November 13-án, a budapesti Cseh Centrumban rendezték meg az Anton Straka-Szabó Lőrinc című nemzetközi tudományos konferenciát és az ahhoz kapcsolódó kiállítást. A megnyitón beszédet mondott Ondrejcsák Eszter irodalomtörténész, aki egyúttal a konferencia főszervezője is volt. Beszédét két nyelven, magyarul és szlovákul is közöljük. A konferencia alkalmából a Szabó Lőrinc Alapítvány képviseletében köszöntőt mondott Gáborjáni Szabó Réka, a költő unokája. A köszöntő szintén olvasható mai cikkünkben. A szövegeket Szabó Lőrinc versei és az eseményen készült fotók kíséretében adjuk közre.
Ondrejcsák Eszter kiállítás megnyitó beszéde
Tisztelt Vendégek, kedves Szervező tagok!
Örömmel köszöntjük Önöket az Anton Straka – Szabó Lőrinc című kiállításon, mely a két világháború között Budapesten 10 évig tevékenykedő csehszlovák kulturális attasé és Szabó Lőrinc magyar költő szoros barátságának bemutatása céljából került megrendezésre.
Egy évvel korábban, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola másodéves hallgatójaként kerestem fel Kabdebó Lóránt professzor urat, a Miskolci Egyetem Szabó Lőrinc Kutatóhelyének vezetőjét, azzal a szándékkal, hogy bekapcsolódjak a Szabó Lőrinc kutatásokba. Közös megegyezéssel a feladatom egy monográfia elkészítése lett, Szabó Lőrinc csehszlovákiai utazásáról 1933-ban, amely téma elvezetett Anton Strakához, a körutazás támogatójához.
Szabó Lőrinc könyvtárában, a szláv könyveket lapozva fedeztem fel Straka és František Halas cseh költő Szabó Lőrinchez címzett leveleit, és egyéb forrásokat, nagyrészt könyvbejegyzéseket és műfordításokat. Érdeklődésem a magyar költőről a szlovák és cseh költők felé fordult. Arra a kérdésre szerettem volna választ kapni, hogyan kezdődött el az az erős és mély barátság Straka és Szabó Lőrinc, valamit Halas között, amelynek eredménye aztán a két hetes csehszlovákiai körút lett, és hogyan kerültek a dedikációkkal ellátott könyvek Szabó Lőrinc tulajdonába.
Halas Tvář című kötetében az 1933. január 26-i levél arról számol be, hogy Halas hívta meg Szabót Prágába egy baráti találkozásra. A prágai Külügyminisztériumi Levéltárban elhelyezett dokumentumanyag Cseh és szlovák költők antológiájával kapcsolatos forrásai arról tanúskodnak, hogy hídépítő tevékenysége ellenére nem Straka kezdeményezte Halas és Szabó között az ismerkedést, hanem Szabó Lőrinc, aki miután megkapta Strakától a kötetbe szánt Halas-költeményeket fordítás céljából, kérte őt, tolmácsolja feléje szívélyes üdvözletét, és adja át neki azon véleményét, miszerint az Anya című vers nagyon megnyerte a tetszését.
A nagykövetség erről hírt szerezve, vélhetően propaganda célból kérte, hogy ezt a baráti üdvözletet közölni szíveskedjenek Halasszal, s egyben adják át neki azokat a Halas versfordításokat, amelyekkel Szabó már elkészült. Mellékeljék továbbá a Slovenské Pohľadyban megjelent Lukáč-fordítást is, hogy Halas is megismerje fordítójának legalább egy műalkotását.
Kuška 1933. január 24-én fordult Halashoz, és javasolta neki, hogy írásban köszönje meg Szabónak az üdvözletet, s ha teheti, küldje el neki saját verseskötetei egyikének dedikált példányát is. Ezzel kifejezhetné azon óhaját, hogy a többi cseh költőkkel egyetemben, ő is nagyon szívesen megismerkedne azzal a fiatal magyar költőnemzedékkel, akik a tervezett prágai úton részt vesznek.
