Én tudom, milyen volt 1434 májusában Lipany mellett.
Meg 1620 novemberében Fehérhegyen.
Meg 1805 decemberében Austerlitznél.
Meg 1866 júliusában Königgrätznél.
Meg szinte egész 1916-ban Verdunnél.
Meg 1917 júliusában Zborov mellett.
Meg 1942 és 1943 telén Sztálingrádnál.
Meg 1944 júniusában Normandiában.
Meg 1945 áprilisában és májusában Berlinnél.
Meg 1968 augusztusában Prágában.
Aztán meg Vietnamban.
Meg Afganisztánban.
Meg 1989 novemberében megint Prágában.
Meg 2001 szeptemberében New Yorkban.
Bagdad tavasszal.
Normandia nyáron.
New York ősszel.
Sztálingrád télen.
Én nagyon jól ismerem a világ összes csatájának négy
évszakát.
Néha az az érzésem, hogy részt vettem ezekben a csatákban,
hogy nekem is véres lett a kezem. Lehet, hogy azt
mondod, hülyeség, ilyen nincs. De az emberiség csak
egy nagy harcos. Talán te is ott voltál.
Hülyeség? Azt mondod, hülyeség?
Akkor megkérdezlek. Voltál már itt nálunk az erdőben?
Láttad ezeket a fákat, hogyan bújnak ki a földből, újra és újra?
Láttad ezeket a félelmetes, ezeréves tölgyeket?
Próbáltál alattuk elaludni?
Nem megy, mi?
És láttad az erdőnk legszebb fáját? Azt az öreg szilfát?
Közel s távol az egyetlen szilfa, és pont a mi erdőnk közepén
áll, mint a túlvilág kapuja. És én mondom neked, hogy
ez nem véletlen.
Tudtad, hogy a szil a halál fája?
A könyv recenzióját itt olvashatjátok a Szláv Textus oldalán.
Kiadó: Typotex
Fordította: Peťovská Flóra
Eredeti cím: Národní třída
