésből is kiderül, hogy mire megy ki a játék Az elárult aranyban: hogyan tudja feldolgozni egy csapat csehszlovák fiatal sportoló azt, hogy öregszik, hogy mindenféle diktatórikus elvárásoknak kell megfelelnie, hogy amatőrből élsportolóvá válik, hogy a csapatban különböző hátterű és beállítottságú figurák vannak. Sajnos, és a filmnek ez a legnagyobb hátránya, mindezekből a lehetőségekből a készítőket nagyon sok csak érintőlegesen érdekelte. Egyébként is nagyon zseniális történetmesélés kell ahhoz, hogy ennyi mindenről kimerítően beszéljünk. De ha ez nem jött össze, akkor marad a Franta (nem a Kábrt), aki a csapat lelkiismereteként, meg egyébként is burzsoá csökevényként elég sokmindenen keresztülmegy, mire vége a filmnek. Meg marad a Hrabal, a szövetség elnöke, akivel lehet Frantát ellepontozni. Mivel Franta annyiban megfelel az amerikai sportolóknak, hogy jóképű, becsületes, tehetséges, imádja mindenki, kivéve a karót nyelt apját, és a nem túlságosan szimpatikus, vagy jelentős szereplőket. De aki számít, és jófej, az Frantával van, vagy előbb-utóbb vele lesz. Egyébként nem lesz ettől a zenélni, franciául beszélni, kosárlabdázni, késsel-villával enni tudó, spiclizni már kevésbé képes Franta irritáló. Egyszerűen túl sok téma volt az asztalon, minél többet kellett belegyömöszölni egy karakterbe. Franta így képviselni tudja az első köztársaság burzsoá elitjét, aki egyébként később sem csinál nagy ügyet az osztályidentitásából, mert élete a sport, és ennek érdekében képes belemenni kisebb-nagyobb engedményekbe. Ezeket az engedményeket sem érdemes a film készítőinek archetípusokra húznia, mivel egy használható kínálkozik, az „alku az ördöggel”, de ezt is elkerülik.
És éppen ez lenne, vagy ebből következne Az elárult arany legnagyobb erénye, azaz hogy nem mászik a néző pofájába mindenféle didaktikus elemekkel. Nem úgy mutatja be a kommunisták hatalomátvételét, mintha egyik nap még mindenki kalapban járt volna, másnap meg már az Állambiztonság húzta a fejére erőszakkal a leninsapkát. Talán éppen a kvázi sportszempont miatt, de a cselekménynek sikerül elég távol kerülnie a hétköznapoktól ahhoz, hogy finomabb, kisebb lépésekben tett átmeneteket mutasson be. Amelyek egyébként idővel egyre abszurdabbak lesznek, és ez is jól mutatja, hogy mi lesz akkor, ha az ember bizonyos kérdésekben enged.
Az elárult arany azoknak lesz érdekes, akik meg akarják nézni, hogyan beszélnek most a csehek a kommunista történelmükről. Ez egyébként nem hiszem, hogy sokban különbözik attól, ahogy tíz éve beszéltek róla, talán a stílus és az eszközök változtak, Az elárult aranynak ez az előnyére válik. Vagy azoknak is érdekes lehet, akik nem hagyományos történelmi filmet akarnak nézni – na persze nagyjából ugyanezt írtam le előbb is. És persze azoknak is, akik egy viszonylag egyszerű eszköztárral dolgozó filmet akarnak megnézni, ahol gyorsan, és fenntartások nélkül azonosulhatnak bizonyos szereplőkkel, és utálhatnak meg más szereplőket, és így szórakozhatnak egy jót. Aki meg művészfilmet akar nézni, az úgysem megy el egy „sportfilmre”. Kivéve a Domesztiket, arra mindenképp menjen el. De Az elárult arany mellett szól még egy érv: ha megnézik, megtudják, hogy miért szerepel a címben a „svájci bordély” kifejezés.
Jó film-e?: 7/10
Csehség a filmben: 5/10
Aktualitás: 2/10
Humor: 7/10
Sztori: 6/10
Megnyert világversenyek: 1/3
Hanzelik Gábor
Bemutató: február 16., 20:30, Toldi mozi
Link: http://toldimozi.hu/filmek/cseh-filmkarneval-2019-az-elarult-arany?het=2019-7