Az 1931-ben megjelent Tvář kötet Szabó Lőrinc tulajdonába kerülése tehát jól szervezett háttérmunka volt a csehszlovák-magyar kulturális együttműködés reményében.
Szabó Lőrinc 1933-as prágai tartózkodása alatt találkozott a Barrandovi teraszoknál barátaival, a Cseh és szlovák költők antológiájának költőivel: Ján Smrekkel, Peter Prídavokkal, Josef Horával, Vilém Závadával, František Halasszal és Egon Hostovský prózaíróval, valamint Palkovičcsal, Straka hivatali munkatársával. Ennek emlékét az augusztus 9-i dátumozású képeslap örökítette meg, melyet Szabó Lőrinc feleségének, Mikes Klárának címzett Prágából.
A csehszlovákiai út dokumentációja, Vékesné Korzáti Erzsébet útinaplója alapján mégis azt mondhatjuk, hogy ez a találkozás nem 9-én, a Prágába való érkezésük napján ment végbe, hanem 10-én. Később Závadával Szabó Lőrinc egy évvel később futott össze második prágai tartózkodása alatt, 1934. június 16-án, amikor Párizs felé igyekezett. A könyvtárában található 19 darab szlovák és cseh írótól származó kötet közül a dedikációval ellátott Panichida címűt ekkor kapta Szabó Lőrinc.
A két csehszlovákiai utazáson kívül a Straka szervezte budapesti összejövetelek is az Amerikai út 37. szám alatti villában és a kávéházakban, jó alkalmat jelentettek arra, hogy a magyar költők és írók megismerkedhessenek a szlovák és cseh lírával, annak képviselőivel. A PEN Club világkongresszusán kívül itt találkozott Szabó Lőrinc több alkalommal Lukáčcsal. 1932. március 27-én és május 8-án József Attila társaságában találjuk őket az Amerikai úton és a Miénk elnevezésű kávéházban. De vendégül látták Josef Horát, Jan Čarek cseh költőt és esszéírót, Hana Gregorová cseh írót, Olga Scheinpflugová színésznőt, Tido Gašpar szlovák politikust és írót, Andrej Kostolný szlovák irodalomtörténészt, Vlado Clementis politikust és Ján Rob Poničan szlovák írót is, hogy csak a legfontosabb neveket említsem.
A most látható „fekete notesz” a Straka-hagyaték részét képezi, s tartalmazza a vendégek listáját dátummal ellátva, a magyar kávéházak neveit, a magyar folyóiratok szerkesztőségének, például a Szép Szónak az utazását, illetve Komlós 1937-es útjának dokumentációját is Prágába.
Szabó Lőrinc könyvtárában, a Volkmann utca 8. szám alatt berendezett könyvtári szobában állnak egy polcon Szabó Lőrinc szlovák és cseh könyvei, többek közt Otokar Březina Hymnen című kötete, Vítězslav Nezval, Bohumil Horák és Jelinek Hanuš munkái, Pavol Országh Hviezdoslav főművének, A csősz feleségének a magyar fordítása Schöpflin Gézától, valamint Ivan Krasko összes verseinek 1957-es gyűjteménye Monoszlóy M. Dezsőtől.
A könyvtár számunkra jelen esetben legértékesebb darabját mégis a Straka szerkesztette Cseh és szlovák költők antológiája, az általa fordított Anyókák és a Darvas János szerkesztette Hegyország hangja című szlovák költők verseit összefogó gyűjtemény adja.
A prágai út ugyan nem valósult meg abban a formában, ahogyan eredetileg a Cseh és szlovák költők antológiájának fordítói, szerkesztője és a cseh költők szerették volna, de a kölcsönös szimpátia hosszú barátságok megkötéséhez vezetett, amiket a könyvtárban található kötetek is bizonyítanak.
