Hétvégi ház (Chata): Rekreációs objektum a természetben (kertes, nyári, téli, hegyi objektum, szállás, esetenként szálloda jellegű) (forrás: http://lidovyslovnik.cz/index.php?dotaz=chata). Az itt következő írásban felhasznált sztereotípiák a fantázia szüleményei. Bárminemű azonosság a valósággal csupán a véletlen műve.
A cseh nemzetkarakterológiának vannak olyan részei, melyeket igencsak nehéz megérteni nem cseh fejjel. Például a himnuszuk, a klumpa, a humoruk, az eleve büdös, de furmányos módon tovább büdösített sajtok, a Prága-Brno (cseh-morva) ellentét (van is, nincs is), a szeretlek is meg nem is Szlovákiával, amit bizonyos iskolák egyszerű gyarmati viszonyként írnának le, mintha Nagy-Britanniáról és Indiáról beszélnénk, ha tudnék beszélni, de nem tudok, mert a hasonlattól ráz a röhögés – persze minden tiszteletem az indiaiaké és a briteké, de sokkal inkább a cseheké és a szlovákoké.
És vannak a cseh népléleknek mélyebb bugyrai is, amelyekig csak az avatott elme érhet fel (le?), mint Karel Gott vagy a „Chata”, nyers fordításban: a nyaraló. Így, névelővel. Így talán kevésbé nyers.
Nem a Hétvégi ház eladó az első művészi alkotás, amelyet a csehek a „chata” vallásának oltárára helyeznek. De az lehet, hogy az utolsó, és filmből ki is derül, hogy miért. Adva van nekünk egy „chata”, egy idősödő, nyugdíj előtt álló házaspár (Ivana Chýlková, David Vávra), két gyerekük (Tereza Voříšková, Jan Strejcovský), az ő partnereik (Michael Pitthan, Bárdos Judit), és az anyai nagyszülők (Jana Synková, Jan Kačer). A történet ott kezdődik, hogy az idősödő házaspárunk nyaralóját éppen komoly vevő járja be, de a feleség – egyelőre nem tudni, csak sejteni, miért – még nem akarja aláírni az adásvételt. Beindul a power trip, szeretne még egy hétvégét eltölteni a nyaralóban, úgyhogy összecsődíti a családot, a Németországban mintaéletet élő lányát annak patikamérlegen mért német élettársával, a harmincas depressziós alkoholista fiát és annak szlovák barátnőjét, illetve a nagyszülőket, akik közül nagyi már hallani sem akar a nyaralóról, a nagypapa pedig akar-nem akar, akkor sem képes már rá. Igen, ez itt egy nagyon rövidre készített cseh Little Miss Sunshine, ami éppen a vele járó kaotikussága miatt nem tudja elérni a Perfetti Sconosciuti mélységeit. De a kettő között jól lavírozik. Mert mindenkinek van problémája, és éppen elég ideje is, hogy ez a probléma előbújjon, és valamilyen módon megoldódjon. És nem csak a családnak, a csehségnek is terítékre lehet tenni a problémáit, mert ez a film tud gonoszkodás nélkül mesélni arról is, hogy milyennek látják a csehek a németeket, vagy a szlovákokat, és ezzel szemben milyenek is ők. Éppen amiatt kezdődik a nyaralás azzal, hogy a Németországban mintaéletet élő lány megőrül, mert Németországban mindent lehet, csak megőrülni nem, a keletiesen intuitív szlovák lány kikezd mindenkivel, aminek a fényében értelmetlenné válik minden korábbi tette, talán azt az egyet leszámítva, hogy a családban immáron semmilyen státuszt nem élvező személyként mégis velük akar nyaralni, a fiatalok közül talán ő egyedül.
