„Ahol a térkép már jócskán délszakira vált, fakó lesz a naptól, és sötétre perzselődik a nyárban, akár az érett körte – ott terül el, mint macska a napon, e kiválasztott föld, ez a nevezetes provincia, a világ egyedülálló városa.”
(Fahajas boltok, Ábrándok köztársasága, Reiman Judit fordítása)
Bruno Schulzról szóló sorozatunk második részében virtuális sétára invitáljuk olvasóinkat az író szülővárosába, Drohobicsba. Stetl, a tipikus galíciai kisváros, vagy a mitikus város – számos jelzővel illették már. Bár maga Schulz egyszer sem nevezi meg a novelláiban megjelenő várost, mégis a szövegekben megjelenő számos reália alapján könnyen beazonosíthatjuk a drohobicsi helyszíneket. Az összeállítással nem célunk minden, a szövegekből kibogarászható, Drohobicsra vonatkozó apró részletet megfeleltetni a valóságnak. Ez ellen maga Schulz tiltakozna a leginkább. Mégis úgy gondoljuk, hogy Schulzról szólván legalább egy poszt erejéig érdemes ellátogatni a mai Drohobicsba is.
A drohobicsi főtér sarkán állt az a ház, ahol 1892. július 12-én megszületett Bruno Schulz. A bérház alsó szintjén volt az író édesapjának rőfös üzlete. A ház az I. világháború idején egy tűzvészben pusztult el.
„ A főtéren laktunk, egy vak és üres homlokzatú sötét házban. Annyi ilyen sötét ház sorakozott egymás mellé, hogy csak nagy nehezen lehetett őket megkülönböztetni egymástól; ebből aztán rengeteg tévedés és tévelygés származott. Mert ha már egyszer belépett az ember abba az eltévesztett kapualjba, s megindult az eltévesztett lépcsőn, rendszerint az idegen lakások, folyosók, idegen udvarokra nyíló váratlan kijáratok valóságos labirintusába került, s megfeledkezett útjának eredeti céljáról, hogy azután sok-sok nap múltán, visszatérve a különös és bonyolult kalandok holtvágányáról, egy szürke hajnalon lelkiismeret-furdalások közepette jusson eszébe a szülői ház.”
(Fahajas boltok, Az Úr látogatása, Kerényi Grácia fordítása)
Schulzék háza az egykori Floriańska utca 10-es szám alatt. Ebbe a házba költözött át a család a rőfös üzlet felszámolása után.
A ház falán emléktáblát helyeztek el Bruno Schulzról, ám sajnos hibás felirattal.
Az egykori, Jagelló Ulászló királyról elnevezett Állami Gimnázium épületében található ma a Bruno Schulznak szentelt emlékszoba. Itt tanult Schulz 1902-1910 között, később pedig rajz- és kézimunka tanárként dolgozott a gimnáziumban. Az épület ma a drohobicsi egyetemhez tartozik.
A városi színház
„Egyszer még színházba is mentünk. Ismét a nagy, rosszul világított és piszkos teremben találtuk magunkat, mely tele volt álmos emberi zsivajjal és zűrzavaros kavargással. Mikor azonban átvergődtünk az embertömegen, óriási halványkék függöny bukkant föl előttünk, akár egy másik mennyboltozat ege. Nagy, felfújt arcú, rózsaszínű festett maszkok úszkáltak a hatalmas vászontérségben. Ez a mű-égbolt kiterjedt, lebegett hosszában és keresztben, a pátosz és a nagy gesztusok hatalmas lélegzetétől, ama mesterséges, káprázatos világ atmoszférájától duzzadón, mely ott épült a színpad döngő állványain. A borzongás, mely ezen a nagy égi arculaton futkározott, az óriási vászon lehelete, melytől megnövekedtek és életre keltek a maszkok, elárulta a mennyboltozat illuzorikus voltát, éreztette a valóság rezdülését, melyben metafizikus pillanatainkban valami titok villanását sejtjük.”
