Petr Hruška ostravai költő eddigi ismereteim szerint öt évet dolgozott csöndben Mondom neked címet viselő kötetén. A kötet versei, szintén eddigi ismereteim szerint, a még elmondható, megismerhető határáról szólnak. Olyannyira, hogy én a magam részéről többet nem is tartok elmondhatónak, inkább olvassuk el (itt két részletben, amott könyv formában), milyen az, amikor a nyelv leleplezése érdekében bűnös szövetségre lép egy cseh és egy magyar költő. Hölgyeim és uraim, Petr Hruškát tolmácsolva Vörös István mondja nekünk:
EGY VALAMIREVALÓ TONHALAT
(Pořádného tuňáka)
Jan Balabánnak
Egy valamirevaló tonhalat
hogy együtt reszkessen velünk
azt a ki nem hunyó halezüstöt
ahogy újságpapírba csapják
halott híreket a halra
Egy valamirevaló tonhalat
mi kitartana egy időre
és újra átfagyni
tőle csuklóig
a világ súlyos ezüstjén
körbehordozni őt
a banképületek
meredek falánál
aztán otthon együtt kinyitni az újságot
halhúsra nyomódott választási propaganda
ebben a szagban még undorítóbb
jókora test az újság zátonyán
az asztal zátonyán
Egy valamirevaló tonhalat
amíg végig nem fut rajta
a családi béke nedves hívása
egy felismerés hogy
a fenébe is mennyi mindent
akartunk mi még
***
MONDOM NEKED
(Řeknu ti)
Két kisfiú ellesett párbeszédéből
dobhatod az égő tyúkot
és megölöd
és megszerzed a képességeit
ez meg egy cápával van
két lábon járó cápa
épp olyan erős mint te
kimerített a támadás
és a teknősbékának
kétszáz üvegcsét kell adjál
a fejeden szarv van
amiből villámok csapnak ki
szökőkút ostora
ez a második reggel
ostor és kard
ha a megtartod a teknőst
folyton magaddal kell cipeld
szamurája van
de elszivároghatsz
persze a mocsár
persze a békák
rá ne lépj próbálj meg összebarátkozni vele
mindegyikben huszonöt támadás
már pusztán alvás közben is
ott egyszerűen nulla védelem
ha valamelyik túléli
azt megöli
öt falu három vár
balról híd
a nagyobb pókokat nem csapod agyon
de szert tehetsz lényekre
mondom inkább úgy neked:
megtaláltad az élet óriási hulladéklerakóját
ülsz a törmeléken és vársz
