Most induló sorozatunkban egy-egy szlávos listával szeretnénk kedveskedni olvasóinknak, aminek segítségével ízelítőt kaphatnak a szláv kultúrákból, esetleg inspirációt meríthetnek különböző témakörökben. Az első TOP 10-es listánkat igyekeztünk személyesre szabni, ezért a mi kedvenceinket szedtük össze.
Először lehetetlennek tűnt, hogy összejöjjön a 10 mű, de aztán annyira belelendültünk, hogy már nem győztünk választani. Végül így lett egy 10 + feles lista, mivel az utolsó könyvre pontosan nem emlékeztünk, csak arra, hogy nagyon jó volt olvasni.
Jó szórakozást!
Fotó: Kate Williams
Aleksander Hemon: Nowhere Man
Szarajevoban születetett, de ma már az Egyesült Államokban él és alkot, elsősorban angol nyelven. Saját kettős identitásáról a Nowhere Man borítóján így nyilatkozik: „Így a helyzetem mentes marad a nemzeti és kulturális rendszerektől, amelyek szeretik az erős, elmozdíthatatlan határokat. Én kultúraközi vagyok, amely nem egy légüres teret takar, hanem az átfedés helyét, ahol csodálatos és előreláthatatlan dolgok is megtörténnek (...)." (Hrisztov Radmila)
Arkagyij Babcsenko: Jelenetek egy háborúból
Hol zseniális abszurd, hol fájó dráma, hol kíméletlen fekete komédia az első csecsen háborúról egy kiskatona szemével. A közvetlenül a rendszerváltás utáni orosz társadalom traumái és egy elveszett generáció képe alulnézetből, a háború által tartott tükörben. (Zöldy Áron)
Artur Klinau: Minszk. Az álmok napvárosa
Artur Klinau, fehérorosz képzőművész, építész és író esszéisztikus, helyenként kifejezetten személyes hangú ál-útikönyve Tommaso Campanella utópiájától kölcsönzi fogalmi kereteit, hogy körbevezesse olvasóját a fehérorosz főváros múltjában és jelenében, mely egy másik utópia nyomait viseli magát. Minthogy a városi tér és a társadalom szervesen összefügg, a problematikus fehérorosz identitásról és a szovjet/posztszovjet emberről is megtudhatunk egyet s mást. (Vas Viktória)
Bruno Schulz: Fahajas boltok
Ma már eldöntött kérdés a lengyel irodalmárok körében, hogy Bruno Schulz, a tragikus sorsú galíciai lengyel-zsidó író és művész, Witold Gombrowicz és Stanisław Ignacy Witkiewicz mellett a modern lengyel irodalom legfontosabb szerzői közé tartozik. Különös hangulatú művei világszerte ismertek, sőt kultikussá váltak - többek között olyan írókat is inspirált, mint Danilo Kiš, Bohumil Hrabal vagy Esterházy Péter. Szerintem alapmű. A kötet jelenleg gyakorlatilag beszerezhetetlen, az én magyar nyelvű példányom Krakkóból(!) származik. A jó hír az, hogy állítólag hamarosan újra kiadják. (Vas Viktória)
Dubravka Ugrešić: Banyatanya
Nem tudtam mire vélni a horvát írónő címválasztását. Kicsit aggódtam, hogy valami szépemlékű, feminista visszatekintés lesz a dolog, de a könyvet ajándékozó személy vállalta a felelősséget. Megérte. Rég nevettem ilyen jóízűt egy rakás nyanyán. Amikor öreg leszek, én is ilyen banya akarok lenni. (Hrisztov Radmila)
Goce Szmilevszki: Freud húga
Freud húga, Adolfine a történet mesélője. Megdöbbentő regény volt számomra. Megtudjuk mennyire féltek Freud idősödő hugai az egyre erősöső zsidóellenes fasiszta légkörben. Szerettek volna elmenekülni külföldre bátyjuk segítségével, de ő mindig elhárította ezt a kérésüket, valójában választ nem is kapunk arra, hogy miért nem segített nekik. Miközben maga Angliába menekült, a nővérei koncentrációs táborban lelték halálukat. (Kuzder Rita)
Jaroslav Hašek: Švejk, Egy derék katona kalandjai a világháborúban
Hašek Švejkje időtlenül végzi minden érték átértékelését, több értelemben egyszerre is anomália, a Parnasszusra demokratikus választásokon beszavazott mű. Csak én vagyok ilyen közhelyes, hogy még mindig ez az egyik kedvencem. (Hanzelik Gábor)
Lidija Dimkovszka: Tartalék élet
Dimkovszka regényének főhősei a fejüknél összenőtt sziámi ikerlányok, Zlata és Szrebra. Születésüktől fogva belátást nyerünk mindennapjaikba, nehézségeikbe. Hogy oldották meg a továbbtanulást az egyetemen, a szerelmes randikat egyikük szerelmével, a házasságkötést, stb. ami később a tragikus kimenetelű elválasztó műtéthez vezetett. (Kuzder Rita)
Petr Stančík: Múmiamalom avagy Durman felügyelő kalandos nyomozása/Jan Novák: Eddig megvolnánk
Stančík a képregénykorszak geekjeinek Švejkjét és Gargantuáját írta meg, de erről majd még úgyis ír még valaki, hiszen alig két éves a könyv, magyarul még nincs is. Novák pedig nem csinált semmi különöset, csak egy mellbevágóan lebilincselő könyvet írt egy ugyanilyen sztoriból. Ez csak látszólag két véglet. (Hanzelik Gábor)
+1/2 Viktor Pelevin: Számok
Már nem sokmindenre emlékszem belőle, és ennyi erővel a Generation "P"-t is írhattam volna, de ebben volt valami normális fölötti-fölötti extravagancia. Na meg Buziman. (Hanzelik Gábor)