A másik itt látható forrásanyagra, a Straka-hagyatékra, a Szabó Lőrinc kutatásba merülve találtam rá. Martin Palánt, Straka dédunokáját kerestem fel Prágában tavaly nyáron, aki biztosított együttműködési szándékáról.
A három napos útról hazatérve bemutattam a legfontosabbnak vélt forrásokat Kabdebó Lóránt professzor úrnak, aki felvette a kapcsolatot Kulcsár Szabó Ernő akadémikussal. Monok István főigazgatóval megegyezve és Martin Palánnal egyeztetve már október közepén egy hetes prágai kiküldetésre indultunk a Magyar Tudományos Akadémia munkatársaival, Horányi Károllyal és Láng Klárával. Több mint 7200 db forrást digitalizáltak ez idő alatt, mialatt én a prágai levéltárban kutattam újabb források után. Budapestre visszatérve az MTA Kézirattárába került a hagyaték digitális anyaga, Babus Antal osztályvezetőhöz, ahol a kutatók megtekinthetik. Az épület előterében a fotókiállítás a digitális anyag felhasználásával készült Anton Straka életéből kiragadott képekkel.
A források közül külön figyelmet érdemelnek az Új magyar lírai antológia jegyzetfüzetei, ezeknek műfordításai: az Ady-versek és a fiatal magyar költők verseinek fordításai, a Móricz Zsigmond-levelek Straka Légy jó mindhalálig című regényfordításáról, a Gaál Gáborral, Nádass Józseffel, Szalatnai Rezsővel, Palotai Borissal, Földessy Gyulával és a Szép Szó szerkesztőségének tagjaival folytatott levelezés, illetve Straka utolsó éveiben feleségéhez, Věrához írt levelezés gyűjteménye.
Ezúton is köszönöm a Szabó Lőrinc-család, a Szabó Lőrinc Alapítvány és a Szabó Lőrinc Kutatóhely támogatását. Köszönet illeti Gáborjáni Szabó Rékát, az Alapítvány elnökét, és Szabó Lőrincné Blazovits Évát, a Szabó Lőrinc család tagjait, valamint Ropolyi Lajost, az Alapítvány intéző bizottsági elnökét. Köszönetem szeretném kifejezni továbbá a Straka-hagyaték könyvtárba kerülésének minden előmozdítójának, a témavezetőmnek, Kálmán C. Györgynek, és a prágai utak személyes segítőinek: Simon Attilának, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatójának, a Selye János Egyetem Történelem Tanszék vezetőjének, és Gál Jenő hungarológusnak, a prágai Károly Egyetem magyar tanárának.
Külön hálás köszönetem Martin Palánnak a segítségéért, de leginkább azért a meleg fogadtatásért, amelyben csehországi útjaim során részesített. A magyar kultúra, a cseh, illetve a szlovák kultúra iránt tanúsított tisztelete, mely a családi hagyaték rendelkezésünkre bocsátásában nyilvánult meg, felbecsülhetetlen értékű számunkra. A Straka-hagyaték ismerete révén a jövőben új kutatási eredmények születhetnek meg, nemcsak a szlovák, a cseh, a román és a magyar irodalom területén, hanem ezen kultúrák kölcsönviszonyának terén is. A politika, a vallás, a zene, a színház és más művészetek, a szlovákiai magyar történelem, a szlovák- és a cseh történelemtudomány pedig szintén új ismeretekkel gazdagodhat.
A Straka-hagyaték forrásanyagának és a Szabó Lőrinc-család hagyatékában maradt említett forrásoknak az összeegyeztetése, s valódi jelentősége csak a jövőben tárul majd fel a kutatók munkájával, de a konferencia és kiállítás minden szervezője, előadója és támogatója már most, ezen a napon hozzájárult a három nemzet kultúrájának kölcsönös megismeréséhez és egymás irodalmának közös megbecsüléséhez.
