A Napkút Kiadónál az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra bolgár és horvát könyvek jelennek meg, melyek között a gyerekek és a felnőttel is találhatnak kedvükre valót.
Doncsev Toso: Egy bolgár vallomásai
Aki Bulgáriában a tengerparton nyaral, annak feltétlenül látnia kell Neszebart, legalább háromszor: hajnalban, délben és alkonyatkor. Érezni fogja az évszázadok, sőt az elmúlt évezredek jelennel keveredő lelkületét, és életerővel, friss energiával telítődik. Neszebar 1983 óta a Világörökség része – nem véletlenül. Két tucat romtemplomának csodás freskói a messzi múlt üzenetét tolmácsolják a mának, a hitről, a hősiességről, a szépségről és a harmóniáról regélnek.
Homokóra
Pereg a sárga homok.
Megmarkolom, és kifolyik kezemből.
Semmivé lesz a röpke pillanat.
Sebes szélvészként suhant el az élet.
Hetven év hány tonna súlyt jelent?
Bánat és vidámság mennyit nyom a latban?
És szertelen szerelmem meddig tart ki még?
Mirko Ćurić: A hollóvá változott hét fivér| Bajka o sedmero brac´e gavranova i njihovoj sestri
Tündérmesék magyar és horvát nyelven
A gyönyörű tündérmesében egy anya elátkozza hét fiúgyermekét, s azok hollóvá válnak. Édesanyjától tizenhét év múlva leánytestvérük megtudja a szomorú igazságot, és elindul a viszontagságos úton, hogy megkeresse és hazahozza fivéreit. A legnagyobb veszélyeket és az egymás közötti meg nem értéseket is leküzdő, a családi együvé tartozást dicsérő szülői és testvéri szeretetről szól ez a mese.
Julijana Matanović: Miért hazudtam nektek
Julijana Matanović Miért hazudtam nektek című könyve életrajzi elemekben bővelkedő, de álmokkal is gazdagon átszőtt olvasmány. A könyv egyes fejezetei az írónő életének egy-egy állomását rajzolják meg. Miközben egyik köztársaságból a másikba, egyik városból a másikba vetődik, mindig más családi képletben élve – legkevesebbet a szüleivel –, képet kapunk a titói Jugoszláviáról is. A történetek nagy része a gyermekkor élményvilágából merít. Megtudjuk, hogy a szerző az ötvenes évek végén született Észak-Bosznia egy kis településén. Háromévesen egy szlavóniai kisvárosba kerül, apja nővéréhez. A szülei ugyanis a nagynénje gondjaira bízzák, és férjével ő neveli fel. Apját, anyját, testvéreit, sok-sok rokonát csak vendégként látogatja. A hősnő életútját, akivel a szerző azonosítja magát, leginkább ők határozzák meg, és nem az igazi szülők. A különös életúttal ismerkedve, a stílusában is eredeti, a horvát irodalomban egyedülálló stílusban írt könyv olvasása közben a meghatottságtól sokszor összeszorul a torkunk és könnybe lábad a szemünk.
Svetlana Velmar-Janković: Sehonnia
A semmibe tágult ország
„Sehol sem vagyok. Ezeket a szavakat nem kell szó szerint érteni: ebben a pillanatban épp hátradőlök a KLM légitársaság Amszterdam–New York járata üzleti osztályának kényelmes ülésében. Előttem a hosszú késő őszi éjszaka. 1999 novembere, elenyészik lassan a második évezred Krisztus után. Besötétedett: alattunk a maga nyugtalanságában láthatatlan Európa, amely oly régóta szenvedi egyesülését. Szemben ezzel az Európával az ország, amelyben születtem és felnőttem, pillanatok alatt hullott szét, annak ellenére, hogy európainak hitték. Nincs többé. Önállósult tagjai ottmaradtak a Balkánon, hogy mindegyik egyedül csússzon-másszon a jövője felé.”
A kiadó honlapján részletek is olvashatók a könyvekből.
www.napkut.hu