És kiderül az is, hogy a nyaraló szomszédot régebben milyen kapcsolat fűzte az anyához (semmilyen), hogy a vérszívó nagymama (csodálatos alakítás, egyszerre idegesítő, és végletekig vicces) hogyan csinálta ki a családot, de persze csak az elviselhetőség határain belül. Ebben a filmben az az igazán vicces, hogy minden szereplő lényegében csak elviseli egymást, viszont azt legalább nem szenvedve. Ha vannak is hiányosságok a színészek közötti kapcsolatokban, akkor sem feltűnőek ezek, mivel nem is erre figyelünk. És még egy kis nemzetkarakterológiát is kapunk, mikor a fiatal cseh megbeszéli a német kvázi-sógorával, hogy igazából a cseheknek van a legtöbb nyaralójuk Európában (de talán a világon is). A beszélgetés nagyjából így zajlik:
Cseh fiú: Tudod kinek van a legtöbb nyaralója a világon?
Német sógor: Egyébként utánanéztem, és a svédeknek.
Cs.f.: Az lehet, de a svédeknek ez teljesen mást jelent.
Persze nem írtam át szó szerint, mert az egésznek semmi értelme. De ez a pár sor is jó példája annak, ahogy mi közép-európaiak beszélünk magunkról: mi vagyunk a legjobbak, és csak kevés olyan dolog jöhet számításba, amiből mi ne csinálnánk büszkeséget (például amikor az alkoholizmust úgy magyarázzuk külföldieknek, hogy „mi jobban bírjuk”. Hát nem). És ha valaki mégis megelőz minket, akkor mindig van egy lábjegyzet, egy záradék, amit hozzá kell fűzni, hogy csaltak, vagy nem is ugyanaz a versenyszám, vagy más szempontokat is figyelembe kell venni. És ennyiben igazunk van, és igaza van a cseh szereplőknek is: egyediek vagyunk itt Európa közepén, igaz csak ritkán van róla fogalmunk, hogy miben, és akkor is inkább csak kényszerbüszkeséget érzünk. Mert a cseheknek a „chata” a saját tengerük, a hely, ahol békén hagyják őket, az erdei istenség, aki belengi az egyébként gyönyörű cseh erdőket, és békét, megnyugvást ad, és elhozza a „pohodát” a csehek „lagomját”, ami a kiegyensúlyozottság helyett állandó finom spiccet biztosít, legalábbis arra az időre, míg a „chata” védettsége alatt állunk.
Mit lehetne még ebből kihozni? Amit az emberi kapcsolatok és a sztori szintjén érdemes, azt ez a film kihozza. Ha hiányérzetünk is támad néhány elvarratlan szál miatt, akkor sem lehetünk benne biztosak, hogy azokat a szálakat el is kellett volna varrni. De cserébe rendkívül szép beállításokat láthatunk a cseh erdőkről, legalábbis egy részükről. A képek sötét szépsége ad egyfajta ősi pogány, mítikus hangulatot az egyébként családi vígjátékként működő filmnek. Szinte hátborzongatóan szép, és ijesztően cseh is az utolsó kép, ahol az egész család együtt van, és a nagyapa mint egy erdei király magasodik a többiek fölé. Ha az idei filmkarneválon csak egy cseh filmet szeretnének megnézni, akkor a Hétvégi ház eladót vegyék fel a shortlistre. Mert a cseh társadalom már kezd lemondani a saját tengerre formált igényéről, kezdi megszokni a közös horvátot, mert a világ változik, és ki tudja meddig lesz még értelme a cseh „chatákról” ilyen filmet csinálni. Lám, a filmbélit is el kell végül adni.
Jó film-e?: 9/10
Csehség a filmben: 10/10
Aktualitás: 6/10
Humor: 8/10
Sztori: 3/10
Pohoda-faktor: 8/10
Hanzelik Gábor
Vetítés: Febuár 13., 19.30, Toldi Mozi
link: http://toldimozi.hu/filmek/cseh-filmkarneval-2019-hetvegi-haz-elado?het=2019-6