Végezetül szeretném őszinte hálám kifejezni a Cseh Centrum munkatársainak, különösen Gál Róbert rendezvényszervezőnek és Lucie Orbóková igazgatónőnek az áldozatos és lelkes munkájáért. Köszönettel tartozunk Merva Attila műfordítónak is, Martin Palán tolmácsának, aki Szabó Lőrinc és Emil B. Lukáč költemények fordításával tisztelt meg bennünket, s akinek egyik alkotását, Szabó Lőrinc Hova? című versét magyar és szlovák nyelven most Havas Judit előadóművész szavalatában hallgathatjuk meg.
Köszönöm a figyelmüket.
Budapest, 2015. november 13.
Szabó Lőrinc: Hova?
No de, komolyan, édes: hova lett
Sztraka, a hű cseh? Mint mi, úgy örűlt
utazásunknak, végre sikerűlt!
(A Barlangra ő figyelmeztetett.)
Hova lett?… S rég láttuk az Öreget,
a dilinós bácsit: a padon ült,
rom-háza előtt, és mindig fütyűlt,
amikor fent – emlékszel? – az üveg-
verandán… S Kati néni? S hova a
jó doktor? S az a fiatal anya:
csak úgy ni?! – ő, a barátnőd, Baba?!
S a többi, akit sirattál, szerettél:
mind-mind?… Borzong a fák közt a hideg szél…
S legfőképp magad – mondd már: hova lettél?
(A huszonhatodik év)
***
Vážení hostia, Milí usporiadatelia!
S radosťou Vás vítame na výstave s názvom Anton Straka – Szabó Lőrinc, ktorá je usporiadaná s cieľom poukázať na úzke priateľstvo medzi človekom, ktorý v medzivojnovom období 10 rokov zastával post kultúrneho atašé Československa v Budapešti, a medzi významným maďarským básnikom.
Asi pred rokom, ako študentka druhého ročníka doktorandského štúdia odboru literárna veda na ELTE som kontaktovala pána profesora Lóránta Kabdebóa, vedúceho výskumnej skupiny Lőrinca Szabóa na univerzite v Miškovci, aby som sa mohla stať súčasťou jeho výskumnej skupiny. Dohodli sme sa na mojej úlohe, ktorá spočívala vo vypracovaní monografie o cestách Lőrinca Szabóa v Československu v roku 1933. Práve táto tematika ma doviedla k osobe Antona Straku, podporovateľa tejto okružnej cesty básnika.
V knižnici Lőrinca Szabóa, medzi slovanskými knihami som objavila listy Antona Straku a českého básnika Františka Halasa, ktoré boli adresované Lőrincovi Szabóovi. Okrem toho som našla aj iné, dôležité pramene, napr. rôzne poznámky, knižné zápisy a umelecké preklady. Môj záujem o maďarského poeta sa postupne obracal smerom k českým a slovenským básnikom. Chcela som získať odpoveď na otázku, ako sa vyvinulo to silné a hlboké priateľstvo medzi Szabóm, Strakom a Halasom, ktorého výsledkom bola tá dvojtýždňová okružná cesta v Československu, resp. ako sa stali tie dedikované zväzky majetkom Lőrinca Szabóa.
V Halasovej zbierke s názvom Tvář sa nachádza list z 26. januára z roku 1933, kde sa uvádza, že práve on pozval Szabóa na priateľskú návštevu do Prahy. V dokumentoch archívu Ministerstva zahraničných vecí v Prahe sa nachádzajú pramene súvisiace s Antológiou českých a slovenských básnikov, ktoré dosvedčia, že napriek Strakovej budovateľskej činnosti vzťahov, zoznamovanie medzi Halasom a Szabóm inicioval práve maďarský básnik. Keď Lőrinc Szabó dostal od Straku na preklad Halasove básne, ktoré boli plánované do spomínanej Antológie, hneď nechal českého básnika pozdravovať a poprosil Straku, aby tlmočil jeho názor, že Halasova báseň Matka sa mu veľmi páčila.