(Fahajas boltok, Fahajas boltok, Kerényi Grácia fordítása)
A főtér és a városháza épülete
„Így vándoroltunk anyámmal a tér két napsütötte oldalán, kettértört árnyékunkat magunk után húzva minden házon, mint a billentyűkön. Az utcakövek négyszögei lassan haladtak puha és lapos lépteink alatt – az egyik halványrózsaszin, mint az emberi bőr, mások kékeslilák, mindegyik lapos, meleg és bársonyos a naptól, mint valamiféle napfényes arc, melyet a felismerhetetlenségig, az áldott nemlétig tapostak a lábak."
(Fahajas boltok, Augusztus, Reiman Judit fordítása)
A Krokodil utca, azaz az egykori Stryjska és Piłsudski utca egy része
„Mondjuk ki kertelés nélkül: e kerület végzete az, hogy semmi sem teljesül be benne, semmi sem jut el meghatározott céljához, minden megkezdett mozdulat lógva marad a levegőben, minden gesztus kimerül idő előtt, s nem léphet át bizonyos holtponton. Az egész kerület nem más, mint a vágyak idő előtt elburjánzó, s épp ezért erőtlen üres erjedése. A rendkívüli könnyűség atmoszférájában kicsírázik itt minden röpke óhaj, minden átmeneti feszültség üres, felfújt dudorrá kél-dagad, s azonmód szárba szökken a pihés gyomok, színtelen, szőrös mákvirágok szürke és könnyed tenyészete, vízió és hasis súlytalan szövetéből szőve.”
(Fahajas boltok, A Krokodil utca, Kerényi Grácia fordítása)
"Bianka villája" - a Tavasz c. novellában megjelenő villát Władysław Panas lokalizálta. A II. világháború előtt dr. Leon Himmel radiológus lakott itt. Az épület ma művészeti múzeumként funkcionál.
„A szürke nappal csöndjében csak a villa krétafehér falai beszéltek, a gazdagon tagolt homlokzat hangtalan ékesszólásával. Könnyed svádája pleonazmusokra bomlott, egyazon motívum ezernyi variációjává. Laposra faragott girlandok ritmikus kadenciái szaladtak végig jobb- és balfelé a szikrázófehér frízen, s a sarkoknál habozva megálltak. A középső terasz magasságából márványlépcső futott le magasztosan és ünnepélyesen szétrebbenő balusztrádok és gipszvázák között, s miután szélesen a földre hömpölygött, mintha összerendezgette, összevonta volna megbomlott ruháját – mélyen hajbókolt.”
(Fahajas boltok, Tavasz, Körner Gábor fordítása)
A Szentháromság templom
„Ennek a délután három órának a csendje tiszta krétafehérséget csalt ki a házakból, amit azután hangtalanul szétrakott, akár egy csomag kártyát, a tér körül. Alig osztotta ki egyszer, máris megkezdte a második kört, a Szentháromság templom magas barokk homlokzatának fehérség-tartalékából pótolva a készletet, e homlokzatról, mely mint Isten égből leszálló hatalmas inge, pillérekbe, rizalitokba és bemélyedésekbe ráncolódva, a csigák és boltívek pátoszától duzzadozva, sietősen rendezgette magán viharzó nagy köntösét.”
(Fahajas boltok, A zseniális korszak, Kerényi Grácia fordítása)
Rajmund Jarosz, Drohobics egykori polgármesterének és Truskavec tulajdonosának villája.
A drohobicsi Nagy Zsinagóga
A német megszállás idején Felix Landau gestapo tiszt foglalta el a házat. Arra kötelezte Schulzot, hogy a gyerekszoba falára színes mese-jeleneteket fessen. A falfestmények pontos hollétét 2001-ben Benjamin Geissler német dokumentum filmes fedezte fel.
Miközben a restaurálásra vártak, a falképek rejtélyes módon eltűntek, majd a jeruzsálemi Yad Vashem múzeumában tűntek fel ismét. Az eset nemzetközi botrányt váltott ki. A későbbiekben előkerült falfestmények és a Jeruzsálembe kerültek másolatai ma egyaránt a "Bianka villájaként" emlegetett épületben lévő művészeti múzeumban vannak.
Emléktábla a járdán, Schulz halálának helyszínén.
Ajánljuk olvasóink figyelmébe korábbi Drohobicsról szóló írásunkat is!
Az összeállítás a Campus Hungary Program ösztöndíjának köszönhetően valósulhatott meg.
Az összeállítást Vas Viktória készítette.
