November első hétvégéjén cseh színházi fesztivál lesz a Katonában. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy november 3-tól november 5-ig cseh társulatok adják majd elő a művészetüket, ami számunkra azt jelenti, hogy kicsit megismerkedhetünk a cseh színház világával.
Mint mindenhol, Csehországban is vihart lehet kavarni egy jól kalibrált darabbal, nincs ez másképp a Hold a folyó felett című nyitódarabbal sem. Ez az a darab, amelynek sikerült hírt generálnia maga köré, igaz nem önerejéből, kellett hozzá az a cseh honpolgár is, aki az egyik első előadáson mindenféle minősíthetetlen jelzőkkel illette a társulatot és a rendezőt. Valami miatt a csehek rettenetesen érzékenyek szoktak lenni arra, ha nem konvencionális módon nyúlnak a klasszikus szövegeikhez, amelyet ebben az esetben Fráňa Šrámek írt.
Külön figyelmet érdemel, hogy Šrámeknek többek között a századeleji anarchista mozgalomban betöltött szerepével is sikerült felhívnia magára a figyelmet. Hogy ezzel együtt cseh klasszikus lett, az még csak-csak, de hogy az impresszionista elemekkel tarkított szövegének a feldolgozását Uherské Hradištěben egy ilyen anarchista – még ha az indíttatás mondjuk kispolgári is volt, a kivitelezéstől nem tagadhatjuk el a polgárpukkasztás tényét – performansszal fogadták egyesek, az komoly fejtörést okoz. Hogy miről szólhat egy anarchista impresszionista darabja, azt meg lehet tekinteni az alábbi – egyébként a fesztivál honlapján is megtalálható – videón, és, hogy ezt hogy adják elő a csehek, azt pedig a Katonában november 3-án.
November 4-én és 5-én a Kamrában a Studio Damúza előadásában (KAR/ Halotti tor címen) értelmeződik újra az Anna Karenina, az előzetesek alapján az „újraértelmezés” kifejezés értelmezésében valóban elmentek a falig. Aki szereti az orosz realizmust, jelentsen ez bármit is, annak mindenképpen ajánlott. A zene és a tárgyak segítségével előadott darabok kedvelőinek is bátran ajánlanám, ha másért nem is, hát legalább azért, mert zene kíséretében derülhet ki végre, mit is takar az utóbbi jelző.
De november 4-én a Nagyszínpadon (A KAR... című darab a Kamrában várja a közönséget) egy igazi ínyencséggel is találkozhatunk, A Divadlo na Zábradlí adja elő a Macbethet. Fogalmam sincs mire készülnek, de ha van a színháznak lexikona vagy szótára, akkor egész biztos, hogy úgy a Macbeth (ez teljesen egyértelmű), mint a Divadlo na Zábradlí (valójában ez is teljesen egyértelmű) is hosszú szócikket kapna benne.
Vasárnap, november 5-én a Sufniban a Katona színészei mutatnak be két kortárs cseh szöveget, az egyiket egy fiatal drámaírónő, Tereza Verecká írta, a másikat egy igazi veterán, Milan Uhde, ez a merítés pedig különleges zamatot ad az egész eseménynek, hiszen lényegében ugyanazt a korszakot dolgozza fel a cseh élő drámairodalom két időbeli végpontja – ugye Vereckánál bizonyára kevés fiatalabb szerző van, ahogy Uhdénél is kevés korosabb.
Az egész eseménysorozatot a DAMU volt diákjaiból verbuválódott Fekete Seretlek nevű társulat zenei előadása (koncertje?) zárja.
Hanzelik Gábor