Keď sa o tejto skutočnosti dozvedeli na veľvyslanectve, tak zrejme aj s cieľom propagandy žiadali, aby sa tento priateľský pozdrav určite dostal k Halasovi, zároveň chceli, aby sa mu odovzdali už tie preklady jeho básní, ktoré už Szabó dokončil. K tomu sa mal priložiť Szabóov preklad básne E.B. Lukáča, ktorý bol publikovaný v Slovenských Pohľadoch, aby Halas mohol spoznať aspoň jedno dielo svojho prekladateľa.
24. januára 1933 skontaktoval Kuška Halasa, a navrhol mu, aby v písomnej forme poďakoval Szabóovi za jeho pozdrav, a keď má možnosť, tak nech mu pošle jednu z jeho zbierok aj so svojim podpisom. Tým by mohol tiež vyjadriť túžbu, spolu s ostatnými českými básnikmi, že sa rád spozná s členmi mladej generácie básnikov z Maďarska, ktorí sa zúčastnia na plánovanej ceste do Prahy.
Takže, Halasova zbierka Tvář, z roku 1931 sa stala majetkom Lőrinca Szabóa prostredníctvom dobrej organizovanej práce v pozadí, dúfajúc od toho dobrú československo-maďarskú kultúrnu spoluprácu.
Počas pražského pobytu v roku 1933 sa Lőrinc Szabó stretol so svojimi priateľmi, básnikmi z antológie českých a slovenských básnikov: s Jánom Smrekom, s Petrom Prídavkom, s Josefom Horom, s Vilémom Závadom, s Františkom Halasom a s prozaikom Egonom Hosťovským, a so Strakovým kolegom z úradu Palkovičom na Barrandovských terasách. Pamiatku tohto stretnutia zachovala pohľadnica z 9. augusta, ktorú Lőrinc Szabó adresoval svojej manželke, Kláre Mikes z Prahy.
Na základe dokumentácie československej cesty, teda podľa cestovného denníka Erzsébet Korzáti však môžeme skonštatovať, že spomínané stretnutie sa neuskutočnilo 9-ho, teda v deň ich príchodu do Prahy, ale o deň neskôr, teda 10. augusta. O rok neskôr, počas druhého pobytu v Prahe sa Szabó opäť stretol s Vilémom Závadom, presnejšie 16. júna 1934, keď cestoval smerom do Paríža. Vtedy dostal aj dedikovanú zbierku Panichida od autora, ktorú môžeme nájsť v jeho knižnici, medzi 19-mi zväzkami od slovenských a českých autorov.
Okrem dvoch československých ciest, aj stretnutia organizované Antonom Strakom vo vile na Americkej ceste č. 37 v Budapešti, alebo v rôznych kaviarňach vytvárali priestor, aby sa maďarskí básnici a spisovatelia mohli spoznať s dielami českej a slovenskej lyriky, resp. s autormi týchto diel. Okrem svetového kongresu PEN Clubu práve tu sa stretol viac krát Lőrinc Szabó s E.B. Lukáčom. 27. marca a 8.mája v roku 1932 ich stretávajú spolu s Attilom Józsefom v kaviarni s názvom Miénk na Americkej ceste. Okrem nich tam hostili Josefa Horu, českého básnika a esejistu Karla Čapka, českú spisovateľku Hanu Gregorovú, herečku Oľgu Scheinpflugovú, slovenského politika a spisovateľa Tida Gašpara, slovenského literárneho historika Andreja Kostolného, politika Vladimíra Clementisa, spisovateľa Jána Roba Poničana, a ďalších.
Aj v teraz vystavenom tzv. „čiernom notese“, ktorý je súčasťou Strakovho dedičstva nájdeme zoznam hostí podľa dátumov, názvy maďarských kaviarní, cesty organizované pre členov redakcií, napr. časopisu Szép Szó, resp. dokumentáciu cesty Komlósa do Prahy z roku 1937. Počet maďarských, slovenských a českých hostí na stretnutiach organizovaných Antonom Strakom v Budapešti presahuje číslo 130.
Slovenský básnik E.B. Lukáč dedikoval svoju zbierku Križovatky pre Lőrinca Szabóa 24.februára 1933. Januárové číslo Slovenských Pohľadov z toho istého roku, kde publikovali Lukáčov preklad básne Homlokodtól fölfelé dostal maďarský básnik od Antona Straku. Lukáčov preklad s názvom III. Richárd sa uskutočnil neskôr, až v roku 1948, hneď potom dostal z toho svoj exemplár aj Lőrinc Szabó , ktorý môžeme nájsť aj v jeho knižnici.
Spomínané zbierky sú uložené v súkromnej knižnici na Volkmannovej ulici č.8, v Budapešti, v jednej rade na stojane hneď pri okne, spolu s ostatnými slovanskými knihami na polici tak, ako ich uložil sám Lőrinc Szabó po roku 1935, keď sa nasťahovali na prvé poschodie tejto vily. Pár zväzkov sa kvôli nedostatku miesta presunulo o policu vyššie, bližšie k oknu na pravú stranu.
Nachádza sa tu nemecký preklad diela s názvom Hymnen, od Otokara Březinu. Vo vnútri knihy nájdeme poznámky ohľadom Březinových básní v nemeckých a vo francúzskych antológiách s rukopisom Lőrinca Szabóa, čo svedčí o zvýšenom záujme maďarského básnika o dielo Březiny.
V súvislosti so zbierkami musíme spomenúť práce Vítězslava Nezvala, Bohumila Horáka a Jelinka Hanuša, maďarský preklad Hviezdoslavovho hlavného diela, Hájnikovej ženy od Gézu Schöpflina, resp. zbierku všetkých básní Ivana Kraska z roku 1957 od Dezsőa Monoszlóyho.
Najvzácnejšiu zbierku knižnice pre nás v súčasnosti tvorí Cseh és szlovák költők antológiája (Antológia českých a slovenských básnikov), redigovaná Antonom Strakom, jeho preklad básne Staré ženy (Anyókák) a zbierka Hegyország hangja (Hlas krajiny vrchov) redigovaná Jánosom Darvasom, v ktorej nájdeme významnejšie diela slovenských básnikov.
Síce cesta do Prahy sa neuskutočnila podľa pôvodných predstáv redaktora a prekladateľov Antológie českých a slovenských básnikov, ani podľa predstáv českých básnikov, avšak vzájomná sympatia viedla k uzatvoreniu dlhých a pevných priateľstiev, čoho sú svedkom aj zbierky, nachádzajúce sa vo vyššie spomenutej knižnici.
Ďalším dôležitým prameňom, ktoré tú uvádzame je dedičstvo Antona Straku, ku ktorému som sa dostala počas hlbšieho výskumu vzťahov Lőrinca Szabóa. Počas minulého leta som vyhľadala Martina Palána, pravnuka Antona Straku v Prahe, ktorý privítal moju snahu o vzájomnú spoluprácu.
Po návrate z trojdňovej cesty som dôležitejšie pramene uviedla pánovi profesorovi Lórántovi Kabdebóovi, ktorý ihneď skontaktoval akademika Ernőa Kulcsár Szabóa. Po dohode s pánom riaditeľom Istvánom Monokom a Martinom Palánom sme sa už v strede októbra vybrali na týždňovú výpravu do Prahy spolu s pracovníkmi Maďarskej akadémie vied, s Klárou Láng a s Károlyom Horányim. Počas tejto doby sa im podarilo digitalizovať viac než 7200 prameňov, kým ja som skúmala ďalšie pramene v pražskom archíve. Po návrate do Budapešti sa digitalizované pramene z dedičstva dostali do archívu rukopisov MAV, k vedúcemu oddelenia, pánovi Antalovi Babusovi, kde si to môžu bádatelia a vedecký pracovníci prezrieť. V predsieni budovy sa zriadila výstava fotiek z digitalizovaných materiálov z dedičstva, so snímkami zo života Antona Straku.
Zo súčasne uvedených prameňov odporúčame zvlášť do pozornosti poznámkové zošity k Új magyar líra antológia (Nová maďarská poésie), preklady k tejto antológií: preklady Adyho básní a básní mladých maďarských poetov, listy Zsigmonda Móricza o Strakovom preklade románu Légy jó mindhalálig, korešpondencia s redakciou Szép Szó, resp. s Gáborom Gaálom, s Józsefom Nádassom, s Rezsőm Szalatnaim, s Borisom Palotaim a s Gyulom Földessym a v neposlednom rade zbierka Strakových listov, ktoré v posledných rokoch svojho života písal svojej manželke Viere.
Aj touto cestou chcem poďakovať rodine Lőrinca Szabóa, nadácií Szabó Lőrinc, a výskumnej skupiny Lőrinca Szabóa za podporu. Ďalej by som chcela vyjadriť vďaku všetkým, ktorí boli nápomocní, aby sa digitalizované dedičstvo Straku dostalo do knižnice, mojim konzultantom a pomocníkom pri pražských cestách: Attilovi Simonovi, vedúcemu katedry histórie na Univerzite J. Selyeho v Komárne a riaditeľovi Fórum Inštitútu v Šamoríne, a Jenőovi Gálovi profesorovi hungaristky Karlovej Univerzity v Prahe.
Zvlášť by som chcela poďakovať Martinovi Palánovi za jeho ochotu a pomoc, ale predovšetkým za veľmi milé a srdečné privítanie pri mojich cestách do Čiech. Jeho úctivý postoj k maďarskej, k slovenskej a k českej kultúre, ktorý sa prejavil aj pri umožnení práce so Strakovým dedičstvom, má pre nás nevyčísliteľnú hodnotu. Spoznanie Strakovho dedičstva sa v budúcnosti môže pripísať aj k vzniku nových vedeckých výsledkov nielen v oblasti slovenskej, českej, rumunskej a maďarskej literatúry, ale aj v oblasti skúmania vzájomných kultúrnych vzťahov týchto národov. Okrem toho môže priniesť nové poznatky aj pre vedné odbory politológie, náboženstva, múzických umení, pre dejiny Maďarov na Slovensku, ale aj pre slovenskú aj českú historiografiu.
Skutočný význam a súlad prameňov dedičstva Antona Straku a rodiny Lőrinca Szabóa sa objaví len v budúcnosti, s dôslednou prácou výskumníkov a vedeckých pracovníkov. Avšak všetci organizátori, účinkujúci a podporovatelia tejto konferencie a výstavy už v tento deň prispeli k vzájomnému spoznaniu kultúr a k vzájomnej úcte literatúry troch národov.
Nakoniec by som chcela vyjadriť úprimnú vďaku pracovníkom Českého centra, predovšetkým organizátorovi Róbertovi Gálovi a pani riaditeľke Lucii Orbókovej za ich ochotnú a obetavú prácu pri organizácií tohto podujatia. Vďaka patrí aj prekladateľovi a tlmočníkovi Martina Palána, Attilovi Mervovi, ktorý nám prekladal básne od Lőrinca Szabóa a od Emila B. Lukáča. Jeho preklad básne od Lőrinca Szabóa: Hova? môžeme teraz spolu aj s pôvodným textom vypočuť v podaní umelkyne Judit Havas.
Ďakujem pekne za Vašu pozornosť.
Budapešť, 13. novembra 2015
(Attila Merva)
Lőrinc Szabó: Kam?
Ale vážne, zlato: kam sa podel ten
verný Čech, Straka? Ako my, tak sa tešil
na tú cestu, že konečne vyšla!
(Na Jaskyňu ma upozornil vlastne on.)
Kam sa podel?... A dávno sme už videli Starého,
bláznivého uja: sedel na lavičke,
pred svojim skoro zrúteným domom a v kuse pískal,
keď tam hore- spomínaš?- na tej sklenej
Verande... A teta Katka? A kam sa podel
ten dobrý doktor? A tá mladučká mamina:
Len tak, na?! – ona, tvoja kamarátka, Baba?!
A ostatní, ktorých si oplakávala, milovala:
Všetci, všetci?... Studený vietor stromami otriasa...
A hlavne Ty sama – povedz: kam si sa podela?
(Attila Merva)
Gáborjáni Szabó Réka köszöntő beszéde
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretettel köszöntöm Önöket a Szabó Lőrinc Alapítvány nevében.
Öröm számomra itt lenni a Nagyapám és Anton Straka konferencián és kísérő kiállításon, hiszen mindig izgalmas, amikor egy már jól ismert költő egy új arcát láthatjuk meg egy váratlan, kevésbé ismert baráti kapcsolat, levelezés felidézésén keresztül. A Szabó Lőrinc Alapítvány többek között azért őrzi Szabó Lőrinc könyveit az eredeti polcokon, úgy, ahogy azt Nagyapám annak idején hagyta, mert abban hiszünk, hogy egy ilyen könyvtár, ebben a formájában megőrizve, nem csak szép, hanem az újjáéledés lehetőségeit rejti!
A könyvekből, egy eddig nem ismert kapcsolat kerülhet elő, egy eddig nem figyelemmel kísért utazásról tudhatunk meg részleteket, és ezáltal egy egész világ, egy egész világ tud megcsillanni – és ilyenkor persze mindig magunkról is meglátunk, vagy felidézünk valamit. A könyvtár él, és életet ad.
El tudom képzelni, milyen lehetett Ondrejcsák Eszternek, akinek talán legnagyobb részt köszönhetjük a mai konferencia létrejöttét, először Nagyapám könyvtárában a szláv nyelvű könyveket lapozgatni.
Én magam is, kamasz éveimben, rendszeresen Szabó Lőrinc könyvtárában aludtam, és előfordult, hogy másnap reggel édesapám, Lóci úgy talált rám reggel, hogy az ölemben a nagyapám fordítási bejegyzései által tarkított Keats Shelley és Wordsworth könyvek voltak. A könyvek, a bejegyzések, a múlt olyan hatással volt rám, hogy annyira kíváncsi lettem az angol irodalomra később, hogy abból aztán évek elteltével doktoráltam is.
Ilyen a hatalma annak, amikor egy könyv életre kel valaki kezében. Így kelt életre Ondrejcsák Eszter kezében, és ez a kapcsolat aztán ezt a mai napot hívta életre. Ha csak egy konferencia napra is, de két költő ma ÉL!
Szeretném megköszönni Ondrejcsák Eszternek a lelkesedését, és áldozatos munkáját, egyáltalán azt, hogy ez a kapcsolat napvilágra kerülhetett. Szeretném a minden további, más többi szervezőnek, támogatónak, illetve a konferenciának helyt adó Cseh Centrumnak is megköszönni a lehetőséget.
Végül szeretnék a tisztelt résztvevőknek és előadóknak nagyon tartalmas és újdonságokban teli napot kívánni!
Budapest, 2015. november 13.
Az eseményről további fényképek találhatók a Bohemia Baráti Kör oldalán!
Fotó:
Straka-hagyaték. MTA KIK, Kézirattár
Anton Straka lakásai (Budapest, Amerikai út 37., Prága, Za Pohořelcem 14.). Barrandovi teraszok napjainkban (Prága).
Halas levele, Cseh és szlovák költők antológiája: Szabó Lőrinc könyvtára, Bp., Volkmann u. 8.
Anton Straka – Szabó Lőrinc konferencia és kiállítás (Budapest, Cseh Centrum, 2015. nov. 13.)
A fényképek tulajdonosai: Ondrejcsák Eszter, MTA KIK
